1-500 | 501-1000 | 1001-1452
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 1 | A BÁRÓTZY TISZTELŐINEK~Bóldog
2 1 | nem metélte szakállamat a kés, midőn a hervadó Luciliának,
3 1 | szakállamat a kés, midőn a hervadó Luciliának, s az
4 1 | Luciliának, nem magának a kis Korálinak hullottak
5 1 | hullottak sikertelenül. - Ímé a példa, Bárótzy most már
6 1 | Bóldog, aki Bárótzyval - a selypítő - franciává vált
7 2 | JELENTÉS~Ez a magyarrá tett román egy
8 2 | köszönheti lételét, hol a szobába záró esős őszi napok
9 2 | már azelőtt régen kitettem a célt, az Adolf levelei akadtak
10 2 | nem feslett vólna ki soha a nem-létel méhéből. Nem azért
11 2 | azoknak egy része, akiknek ez a román valaha szemek eleibe
12 2 | vádoljon, hogy festeni akarván, a copiát, és nem az originált
13 2 | copíroztam. Az öcsém, kit a vérségen felül, csaknem
14 2 | adtam. Vizsgálóba vettem a költeményt, az Elrendelést,
15 2 | költeményt, az Elrendelést, a Szín-adást, (mert én valamint
16 2 | kívánok tekintetni; aki a táblán nem a sujetet, hanem
17 2 | tekintetni; aki a táblán nem a sujetet, hanem a festő munkáját,
18 2 | táblán nem a sujetet, hanem a festő munkáját, ecsetjét
19 2 | s tüzét nézi) s Adolfot a Werther nagy modellje szerint
20 2 | copírozásához, s még abban a hónapban csaknem végéig
21 2 | hivatali munkáim miatt azzal a szorgalommal, amellyel kívántam
22 2 | eltökéllettem kibocsátását; a szerencse tetszésére bízván
23 2 | fognak vádolni. Ha ugyan a Henriást vagy Zayre-t fordítottam
24 2 | fordítottam vólna, nem éltem vólna a Heróval s Successióval;
25 2 | Successióval; mind azért, mert azt a Bajnok vagy Vitéz és Örökség
26 2 | mind kivált azért, mert a Poésis fentebb neme, azaz
27 2 | neme, azaz az Epopea és a Melpomene sarus játéka,
28 2 | De ellenkezőképpen van a dolog az alacsonyabb rendű
29 2 | én románommal. Ebben nem a történetet-költő, hanem
30 2 | barátjoknak idegen ugyan, de a nagyvilágban mindenek előtt
31 2 | belletristának, hanem magának a megvetett Szerelem gyötrelmei
32 2 | magyarázat nélkül: de kedvekért a munka lapjait perpetua nótákkal
33 2 | nem akartam.~Engemet erre a különösségre nyelvünknek
34 2 | következésképpen szűk vóltán felyül, a legvirágzóbb Nemzetek példái
35 2 | bátorítanak. Nem szóllok semmit a francia, olasz és anglus
36 2 | anglus zűrzavarról: egyedül a németekét említem, mely,
37 2 | említem, mely, valamint a miénk is, anya-nyelv. Ha
38 2 | Ha ezek, minekutána már a tudományoknak minden nemében
39 2 | légyen az eredetiben, mint a magyarban, ezzel a példátlan
40 2 | mint a magyarban, ezzel a példátlan különbséggel?~
41 2 | De reménylem, hogy azt a kedvetlenséget, melyet az
42 2 | helyrehozom azzal, hogy a történetet hazánk vidékeire
43 2 | szánakozva tekintek azokra a gyengékre, mint akármely
44 2 | esmérvén kevélyebben tekintenek a külföldiekre, mint valaha
45 2 | külföldiekre, mint valaha a görög, az emberiség legfőbb
46 2 | emberiség legfőbb remekje, a barbarusokra tekintett:
47 2 | bóldogságomat lelem abban a gondolatban, hogy nevem
48 2 | felől. Ki nem hallja inkább a Bácsmegyey és Surányi Manci
49 2 | szolgabíró gyermeke, aki a kapucinusok nyugodalmas
50 2 | alsóbb oskoláit Egerben, a felsőbbeket pedig Kassán
51 2 | Krónhelm báró Bánfalvynak, a falun lakó Theréz Susinak,
52 2 | mintha érettebb koromban a szerelemre olvasztó Siegwartot
53 2 | szégyenleném, mert annak a románnak érdemét sem a szerelemmel
54 2 | annak a románnak érdemét sem a szerelemmel ellenkező anyák,
55 2 | szerelemmel ellenkező anyák, sem a recensorok nem fogják kisebbíthetni:
56 2 | igyekezetekre fordítván, a szükséges megtekintésre
57 2 | megtekintésre nehezen érek. Még a Klopstock Messziásának kibocsátásakor
58 2 | az szint olyan tökélletes a maga nemében még Klopstock
59 2 | Klopstock mellett is, mint a Kauffmann lyánykái a Bubens
60 2 | mint a Kauffmann lyánykái a Bubens ördögűzői mellett. -~
61 3 | által azt az erőt is, mely a lelket tartja bennünk; -
62 3 | estvénként együtt, mikor a hold a lassan zúgó Duna
63 3 | estvénként együtt, mikor a hold a lassan zúgó Duna habjain
64 3 | öröm-poharat, melyet nékem a Végezés adott, s mint mentem
65 3 | hogy róllad, magamról, a világról egyszerre elfelejtkeztem; -
66 3 | bírok magammal, kimegyek a mezőre, s nékieresztem szívemet,
67 3 | nékieresztem szívemet, hadd érezze a szép téli nap kellemetességét,
68 3 | hogy az az üresség, melyet a te emlékezeted támasztott
69 3 | így osztán két három órát a hidegen töltök, míg végre
70 3 | míg végre az alkonyodás a szerelmes álmodozót a városba
71 3 | alkonyodás a szerelmes álmodozót a városba kergeti, s az ablakomról
72 3 | mint melegíti őket, mint a tavaszi nap melege, hogy
73 3 | melege, hogy nem gondolnak a hideg csípősségével; ha
74 3 | csípősségével; ha elnézem ezeket a bóldogokat, s elgondolom
75 3 | vólna szívem. Isten! ha ez a hánykódás valahogy szerencsétlenségemet
76 3 | Minden tetemem reszket ebben a gondolatban. El kell végeznem
77 4 | is írásaimnak, egyszerre a papiroson terem képed; ha
78 4 | vétek hozzá hasonlítani - a Világosság felhője az Izráel
79 4 | ismét vissza; s sokára ez a mérges gondolat ötlött elmémbe:
80 4 | nála nélkül, mint ezeket a napjaidat? - Vajon kiállhatnám-é?
81 4 | kérdém magamat; s abban a pillantásban egy fiatal
82 4 | egy fiatal gyertyán akadt a patak túlsó óldalán szemembe.
83 4 | túlsó óldalán szemembe. A patak megáradt vólt, s egyik
84 4 | megáradt vólt, s egyik hab után a másik csapdosta a fát ide
85 4 | hab után a másik csapdosta a fát ide s tova. El-elhajlott
86 4 | ide s tova. El-elhajlott a szegény fiatal, s ha egy
87 4 | egy kevéssé elcsendesedett a víz, új erőt gyűjtött. Míg
88 4 | gyűjtött. Míg még velő van a törzsöködben, míg még erősen
89 4 | magamban, nem tarthatsz a veszteden igyekező habtól;
90 4 | gyökereid közül elhordja a földet, ha éltető nedvességedet
91 5 | minden látni vendéguramat; s a sok evés, ivás, compliment
92 5 | felül egy más oka is van a dolognak; - szegény! eljött
93 5 | dolognak; - szegény! eljött a lyánykájától, s mindég a'
94 5 | a lyánykájától, s mindég a' van az eszében, s szája
95 5 | annyit fityogok: - de ha a Manci portraitja véletlenül
96 5 | sírva, s úgy teszek, mint az a gyermek, akinek új ruháját
97 5 | elzárta az anyja, s aki a vasárnapot úgy nézi, mint
98 6 | 27dikén~Ma egy bálban vóltam, a bál előtt pedig együtt szánkáztam
99 6 | Ha itt lettél vólna, ez a napom egy lett vólna legboldogabb
100 6 | lehet-é az lélek nélkül a test? Nézd, a rólad való
101 6 | lélek nélkül a test? Nézd, a rólad való gondolat mint
102 6 | gyönyörűség eránt. Csak a bátyám tizenhárom esztendős
103 6 | éjtszakát, édes Mancim!~Ez a gyermek az én szánkámban
104 6 | én szánkámban ült. Amint a faluba értünk, egyről másról
105 6 | sat. Sokára mondám, hogy a sok köszönés miatt nem is
106 6 | felele: inkább szenyvedem el a köszöngetés alkalmatlanságait,
107 6 | szégyenlek beszélni vélek. Ez a gyönyörű felelet könnyeket
108 6 | Mancim, az embereket, azokat a kifajúltakat útálnám, akik
109 7 | hogy szíve érzékenységeit, a haszonért s gyalázatos bolond
110 7 | Veszprémy Maris egymást a szerelem forró tüzével szerették.
111 7 | vólna-é meg harmadrésze a városnak, hogy öszve fognak
112 7 | sokan, mintha ki lett vólna a dolog csinálva? s nézd -
113 7 | dolog csinálva? s nézd - azt a szegény lyánykát ma consiliárius
114 7 | öszvekelését Halasyval, azért a mindent lenyomó okért, hogy
115 7 | hadd tanulnánk ezekből a példákból, mint kellessék
116 7 | óráktól. ~De térjünk vissza a dologhoz. - Halasy a Maris
117 7 | vissza a dologhoz. - Halasy a Maris szerelmében minden
118 7 | bolond, előáll, s megkéri a lyányt. Egy consiliáriusnévá! -
119 7 | gazdag consiliáriusnévá! - ez a szerencse nagyobb vólt,
120 7 | vejek akadt, s odaígérik a lyányokat. Hogy egy ilyen
121 7 | bóldogtalanságát illeti, a lyánynak is vólna szóllója,
122 7 | jutott eszekbe; mert azt még a szegény atyjok uroktól,
123 7 | asszonyanyjoktól megtanulták, hogy a gyermekeknek nem szabad
124 7 | életet el akarja hagyni. A szegény lyány elijed rajta,
125 7 | Halasy eszébejut, ekkor véle a szerelem azt a vétket követteti
126 7 | ekkor véle a szerelem azt a vétket követteti el, hogy
127 7 | őket, megvallja; hogy ő a consiliáriushoz nem mehet,
128 7 | haszontalan. Az atyja, aki a lyány engedetlensége által
129 7 | intését; s utoljára ahhoz a bóldogtalan módhoz kap,
130 7 | elkerülhesse. Én semmit se tudtam a dologban, míg azt maga Halasy
131 7 | nem beszélte, aki, mihelyt a falukról hazaérkezett s
132 7 | eránta beszélek Veszprémyvel. A consiliáriust könnyűnek
133 7 | kért, hogyha hívni fognak a lakadalomra, ne vonjam ki
134 7 | végig rajtam, mikor Maris a megfojtott szerelem kínjaival
135 7 | szerelem kínjaival lépett a pap elibe; - de mikor a
136 7 | a pap elibe; - de mikor a pap már az esketést elkezdte,
137 7 | esketést elkezdte, s ez alatt a kérdés alatt: Szereted-é?
138 7 | Szereted-é? az ajtó megnyílt, s a szegény Halasy bélépett,
139 7 | elhalványodott, s szíve a szerelem egész tüzével támadt
140 7 | szerelem egész tüzével támadt a Szeretem kimondása ellen;
141 7 | szemmel csikarta ki belőle azt a szerencsétlen szót, s ő
142 7 | szerencsétlen szót, s ő szegény a kétségbeesés siralmas hangjával
143 7 | is hallom! irtóztató! - a megfojtott s haldokló természet
144 7 | hergése vólt az egészen! - Ez a hangja szerencsétlenségre
145 7 | csábúlásodban nem hallottál, ez a hang, majd akkor, mikor
146 7 | egy barátja által, hogy a viceispánytól siető parancsolati
147 7 | boldogtalan. Miért adnak a törvények, sőt maga a vallás
148 7 | adnak a törvények, sőt maga a vallás is, annyi hatalom
149 7 | vissza? Gyermekeitekbe ütni a kést véteknek tartjátok, -
150 7 | véteknek tartjátok, - de a gyermeki engedelmesség palástja
151 7 | emberi társaságra nézve a víg kedv és egészséges test!
152 7 | test! s milyen sok rosszat a beteges! Gyermekeitek, kiket
153 7 | kiket ti taszítottatok a nyomorúságba, lassan és
154 7 | használatlanabbá teszi őket a közjó szolgálatjára. Még
155 7 | mindenféle fekéllyel jönnek a világra. Vérek öszve van
156 7 | világra. Vérek öszve van azzal a méreggel egyvelítve, mely
157 7 | életét emészti és azért a sok kínért, azért a sok
158 7 | azért a sok kínért, azért a sok betegen töltött napokért,
159 8 | de nem vált szavam, ebben a rettenetes elcsüggedésben
160 8 | szakaszd el csábulásodban azt a kötelet, mely lelkeinket,
161 8 | elfonnyadnék, s ideje előtt lépnék a sírba; mert nékem csak egy
162 8 | csak egy szívem van, s az a tiéd; csak egy életem, s
163 8 | vóltam szerelmed birtokában. A te szerelmed felébresztette
164 8 | előtt kóstoltam meg azt a boldogságot, amelyet ember
165 8 | napok is megérlelnek engemet a halálra! - Halál? Manci!
166 8 | veti-é egy keskeny sírba azt a szívet, amely szerelemmel
167 8 | hadd szakasszam félbe ezt a gondolatot. Meghűl ezalatt
168 8 | szemem előtt.~Fogadd el ezt a levelet, Manci! Ezer könnyek
169 9 | Manci! mint kínzott tegnap a várakozás! Nem kívánnék
170 9 | szívnek megszegni, mint a miénk? Nem; - de hiszen
171 9 | miénk? Nem; - de hiszen a te képed megint olyan kedvesen
172 9 | édes hangot hallom, mellyel a kertben visszakiáltottál,
173 9 | szeretlek; ha mindazokra a bóldogságokra emlékezem, -
174 9 | bóldogságokra emlékezem, - az a rettenetes gondolat, hogy
175 9 | elszomorodott elmémet, s a világ megint elysiummá válik
176 9 | még két órakor küldöttem a postára megtudni, ha vannak-é
177 9 | ha vannak-é leveleim? Már a levélhordó kezében vannak;
178 9 | levélhordó kezében vannak; ezzel a felelettel tért vissza legényem.
179 9 | addig kell várakoznom, míg a szállásomra jön a sor. Milyen
180 9 | várakoznom, míg a szállásomra jön a sor. Milyen indulatossá
181 9 | indulatossá tesz bennünket a szerelem! - Nem állottam
182 9 | ablaktól mindaddig, míg a sárga kaputrokkot meg nem
183 9 | felbontom, - s egyik sem a tiéd. - Így áll az, akinek
184 9 | akinek orra elibe csap a mennykő. Sokat törtem magam,
185 9 | végre el kellett. Előkaptam a tollat, hogy mindazt, amit
186 9 | el? Nem láttad hát azokat a cseppeket, melyek betűimet
187 9 | vólnál Manci. Álld meg azt a kötést, melyet az úr színe
188 9 | kötöttünk. Emlékezel-é azon a szent estvén, mint bújt
189 9 | szent estvén, mint bújt a hold mindég a felhők mellé,
190 9 | mint bújt a hold mindég a felhők mellé, mint jött
191 9 | esküdtünk? Emlékezz meg rá, arra a szent estvére, s légy enyím, -
192 9 | csak egy akaratja van, - a te akaratod. Miért nem mehetek
193 9 | bánatomat! - Csókold fel ezt a cseppet! drágább az, mintha
194 9 | aranyat küldenék! mert ez a legforróbb szerelem, a leghívebb
195 9 | ez a legforróbb szerelem, a leghívebb epedés cseppje.~ ~
196 10 | esni, mert mindenütt kerüli a véle való öszveakadást,
197 11 | tegnapi levelemet, midőn a második postán egy csomó
198 11 | kaptam. Felbontom azt, s a többek közt az Endrédyjére
199 11 | által secretáriussá lett a consiliumnál, s megkérette
200 11 | megkérette Mancit. Megkérette, s a szüléi declárálták, hogy
201 11 | nevetsz? - Én nevetek! - A posta megyen. - Isten hozzád!~ ~
202 12 | hívatott. Én, monda, ezeket a leveleket az úr barátjától,
203 12 | Nagysád? - Az atyja bélépett a szobába, s Manci, míg magam
204 12 | tartalék nélkül hoztam elő a dolgot, s világosan kimondtam
205 12 | az elsőség mindenképpen a tiéd. Ő vállat vonított,
206 12 | Bácsmegyey vejévé lett vólna: de a bizonytalanért nem tanácsos
207 12 | bizonytalanért nem tanácsos a bizonyost elereszteni; Bácsmegyey
208 12 | csak reményli successióját a bátyja után; az pedig, egy
209 12 | Már e' mind késő, ugymond; a lépés meg van téve! - Jól
210 12 | ajándékokkal, annyira vitték a dolgot, hogy Szentpéteryt
211 12 | az meg, hogy Szentpétery a te szerelmed felől még ekkoráig
212 13 | készültem, de nem eresztettek. A jó angyalok sugallották
213 13 | mire nem vihet bennünket a szerelem! A papiros is elveresedik
214 13 | vihet bennünket a szerelem! A papiros is elveresedik ábrázatomtól,
215 13 | meggondolom! Egy levelet írtam a bátyámnak, s kértem, küldjön
216 13 | még, mint juthattam arra a gondolatra. - Szentpéterytől
217 13 | szegény néki adta vólna magát a bánatnak, magába fojtogatta
218 13 | ideje előtt szállott vólna a koporsóba. Hála Istennek,
219 13 | megfontolhattam cselekedetemet. A bánatjában elfogyó Szentpétery
220 13 | elfogyó Szentpétery képe még a Manci karjai közt se hagyott
221 13 | hagyott vólna nyugodalomban. A szerelem legtökéletesebb
222 13 | legtökéletesebb boldogságát ez a mardosó gondolat mérgesítette
223 13 | szenyvedhető vólna - de a bátyám, a bátyám! - ő engem
224 13 | szenyvedhető vólna - de a bátyám, a bátyám! - ő engem útálni
225 13 | pedig az útálat nehéz; mint a szegénység.~ ~
226 14 | okát valóságos forrásában, a szerelem tüzességében keresed.
227 14 | Az emberek mindnyájan a magok szívek s indúlatjok
228 14 | hidegségekkel mérséklik a más tántorodásait.~Az én
229 14 | bizodalmad van. Ímé küldöm a kívánt summát, és még azon
230 14 | szükségidre. Egy ilyen érdemes fia a meghólt bátyámnak, kinek
231 14 | Annyira megalázott engem ez a levél, és annyira éreztette
232 14 | kevésben múlt, hogy vélem azt a summát, melyet nékem oly
233 14 | oly nemesen ajándékozott, a legalább való móddal el
234 14 | meg, azt hiszem, hogy azt a szerencsétlen szerelem fonnyasztja;
235 14 | nyomorúságát. Puszta előttem a világ, miólta elvesztettem
236 14 | elvesztettem Mancit. Béjárom a sok kertet, csakhogy felejtsem
237 14 | megbuknak belé. Szívek nem érzi a szerencsétlen szerelem kínjait.
238 14 | vergődnöm. Úgy szomjúhozom a vígasztatást, mint az elfáradt
239 14 | mint az elfáradt vándorló a hideg vizet. Írj megint,
240 15 | lesz ebből. Most veszem a Szentpétery levelét. Az
241 15 | én legyek vőféje. Mintha a menny köve csapott vólna
242 15 | csapott vólna belém, mikor ezt a kérését olvastam. Hogy a
243 15 | a kérését olvastam. Hogy a román jól süljön el, rá
244 15 | bonthatatlan hűséget. Jaj néked, ha a hitszegés büntetése tereád
245 15 | bóldoggá tehetne! - az orvosa, a szabadítója, a barátja a
246 15 | az orvosa, a szabadítója, a barátja a szerencsétleneknek!
247 15 | a szabadítója, a barátja a szerencsétleneknek! az,
248 15 | szerencsétleneknek! az, mindazoktól a kínoktól, melyeket most
249 15 | megmenthetne! - Ó bár itt vólna a szánakozó! - utána nyújtom
250 16 | MAROSYHOZ~Soprony, Mart. 28dikán~A Judex Curiae azt parancsolja,
251 16 | belé! Szólj, hogy állom ki a Manci tekintetét? Akárhogy
252 16 | tekintetét? Akárhogy kerüljem a véle lételt, egyszer csak
253 17 | Azok az okok, melyeket a Szentpétery kérésének teljesítésére
254 17 | harmad nappal érkeztem. A Judex Curiae igen kegyesen
255 17 | kegyesen fogadott, s megkínált a nagyszombati tábla assessorságával;
256 17 | alkalmatlannak érzem magamat a szolgálatra. Azt az időmet,
257 17 | szolgálatra. Azt az időmet, melyet a Judex Curiae házán kívül
258 17 | rajtok, s fáradtan szaladtam a szőlők alá, hogy a legelső
259 17 | szaladtam a szőlők alá, hogy a legelső tavaszi estvét szabadon
260 17 | Elmerűlve feküdtem hanyatt a fűben, midőn hozzám közel
261 17 | Ijedve néztem vissza, s a Manci kutyácskáját láttam
262 17 | önként áldozik minden, akinek a természet érző szívet adott.
263 18 | 11dikén~Akarom, nem akarom, a bátyámhoz kell mennem. Egyáltaljában
264 18 | Egyáltaljában parancsolja azt. Az a commája levelemnek, hogy
265 18 | emberi szív, Marosy, ha a sok egyengetéssel el nem
266 18 | mint az érlelt gyümölccsel. A Teremtő azt, ami érlelésére
267 18 | már belé rejtette abba a földbe, amelybe ülteted;
268 18 | ízű, annál tökéletesebb a gyümölcs, mennél kevesebbet
269 18 | gyakran vál hernyóvá, mely a legszebb virágot is megeszi,
270 18 | legszebb virágot is megeszi, s a nevekedő gyümölcsbe is bérágta
271 19 | Mancit - már általestem azon a szempillantáson, amelytől
272 19 | gyötrelmet! - egész pokol ez a gondolat! - Tegnap estve
273 19 | gondolat! - Tegnap estve megint a szőlők alá mentem. A nap
274 19 | megint a szőlők alá mentem. A nap melegen sütött, s kedves
275 19 | tavaszi szellők lengedeztek. A természet felserkenése örömmel
276 19 | örökkévalóság képzelésében, s a boldog élet reménysége édesen
277 19 | mérges sebemre. Hirtelen a Manci szavát hallám meg.
278 19 | erőm, hogy magamat ettől a rövid boldogságtól megfosszam.
279 19 | felém, mint Flóra, mikor a telelő holt vidéket nyájas
280 19 | kék violácskát tépett, s a legédesebb tekintettel adta
281 19 | Erő nélkül dűltem vissza a száraz harasztra, s kértem
282 19 | kértem, hogy öljön meg. Az a szellő, amely körül lebegte
283 19 | elhatott szívemre, s azt a tüzet, amely ott ég, lobogó
284 20 | mert azt gondoltam, hogy az a szempillantás, amelyben
285 20 | tartottam; s kivált ezt a tiszteletre méltó öreget
286 20 | vólnál itt, édes Marosym, ez a legfőbb kívánsága szívemnek.
287 20 | barátságos karjaid közt! - - - A hold kedvetlenül süt fejér
288 20 | húgom könnyes szemmel veri a setét szobában a fortépiánót,
289 20 | szemmel veri a setét szobában a fortépiánót, s utánad sohajtozik, -
290 20 | az én Klárim tökéletesen a tiéd lesz! Víg elméje s
291 20 | mint várja szívszakadva a levélhordót, mint veszi
292 20 | néki; s ha nem írtál, s én a te nevedben őtet megcsókolom,
293 20 | fáradhatatlanul áldanád azt a napot, amely őtet néked
294 21 | szenyvedtem. Tegnap jókor mentem a Manci bátyjához, egyrészről
295 21 | ember teli szobába lép, s a sok szem az ajtó felé repül,
296 21 | szem az ajtó felé repül, s a belépőt fejétől talpig egyszerre
297 21 | egyszerre végig nézi. - A szegény Surányi szokott
298 21 | néki; s mélyen érzettem ezt a szomorú igazságot. - Hogy-hogy?
299 21 | állott vólna el az úrtól? Az a lyány... Elijedtem, mert
300 21 | magamat akkor jelenteni a Manci szüleinél, ha hivatalban
301 21 | az történet; hogy pedig a Manci szülei őtet néki odaadták,
302 21 | őtet néki odaadták, az nem a Manci vétke; ő azt cselekedte,
303 21 | azt cselekedte, amit néki a gyermeki engedelmesség parancsolt.
304 21 | boldogságomon; mint örült vólna ez a jó öreg öszvekelésünkön,
305 21 | mindent elkövetni, csak ezt a keserves gondolatot, ezeket
306 21 | verhetném ki fejemből. - A vendégek már inkábbára mind
307 21 | öszvegyűltek; megnyílik a palota ajtaja, s Manci,
308 21 | felségesen jő fel, ó Marosy, a hajnal karjain a nap a hegyek
309 21 | Marosy, a hajnal karjain a nap a hegyek mellől. Jelenléte
310 21 | a hajnal karjain a nap a hegyek mellől. Jelenléte
311 21 | tekintete életet adott mindennek a palotában. Tódulva tolta
312 21 | egész társaság hozzá, s a sok kipomádézott majmok
313 21 | vólna kacagásomat ezeknek a fattyúknak a capriolain.
314 21 | kacagásomat ezeknek a fattyúknak a capriolain. Én egy ablakban
315 21 | megint nékem jött. Manci a bátyjára nézett, s így esett,
316 21 | magát, s hidegen néz mindent a ház szegletiből? Otthagyta
317 21 | láthatnám-é benne valami jelét a szerelemnek; sok jelét láttam,
318 21 | Elborzadt szívem ezalatt a kémlelés alatt, s egyszerre
319 21 | ábrázattal boldogok közé. A beteg ábrázat látása másokat
320 21 | nem szenyvedhetem azt, aki a mások rövid örömét a maga
321 21 | aki a mások rövid örömét a maga gyönyörűségének áldozza
322 21 | valaha Bácsmegyeyné leszel; s a' vólt öregségemnek minden
323 21 | s most elállasz tőle. Ez a cselekedeted büntetést érdemelne,
324 21 | hallgatok; elég büntetés a' néked, hogy felesége nem
325 21 | Surányinak jelentette, hogy a vendégek már mind jelen
326 21 | már mind jelen vannak, s a táncot el lehetne kezdeni.
327 21 | Manci megértette azt a tekintetet, amelyet rá a
328 21 | a tekintetet, amelyet rá a tánc kezdése alatt vetettem,
329 21 | vetettem, s visszaesett abba a csábulásba, amelyből még
330 21 | Kevélyen fogtam meg kezét, s a táncosok közé állottam véle.
331 21 | táncosok közé állottam véle. A megbántott, megvetett szerelem
332 21 | szerelem levonta szememről a köteléket. Az az angyal,
333 21 | győzödelmemnek: - de mi lett a vége? kevés ideig ura lehetsz
334 21 | ura lehetsz magadnak; de a természetet nem fojthatod
335 21 | fojthatod meg. Ő általeszi azt a töltést, melyet gerjedezési
336 21 | egyebet cselekedni? - ez a gyenge ellenvetés - nem
337 21 | több álnok szívemnek, hogy a kevéssel azelőtt kárhoztatott
338 21 | indúlatos mentegetőjévé légyen. A hiteszegett lyány képe,
339 21 | színek, melyekkel előttem a megbántott kevélység a hiteszegettet
340 21 | előttem a megbántott kevélység a hiteszegettet festette,
341 21 | tűntek el lelkem előtt, mint a szivárvány gyenge színei,
342 21 | szivárvány gyenge színei, midőn a horizonon a tüzes sugárú
343 21 | színei, midőn a horizonon a tüzes sugárú nap emelkedik.
344 21 | nap emelkedik. Elaludt az a mécs, mellyel nékem az ész
345 21 | hol, mellette, szint abba a csábulásba estem, amelyben
346 21 | estem, amelyben ő vólt. A muzsika örömre gerjesztő
347 21 | víg ábrázat látása, s az a sok szerelemmel megtölt
348 21 | amellyel, itt, még amott, a szeretett lyány boldog kedvesének
349 21 | szemibe tekintett; s azoknak a sok boldog óráknak emlékezete,
350 21 | emlékezete, melyeket én ebben a palotában töltöttem, és
351 21 | meghevesedett érzékenységemet. Én a palota közepén állottam,
352 21 | kevés héttel, itt ezek előtt a tükrök előtt, Mancival elrepültem;
353 21 | csókolt meg, én meg őtet, s mi a tükörbe egymást tekintettük
354 21 | tekintettük s én akkor, a kibeszélhetetlen boldogság
355 21 | újra, s mint néztem azalatt a tükörbe, ő pedig mint mosolygott
356 21 | mint egy angyal, s mind a ketten mint gyönyörködtünk
357 21 | ketten mint gyönyörködtünk a képen, s tanúján szerelmünknek -
358 21 | Marosy, az emlékezete ennek a boldogságnak, mely most
359 21 | Botorkázva mentem egy kanapéhoz a palota aljába, s körülöttem
360 21 | nevemen nem szólított. Az a kedves hang, mellyel azt
361 21 | történik, az adja nékem ezt a hatalmat. Az úr rosszul
362 21 | azért kérdezte-é ezt, hogy a detailba szálljak? - vagy
363 21 | utoljára megnyitotta számat. Ha a szerelem nagysádat rövidlátásúvá
364 21 | elmúltakra megfelelne erre a kérdésre. Ekkor merőn kellett
365 21 | vólna szemébe néznem. Ez a felelet bizonyosan olyan
366 21 | akartam tőle titkolni azokat a könnyeimet, melyek szememet
367 21 | elkeseredést nyomban követte a kétségbeesés. Éppen keringeni
368 21 | fárasztottam vólt ki, s már a negyedikhez kaptam, de Manci
369 21 | kedvezzen egészségének! ez a nagy meghevülés még halált
370 21 | kiszabadulhatok-é? - Esztelen! Monda a megbosszankodott angyal,
371 21 | Manci! hogy lehet ez a jó szív hiteszegett? Ez
372 21 | elfojtották szavamat. Lementem a grádicson, s béugrottam
373 21 | néma, megholt, hideg! - A képe egy koporsóban nyugvónak,
374 21 | most pedig - kiszakasztván a kedves társaságból, egy
375 22 | gyönyörűségemet találtam, a' most gyötrelmemre válik.
376 22 | karjaid közé vethettem, mikor a szomorúság, s a bánat elnyomott,
377 22 | vethettem, mikor a szomorúság, s a bánat elnyomott, be könnyen
378 22 | vólt égő sebemben. De ez a sorsa a szegény halandóknak -
379 22 | sebemben. De ez a sorsa a szegény halandóknak - mikor
380 22 | kegyetlenül szakasztja el őket a történet - eltészi, elszakasztja
381 22 | eltészi, elszakasztja a legédesebb láncot; útjok
382 22 | már - olyan messze megy el a másikétól - olyan messze,
383 22 | viszontszeretet, ártatlanság, s a természet ösztöne vólt vezetőnk:
384 22 | örökké! - Elijedek ettől a gondolattól, de mégis azokon
385 22 | gondolattól, de mégis azokon a csendes estvéken, ahol az
386 22 | bizonyosan lebeg lelkem előtt ez a gondolat; nem fogjuk egymást
387 22 | mint te, kezet nyújtson, s a koporsóhoz késérjen, melytől
388 22 | is keresztülhatott, nékem a szerelem legelső tüzes csókját
389 22 | megsúgta vólna, hogy te ezzel a csókkal szívembe elólthatatlan
390 22 | magamat karjaid közül, mintha a halál hideg karjai öleltek
391 22 | szaladtam vólna. - - - - - Most a' tesz nyomorulttá, akit
392 23 | mengyek, ott találom; ha a Theátrumon a leghomályosabb
393 23 | találom; ha a Theátrumon a leghomályosabb szegeletbe
394 23 | magamat, - még akkor is, ha a játszott darabban elmerűlök,
395 23 | játszott darabban elmerűlök, s a kárpit lebocsátása után
396 23 | kárpit lebocsátása után a muzsika elszenderít, míg
397 23 | magamat, megszokott tekintetem a Lozsiba repül fel, ott találja
398 23 | idő jut eszembe, ahol véle a Lozsiban ültem, s keze kezemben
399 23 | kedves tekintete - ó! az a kedves tekintet, amellyel
400 23 | jobban elragadott, mint a Dittelmáyerné* igaz actiója! - -
401 23 | könnycseppek jegyzik meg azt a helyet, ahol a szerencsétlen
402 23 | jegyzik meg azt a helyet, ahol a szerencsétlen állott.~Haszontalan
403 23 | el kellett mennem. Ezek a jó emberek látják, mennyit
404 23 | minden figurában ki lehet a többi közül esmerni. A szenyvedő
405 23 | lehet a többi közül esmerni. A szenyvedő lélek minden mozdulásaiban
406 23 | minden, minden elárulja a belső fájdalmat. Én kikötöttem
407 23 | állott, s alig léptünk bé a palotába, s már az egész
408 23 | kétfelé édes mosolygással a piskótát, melyet néki én
409 23 | cseppentek. Forrók, monda egykor, a te könnyeid! - én felé fordultam,
410 23 | kiáltván: Haragszom rád, azt a táncost, akit elébb ért,
411 23 | táncolt, hogy utóljára elúnván a várakozást, magamban táncoltam;
412 23 | táncoltam; s mikor osztán mind a ketten abbahagytuk, s ismét
413 23 | valóságos okává az örömnek! a legindulatosabb örömnek
414 23 | legindulatosabb örömnek a szerelmes ifjú előtt, melyet
415 23 | szerelmes ifjú előtt, melyet a hidegvérű öreg megnevet;
416 23 | akik azt, amit bennetek a mértékletlenség, a csömör,
417 23 | bennetek a mértékletlenség, a csömör, vagy a temperamentum
418 23 | mértékletlenség, a csömör, vagy a temperamentum hidegsége
419 23 | tartatni: - mutassatok egyet, a ti gyönyörűségtek közül,
420 23 | állok, s szánni foglak. Azok a szerencsétlenek, akik, megvakulva
421 23 | szerencsétlenek, akik, megvakulva a nem igaz gyönyörűségtől,
422 23 | tudakozd meg bár ezeket a bölcs uraságokat, s tisztes
423 23 | említeni. Menj mélyebben vélek a dolog velejére, - mi tette
424 23 | majd meglátod, hogy ezek a gyönyörködések, amelyeket
425 23 | úgy tiltanak, ugyanezek a gyönyörködések azok, amelyek
426 23 | szakasztanom levelemet. A Manci portraitjára vetett
427 23 | vetett tekintetem bézárja azt a szívet, amely egész részvétellel
428 23(*)| felejthetetlen Játszója, kivált a szomorú darabokban.
429 24 | szeretőnek, panaszlom azokat a kínokat, melyek szegény
430 24 | vólna ez. De ládd, mikor még a feljövő nap nékem mindég
431 24 | foghatta bé nagy mértékét a boldogságnak, te ki szoktad
432 24 | tartod-é te nékem ezeket a karjaidat, ha bóldogtalan
433 24 | kipanaszlom panaszimat, hadd meg a küszködő, viaskodó természetnek,
434 24 | természetnek, amely enyhűlést talál a panasz kifakasztásában,
435 24 | tulajdon jussait.~Még valamit a bál felől. - Az a palota
436 24 | valamit a bál felől. - Az a palota engem sok ezer dolgokra
437 24 | kedves asszonyi szózat ezzel a kérdéssel ébreszte fel,
438 24 | alatt Manci van elrejtve. Az a török öltözet vólt rajta,
439 24 | rózsaláncokkal mentem. Így játszik a szerelem; így igyekeztem
440 24 | nem táncolhatok. Ő szinte a szemtelenségig vitte tolakodását,
441 24 | fogaimat; - Kivel? kérdé; - a Sklávommal! - Manci! már
442 24 | érzettem akkor! Ezt érzi az a szerelmes ifjú, aki kedvesét
443 24 | karimában látja felemelkedni a fényes holdat. Ilyen kibeszélhetetlen
444 24 | hitszegését, s - ah! ezzel a forró szívreszorítással
445 24 | megutálásával mindennek egyébnek, a világ minden ragyogó boldogságának!
446 24 | nem maradhattam tovább a bálban. Meghajtottam magamat
447 24 | Sokáig néztem ki utánok. A szél egyenesen vitte őket
448 24 | szél egyenesen vitte őket a Dunának, s óh milyen erősen
449 24 | alatt szívembe magát az a kívánság - bár minden örömöd
450 24 | magadat szórhatna el úgy a szél; hogy semmi maradványa
451 24 | lételednek, mint ezeknek a rózsáknak.~ ~
452 25 | Májusnak 13dikán ~Bezzeg - ha a rablánc széjjeltépése a
453 25 | a rablánc széjjeltépése a dolgot helyrehozhatná, úgy
454 25 | én többé nem nyögnék - de a szerelem olyan rabláncot
455 25 | tett énrám, melyet csak a halál téphet el. Nem látok
456 26 | szunnyaszt el; mert ezek a hánykódásai, ez a szélvésze
457 26 | mert ezek a hánykódásai, ez a szélvésze határt nem esmerő
458 26 | megemészt, s óriási lépéssel von a sírhoz. Talám jól üt ki,
459 27 | Torna, Júniusnak 3dikán~Ez a vidék gyönyörű; éppen olyan,
460 27 | gyönyörű; éppen olyan, amilyet a beteg szív s a békételenkedő
461 27 | amilyet a beteg szív s a békételenkedő szerelem kívánhat.
462 27 | szerelem kívánhat. Maga a város kicsíny; olyan, mint
463 27 | mint egy jó falu. Csak a kastély ád néki valamely
464 27 | formájával, mely egészen ehhez a vidékhez illik. Efelett
465 27 | illik. Efelett igen közel, a leomlott várfal darabjai
466 27 | lehet leírni azt, amit itt a néző lelke érez. Iszonyú
467 27 | tágas barlangok vannak, hol a stalactites szörnyű figurákra
468 27 | csendes, mintha meghólt vólna a természet; csak a kőből
469 27 | vólna a természet; csak a kőből fakadó források omlását
470 27 | Sonnetjeivel kalandozom bé a mezőket és a cserét, megmászom
471 27 | kalandozom bé a mezőket és a cserét, megmászom a legmeredekebb
472 27 | mezőket és a cserét, megmászom a legmeredekebb kőszirt repedéseket
473 27 | kifáradva valami kőre dűlök, s a világ előttem elalkonyodik,
474 27 | öszveszorult teli szívemből a Manci neve kiszalad, - a
475 27 | a Manci neve kiszalad, - a kődarabok is utánam jajdulnak. -
476 27 | mindenem vólt - mindenem! - a határa minden kívánságaimnak,
477 27 | engem, s mégis most -~Tegnap a húgomtól levelet kaptam;
478 27 | szerelemmel. Írj néki minél elébb; a te leveleid deríthetik fel
479 27 | deríthetik fel őtet abból a bánatból, amelyben miattam
480 28 | Petrárcha, mint bán velem a szerelem, s milyen életet
481 28 | késérsz - néktek panaszlom ezt a vég nélkül való szenyvedést,
482 28 | való szenyvedést, ezeket a megszámlálhatatlan könnyeket,
483 28 | Azt írod, hogy megvan az a jegyváltás, az a felbonthatatlan
484 28 | megvan az a jegyváltás, az a felbonthatatlan kötés, amely
485 29 | teremtés; lelke rakva van a legkedvesebb tulajdonságokkal,
486 29 | nyomorúságomat. Ez gyakran jutalma a legnemesebb érzésnek: de
487 29 | szánakozásnak könnyei; s annak a fájdalomnak, amely ezeket
488 29 | az olyan léleknél, mint a Theréz lelke. - Az ő társasága
489 29 | valóságos ír sebeimre. - Ha a hold néha a vacsora felett
490 29 | sebeimre. - Ha a hold néha a vacsora felett a gyertyák
491 29 | hold néha a vacsora felett a gyertyák közt lopva rám
492 29 | engemet úgy csalogat, mint a barátság kiterjesztett karjai,
493 29 | kezét, s így járunk együtt a kert sétáló utain fel s
494 29 | ránk nem kiáltja, hogy már a tizenkettőt elütötte.~ ~
495 30 | éjjel igen tisztán fénylik a hold. Én egészen ura vagyok
496 30 | elragadott szent érzéseim a koporsókon túl jobb élettel
497 30 | éjfélkor Therézt felvezetem a kastélyba, s megint kiszököm
498 30 | kastélyba, s megint kiszököm a kapun, s lemegyek a tóhoz,
499 30 | kiszököm a kapun, s lemegyek a tóhoz, elóldom a csónakomat,
500 30 | lemegyek a tóhoz, elóldom a csónakomat, s a kastély
1-500 | 501-1000 | 1001-1452 |