Part
1 3 | csattogásokkal szaladozott húrjain fel s alá, - mint hajtottam
2 3 | s alá, - mint hajtottam fel akkor azt az öröm-poharat,
3 3 | s te miként ébresztettél fel egy édes csókod által álmomból,
4 6 | gondolat mint olvasztja fel elfagyott szívemet, mely
5 6 | India kintséért se vállalnám fel az ilyen könnyek terhét
6 9 | szemeiden keresztül lövődtek fel, ha azt az édes hangot hallom,
7 9 | kebeledben bánatomat! - Csókold fel ezt a cseppet! drágább az,
8 10| ezer indulatok támadnak fel bennem; de nem találok szót,
9 17| assessorságával; de nem vállalhattam fel, mert most alkalmatlannak
10 18| minden sokaságtól, magában nő fel, - micsoda édes ártatlanság,
11 19| taszított valami, hogy keljek fel, szaladjak hozzá, ragadjam
12 20| szívének, minthogy azt itt fel nem találhatja. Bárcsak
13 21| bé. Ilyen felségesen jő fel, ó Marosy, a hajnal karjain
14 21| gyönyörűségének áldozza fel. Az öreg Surányi míg az
15 21| még nem eszmélkedett vólt fel egészen. Kevélyen fogtam
16 21| állhatatlant, mint áldoztam fel néki mindenemet, - életemet -
17 21| még nagyobb erővel zúdúl fel, s minden gondolatidat,
18 21| mutatták; azután, mikor fel s alá sétálván, véletlenül
19 21| ezer gondolatok ötlődtek fel egyszerre elmémben. Nem
20 21| hogy ebben az örvénytáncban fel s alá kerenghettem. Három
21 23| tekintetem a Lozsiba repül fel, ott találja Mancit, s úgy
22 24| ezzel a kérdéssel ébreszte fel, miért nem táncolok? s elgondolhatod,
23 24| s óh milyen erősen tolta fel ennek nézése alatt szívembe
24 27| a te leveleid deríthetik fel őtet abból a bánatból, amelyben
25 29| együtt a kert sétáló utain fel s alá, míg az éjjeli őr
26 30| alatt lévő szép kis tengeren fel s alá evedzem; - mikor ilyenkor
27 31| embernek társaságában keresem fel nyugodalmamat, melyet Mancihoz
28 31| nyugodalmamat, melyet Mancihoz közel fel nem találok - fel nem találhatok.
29 31| közel fel nem találok - fel nem találhatok. Azonban
30 31| olyanok vannak, valamivel fel akarok segíteni. - Síró
31 31| azt; s most együtt járunk fel s alá, s valóságos örömmel
32 31| leereszkedéssel bátorítja fel a félénk lakosokat, micsoda
33 32| édesebb érzést támasztott fel szívében. - Szerencsés,
34 32| nem tudta, mint szakassza fel. Én azt láttam, felbontottam
35 32| kibeszélhetetlen kedvességgel emelte fel nedves szemeit az égre. -
36 35| széjjeltaposott féreg, s mint kiáltok fel hozzád a halálért!~ ~
37 38| fojtogatott; Nagysád ébreszti fel azt bennem; s felébredése
38 38| borítja el. Ablakomon úgy hat fel a tavaszi virágok illatja,
39 40| az a kocsi? Szaladva jött fel a grádicson, midőn megtudta,
40 40| talám szeret, úgy lobbant fel előttem, mint valami láng
41 40| midőn a palotába mentünk fel; ő a fortepiánó mellé ült,
42 40| Helyben maradt; én pedig fel s alá jártam a szobában.
43 40| fogok hullatni, ebbe szedem fel, - mindenike találja sírját, -
44 42| kész szánakozással bontod fel leveleimet. Nem magad írtad-é
45 42| hogy leveleim olvasztják fel szívedet megint fagyos hidegségéből,
46 42| épületit mint düjtögeti fel másoknak áskálódása, s hogy
47 42| gonoszsága nem kőlt volna fel ellened, akik azon leskelődnek
48 43| kesergő hang akkor szivárogna fel kesergő szívemből. Ő tudja,
49 43| csudatévő kézzel vídította fel. Gluck után senki sem hatja
50 46| egy jó reggelt kiáltottam fel, s ő azt egy édes mosolygással
51 47| hogy még egyszer ébressze fel szívében hajdani epedése
52 47| a Mindenható maga vonná fel! Jobban-jobban világosodik.
53 48| hogy bár sohase ébrednék fel! Az halál általszorítását
54 48| Természettel együtt derült fel lelkem is. Mihelyt gyertyavilág
55 48| deszkából álló grádicson mentünk fel egy ház padjára. Magán kívül
56 48| Éppen szép könnyeit törlötte fel. Bár ezek lennének azok
57 51| nélkül való érzés támad fel tebenned.~Én Klárit nem
58 51| s helyette tíz nevekedik fel, hogy virágra fakadjon s
59 56| meglátása támasztott vala fel, elrontották éjtszakámat,
60 56| talám? Hah! mint szörbölöm fel ezt a gondolatot, mint az
61 56| szomorú zörgése ébresztett fel bágyadt álmomból. Felugrottam
62 60| pirításodra támadtak vólna fel. Én nekikészűltem, hogy
63 61| poharat seprőstül hajtsam fel; - hogy onnan, ahol valaha
64 67| emelkedett, egy könnyű felhőn, fel. Új könnyek csorogtak szememből,
65 68| adott. Számosan gyülekeztek fel rá, de én kevés részt vettem
66 68| kedves lyánykát találtam fel, akit a minap a Sétálóban,
67 75| atyák. Nem áldozhatnák így fel gyermekeket makacs gondolkozásoknak.
68 75| valamely belső érzés támad is fel, hogy nem kellene azt elhagyni,
69 75| amelyben ki lehet menteni. Tedd fel, hogy felnő, s szépségének
70 78| kedvének kegyetlenül áldozná fel? Ha Nagysád magát epesztő
71 81| Öszvetett kézzel emelkedtek fel mindnyájan az ég felé. Valami
72 81| véres sebben. Új lárma vert fel ölelésünkből. Felé szaladtam. -
73 84| látszott lenni, felkőlt, s fel s alá járt szobájában, -
74 84| vehessetek. Ne háborítsuk fel csendes nyugodalmát meghólt
75 86| terhét. Ha a kertben sétálok fel s alá, vagy ha a közel fekvő
76 90| s nem szólhatott többet. Fel akarom emelni, s Erzsi ölembe
77 90| kedvét, s békételenkedve járt fel s alá a szobában. Csak a
78 90| forgatva sarkából, hogy fel nem tudott kelni. Utóljára
79 90| vóltát. Isten! Igy kiálta fel, milyen nyomorúlt vagyok
80 90| meglátta, az égre nézett fel. Úgy tetszett, mintha valamit
|