BÁCSMEGYEI MAROSIHOZ

Soprony, febr. 18.

Oly kínok, oly hánykódások közt folynak napjaim, kedves, melyeknek nincs mása. Szívemben ezer indulat zúdul fel, de nem lelek szót, a mivel kiadjam. - Nincsi ötödik levelemre nem felel, s most veszem Endrédinek tudósítását, hogy Nincsivel valaminek kell esni, mert kerüli a velelételt, s házoknál holmi készületeket sejt. - Marosi, mit teszen az? Én őtet másnak nem engedem. Ugy térek vissza Budára, mint az az oroszlán, kinek elszedték kölykeit; s jaj annak, a ki, ha elébe adom jusaimat, tőle félre nem áll!