Part
1 2 | méhéből. Nem azért mondom ezt, mintha sajnállanám rajta
2 2 | történetekből vannak véve. Ezt én itt annál bátrabban jelenthetem,
3 3 | egyszerre elfelejtkeztem; - ha ezt elgondolom, Manci, s azt
4 7 | öszvecsikorgattam fogamat, mikor ezt meghallottam; mert semmise
5 7 | mindennapi halálokat látni, ezt megindulás nélkül nézitek.
6 8 | Nemes. - Néked köszönöm ezt, és néked fogom örökké köszönni,
7 8 | hadd szakasszam félbe ezt a gondolatot. Meghűl ezalatt
8 8 | szemem előtt.~Fogadd el ezt a levelet, Manci! Ezer könnyek
9 8 | Manci! Ezer könnyek követik ezt s név nélkül való érzés.
10 8 | nélkül való érzés. Olvasd el ezt, olvasd el kétszer-háromszor,
11 9 | bánatomat! - Csókold fel ezt a cseppet! drágább az, mintha
12 12| bosszankodom magamra, hogy ezt ilyen hidegen jelentem néked. -
13 15| csapott vólna belém, mikor ezt a kérését olvastam. Hogy
14 20| véremnek tartottam; s kivált ezt a tiszteletre méltó öreget
15 21| néki; s mélyen érzettem ezt a szomorú igazságot. - Hogy-hogy?
16 21| forrása gyönyörűségemnek; ha ezt elgondolom Marosy, s eszembe
17 21| mindent elkövetni, csak ezt a keserves gondolatot, ezeket
18 21| Ekkor felém fordult, - ezt én Manci előtt akartam az
19 21| elképzelése, mint szerettem ezt az állhatatlant, mint áldoztam
20 21| fogta bé. Manci meglátta ezt, hozzám szaladott, s mellém
21 21| történik, az adja nékem ezt a hatalmat. Az úr rosszul
22 21| mondjak rá. Miért mondta ő ezt? Ezer meg ezer gondolatok
23 21| elmémben. Nem azért kérdezte-é ezt, hogy a detailba szálljak? -
24 23| hogy nem tudtam, mi lel, s ezt kiáltván: Haragszom rád,
25 24| Ó, mint érzettem akkor! Ezt érzi az a szerelmes ifjú,
26 28| késérsz - néktek panaszlom ezt a vég nélkül való szenyvedést,
27 28| Marosy vagy-é te? s mégis ezt írod? Tartóztass meg egy
28 31| hirtelen könnypatak omlik ki, - ezt nézni, édes Marosym, mennyi
29 32| Fő-Notáriussághoz! Örülök rajta, hogy ezt az újságot én vihetem meg
30 32| húgomnak, s köszönöm, hogy ezt nékem engedted. Egyenesen
31 32| expressió, s az a hang, amellyel ezt ejtette, felóldotta némaságomat.
32 32| kételkedhetsz. - Ne, - olvasd ezt a levelet. Ő annyira magán
33 35| szív teljessége, mellyel ezt a szép vidéket s ebben a
34 38| léteknek? - nem látja-é ezt? s ha látja, nem sír-é? -
35 38| néha félébren álmodtam, ezt az éjtszakámat a Legfélelmesebb
36 40| mennyei hangjaira, midőn ezt kezdette verni és énekelni:
37 40| Theréz az én portraitemet; de ezt csak néked mondom; csak
38 40| szívemen fogom tehát hordozni ezt a kedves keszkenőt, melybe
39 42| Theátrumon, felele megütközve. - Ezt a Mancit, édes Uram Bátyám,
40 42| mindent tud Uram Bátyám! - Ezt nékem desperatus hanggal
41 43| Z...nek, ha hallanád. Ő ezt nékem componálta, s ugyan
42 43| láttatik szóllani. Z... ezt az általmenetelt a Flautravernek,
43 44| az ifjú Báró...nak. - Én ezt ma véletlenül tudtam meg;
44 44| kitaláltam okát, miért tartotta ő ezt titokban ekkoráig; de olyan
45 45| előtt, mert nem állhatom ki ezt a kínzó gondolatot; de akárhová
46 47| Isten! miként álljam én ezt ki! Gyakorta feltészem magamban,
47 48| arany betűkkel tarthatnánk ezt mindég azoknak szemek előtt,
48 48| nyomorúságát! ha te nékem ezt a szívet nem adtad vólna,
49 48| coloritom, mint ekkor. Elúnván ezt a haszontalan szóvesztegetést,
50 48| eldűléstől, midőn az eskető pap ezt a szót mondotta ki: amit
51 49| nélkül táncolt, s - nézd ezt a köpés vért, ez annak következése.~
52 50| igen lassan, igen nehezen. Ezt már magam is megírhatom
53 53| oly rettegések közt, hogy ezt le nem írhatom. Ha látna,
54 56| Hah! mint szörbölöm fel ezt a gondolatot, mint az élet
55 60| megtagadhattam-é magamtól ezt a boldogságot? - de kéntelen
56 61| idő ne jöjjön, amelyben ezt meg kellene bánnod.~ ~
57 62| hogy valaki megszólítna s ezt mondaná: Vesd el ezt! az
58 62| megszólítna s ezt mondaná: Vesd el ezt! az ilyen portéka csak bánatodat
59 63| forró kézszorítás, amellyel ezt mondta, elfojtotta szavaimat.
60 67| elhullottak levelei. Ő látta ezt, előrántotta keszkenőjét,
61 69| megtörlött szemmel felelték ezt: az Isten magához vette
62 75| igaz oka. Kárhoztathatod-é ezt? Nézd el a lyányok közönséges
63 75| bosszú szálljon rád, te, aki ezt a szegény, ártatlan, előre
64 75| oldalról elő magát, mely ezt az érzést elnyomja. Úgy
65 75| hízelkednek-é, nem biztatják-é most ezt, s majd megint csaknem ugyanabban
66 78| meghalni. Ne tagadja meg tőlem ezt az egy jótételt Nagysád,
67 78| jutalmazza meg nékem Nagysád ezt a szíves kívánságomat? -
68 78| meg. - Érezze Nagyságod ezt az irtóztató igazságot egészen,
69 81| Theréz! mondám, vedd el ezt a kezet, s bocsásson áldást
70 81| mondám, miért mondod te ezt? - Meghidegedett Mancimra
71 85| öregebbeknek felém jött, s ezt mondta: Az Isten tartsa
72 85| mindnyájunknak örömére az Urat, ezt kívánjuk szívesen. - Az
73 88| doctor is nagyon javallja ezt a szándékot; s már rávettek,
74 89| satyrizál. Nem akartam hallgatni ezt a haszontalan hánytatást,
75 90| megeskettethessenek. Szerencsém vólt ezt is megnyerni tőle, s én
76 90| magyarázzák, egy kártyára ezt írtam: Engedjetek meg sietésemnek.
77 90| megérkeznek. Bácsmegyey ezt a várakozást nehezen szenyvedte,
78 90| szállottunk meg. Maga akarta ezt. - Mindjárt küldöttem a
79 90| Tekintsünk félre, édesem! aki ezt nézheti, nem ember.~Most
80 90| megdicsőült hangjával mondta ezt, - hogy miatta ne bánkódj,
|