BÁCSMEGYEI MAROSIHOZ

Bécs, máj. 20.

Itt vagyok; s óráimat a Belvederben töltöm és a művészek dolgozóiban. - Az is haszontalan! A boldog szerelem megnyitja a szívet mind annak érezésére a mi szép, a mi a nagy; a szerencsétlen azt összehúzza. - Hová levének az idők mikoron engem a Corregio szép Iója magamon kívül ragadott, úgy hogy szemem előtt eltűne a világ minden boldogságaival és bolondságaival! a midőn a vatikáni Apoll, s a szép Antinousz, a Medicsiszek Vénusza és mennyei kis Psyche a lepével, úgy elfogtak, hogy másoknak kelle emlékeztetni, hogy már ideje mennem. - Öröm és bánat, kedv és gyönyörködés, mind csak eseményeknek műve; s értsd a művész kifejezését! - egy ölelésnek gyümölcse.