Part

 1 1 |       állítja megbántásnak, hogy őtet, egynél több tekintetben
 2 1 |       Nékem nyomdokait csókolni, Őtet távolról követni, - közhelyen
 3 7 |      éreztető tekintettel vezeti őtet jövendőbéli kedves férjéhez.
 4 7 |   szegény Halasy bélépett, Maris őtet meglátta, elhalványodott,
 5 8 |      másodikszor ölelt meg, s te őtet megsimogattad, hozzád szaladtam,
 6 10|      Marosy! mi lesz ebből? - én őtet senkinek sem engedem. Úgy
 7 13|         volna meg, hogy megöltem őtet. - E' hát még szenyvedhető
 8 14|          el nem költette. Kértem őtet, mégpedig szívesen, - hogy
 9 15|   szerelem szól belőle. Édessége őtet most egészen megrészegítette
10 19|        akartam, de nem lehetett. Őtet látni! - nem vólt elég erőm,
11 19|      szellő, amely körül lebegte őtet, az az édes levegő, amelyet
12 20|          jó Marosym, látnom kell őtet, s beszélnem véle. Az öregebbik
13 20|        írtál, s én a te nevedben őtet megcsókolom, s azt mondom,
14 20|       áldanád azt a napot, amely őtet néked szülte. ~ ~
15 21|        hogy pedig a Manci szülei őtet néki odaadták, az nem a
16 21|        engem csókolt meg, én meg őtet, s mi a tükörbe egymást
17 24|     mondtam vólna meg néki, hogy őtet véghetetlenül szeretem.
18 27|          leveleid deríthetik fel őtet abból a bánatból, amelyben
19 32|          illet, az az öröm, hogy őtet nemsokára boldognak láthatom,
20 35|       osztán az a gondolat, hogy őtet elvesztettem, - elvesztettem
21 40|         el, milyen nehezen fogom őtet elhagyhatni. Rövideden akartam
22 40|      vonogatózás nélkül követtem őtet oda. A Nap éppen hanyatlani
23 40|        magammal, s által öleltem őtet. Eltüzesedett ajaki csókolva
24 40|    öszveköt veled. Eleresztettem őtet, s a kanapéra dűlt vissza.
25 41|   öröm-poharat, - ha ez nem adja őtet vissza a világnak, ha ez
26 43|       néki egészen, s úgy néztem őtet, mint az engemet szerető
27 43| szempillantást átkozza, amelyben őtet először látta, olyan teli
28 46|            Annak előtte kerestem őtet, s gyakorta ő is engem;
29 47|        szempillantáshoz, melyben őtet elvesztem, - el kell vesztenem.
30 47|      furulyával! Te is szeretted őtet? Ó úgy testvérem vagy! vagy
31 47| ablakához; szárnyatok csattogása őtet Szentpétery karjai közül
32 48|          magán kívül vólt, mikor őtet gyermekestül együtt vitettük
33 48|          elborzadtam, megöleltem őtet, egynehány gratulatio forma
34 48|          Most már nem úgy néztem őtet, mint a Szentpétery jegyesét,
35 52|     állapotról beszélgetek, mely őtet készen várja. De ezzel a
36 66|          gondolkozom gyakorta, s őtet az együttlétel mindég erősebben
37 68|         ki nem mondhatom, kértem őtet, hogy véle esmertessen meg; -
38 68|           ha azt mondom, hogy én őtet boldoggá tettem vólna. -
39 72| Megállítottam a kocsit, s kértem őtet, hogy pihenjen meg. Letette
40 72|          a feleségénél lesz, aki őtet nyughatatlanul várja, s
41 75|          barátjává. R... szereti őtet; tudja, hogy Theréz erántam
42 75|        kellene azt elhagyni, aki őtet szereti, s érette él, de
43 75|     lehetek állandóúl boldog, ha őtet a szerelem egész tartományában
44 75|       indúlataim felzajdúlásában őtet vétkesnek tartottam, vétettem.
45 75|         tartottam, vétettem. Nem őtet vádolom én, hanem sorsomat.
46 75|        igazságosok, s megszűnünk őtet kárhoztatni. Amit a nevelés,
47 75|           s onnan gondolta, hogy őtet szereti. De most jöve elő
48 75|        jöve elő az igazi, akihez őtet meggyőzhetetlen rándítás
49 75|        kimondhatatlanúl szerette őtet, s örökké tartott szerelme.
50 75|     tartott szerelme. Ha az első őtet későbben kezdette vólna
51 78|         elszánásodtól függ. Tedd őtet boldoggá jobbodnak birtoka
52 81|        az. Isten! halva találtam őtet. - Irtóztató vólt szájrándítása. -
53 90|       félben a dolgot; felvettem őtet kocsimra, s a klastrom felé