Part
1 3 | nyughatatlan lett vólna szívem. Isten! ha ez a hánykódás valahogy
2 3 | igen teli van még szívem! Isten hozzád, édes Mancim! édes
3 4 | sorsát mutatja, Manci! - Isten hozzád, írj hamar, minél
4 4 | hamar, minél hamarább! Az Isten óltalmazó szeme legyen rajtad!~ ~
5 7 | atyák! ti fogtok felelni. - Isten! nincsenek-e elég tövisek
6 11| nevetek! - A posta megyen. - Isten hozzád!~ ~
7 13| vagyok kedves Marosym, s Isten tudja, mikor mengyek el.
8 19| egyéb módot, csak - csak - ó Isten! szánj meg, adj könnyet,
9 21| karjaim közé vetette magát. Az Isten nevében, Bácsmegyey! elrontja
10 22| ugyanannyiszor vetettem azt el. Isten tudja, mint járok még! Amiben
11 32| nagy örömöm vólt! Adjon Isten sok szerencsét a Fő-Notáriussághoz!
12 32| mikor a kocsiból kiléptem. - Isten hozott, édes bátyám! mi
13 35| megemésztette vólna - Isten! te látod mint nyögök terhem
14 37| s akkor osztán jó Buda, Isten hozzád örökösen!~ ~
15 38| tőllem. Igen, mondám; s az Isten tudja, hogy az! - Egy sohajtás
16 40| Nagysád, én utánam? - Isten! s ezen csudálkozik? felele;
17 42| is, mikor fejed Bécsben, Isten tudja, micsoda nagy dolgokban
18 43| úgy szívemet, mint ő, s Isten tudja, mit nem adnék érte,
19 47| valaha már légyen vége. Isten! miként álljam én ezt ki!
20 47| ami szent kénszeríteni, az Isten nevében kérni fogom, hogy
21 47| Marosy! hát nékem? - - Isten! mi lesz belőlem. Nem! nem!
22 47| cselekedheti? s mihez fogjak? Isten, mutass utat! - Bár csak
23 48| hogy még nem tőlt, s - Isten, jó Isten, láttad, mint
24 48| nem tőlt, s - Isten, jó Isten, láttad, mint szakadtak
25 48| ami engemet kínzott, és - Isten! te megbocsátol nékem, ha
26 48| egyebet, hanem hogy meghólt. Isten! mondám, megcsapkodtam lovaimat,
27 48| együgyű vólt; de szíves. Isten! hála légyen tenéked, hogy
28 48| szót mondotta ki: amit az Isten öszvekötött, az ember azt
29 48| szállt rám; - s adta vólna Isten, hogy végképpen szállott
30 49| Marosy, nékem próbáúl az Isten; s megbuktam. Elragadtatva
31 49| Vígasztald hát véle magadat s az Isten erősítsen! mert tudom, hogy
32 51| elkésérni. Így hal ki az Isten veteményes kertében egy
33 58| legyek, s nálok búcsúzzam. Az Isten tudja csak, milyen nehezen
34 61| érted akart virítani. Adja Isten, hogy olyan idő ne jöjjön,
35 64| fogják bézárni, s - csak az Isten tudja, ki és mikor nyitja
36 68| szíve, mint az enyím. - Az Isten tegye a Kisasszonyt boldoggá!
37 68| áll megint előttem! ah! - Isten hozzád!~ ~
38 69| szemmel felelték ezt: az Isten magához vette a szegény
39 69| zúgolódó csepp cseppent is - Isten! úgy bizony nyomorúságom
40 70| hallgasd meg akkor jajgatásomat Isten! könyörülő Isten! - s ölj
41 70| jajgatásomat Isten! könyörülő Isten! - s ölj meg.~ ~
42 71| s soha nem tér vissza. Isten! csak egy cseppet, csak
43 81| bánatnál keservesebb. - Isten tudja még, mi lesz belőlem -
44 81| s boldog napokat rád az Isten. Az eskető pap az oltárhoz
45 81| Én felköltem, mintha az Isten sententiázott vólna meg.
46 81| Az én hálószobám vólt az. Isten! halva találtam őtet. -
47 82| Schaffhausen, August. 21dikén~Isten! oda vagyok! - Egy stafétát
48 84| felugrom, hozzá szaladok, s Isten! - a legerősebb guta egyszerre
49 85| felém jött, s ezt mondta: Az Isten tartsa meg már most mindnyájunknak
50 85| kívánjuk szívesen. - Az Isten tartsa meg! - monda az egész
51 89| nyomorúltakká teszen. - Isten! irgalmas Isten! engedj
52 89| teszen. - Isten! irgalmas Isten! engedj meg zúgolódásomnak;
53 90| vetette magát. Fizesse meg az Isten! kiálta, s nem szólhatott
54 90| s Erzsi ölembe dűl. Az Isten fizesse meg ezerszer! monda
55 90| nyomorúsága nagy vóltát. Isten! Igy kiálta fel, milyen
56 90| egy boldogtalan cseléd. Isten! kiálta, hát nékem mikor
57 90| Húgomat, - az urát, - az Isten áldása légyen rajtok - -
|