Part

 1 7 |            rajtam feküdt vólna. -~Ó Marosy! micsoda hang vólt az! -
 2 10|           valami készületet sejdít. Marosy! mi lesz ebből? - én őtet
 3 11|            vólna-e ez egy románnak? Marosy nem nevetsz? - Én nevetek! -
 4 13|            sugallották azt nékik. - Marosy! ha első tüzemben mentem
 5 13|         belé, ha eszembe jut. Nézd, Marosy, mire nem vihet bennünket
 6 14|           mellé, egy olyan levelet, Marosy! amilyet az atyám testvérének
 7 14|     szerencsétlen szerelem kínjait. Marosy és Endrédy, ti pótoljátok
 8 15|             megrészegítette s nékem Marosy, - az ő leveléből kell olvasnom,
 9 16|           vidékek foglaljanak el. Ó Marosy, milyen nehézzé tette indulásomat
10 17|         hanem Delicatesse; e' pedig Marosy, olyan Istenség, amelynek
11 18|             portéka az emberi szív, Marosy, ha a sok egyengetéssel
12 19|     MAROSYHOZ~Buda, Ápr. 14dikén~Óh Marosy! már láttam Mancit - már
13 19|          Közelébb jött felém, s - ó Marosy! olyan víg mosolygással
14 20|          eltávozott kedvese után! Ó Marosy, be boldog vagy te! s be
15 20|          szemeiben - ha azt látnád, Marosy, térdre buknál, s fáradhatatlanul
16 21|        MAROSYHOZ~Buda, Ápr. 21dikén~Marosy, ma sokat, kimondhatatlanul
17 21|           Bácsmegyeym! - Ha elnézem Marosy, mint igyekezett minden
18 21| gyönyörűségemnek; ha ezt elgondolom Marosy, s eszembe jut, hányszor
19 21|          Ilyen felségesen jő fel, ó Marosy, a hajnal karjain a nap
20 21|            elfelejtkezett rólunk. - Marosy! mit nem szenyvedtem, mikor
21 21|                    Ha láttad vólna, Marosy, mint állottam előtte, -
22 21|           tanúján szerelmünknek - ó Marosy, az emlékezete ennek a boldogságnak,
23 22|          tatám könnyebben leszek. Ó Marosy, csak te tudod, azt, mit
24 24|          boldogságom édes könnyeit. Marosy, mondám gyakran olyankor,
25 28|   kárhoztatott vétekké teszi. - Nem Marosy vagy-é te? s mégis ezt írod?
26 32|                Te szerencsés vagy - Marosy Fő-Notárius, semmi sincs
27 32|    szemünkből sűrű zápor omlott. Ó, Marosy! ha idvezült szüléink lenézhettek
28 32|         egészen érzenéd, nem vólnál Marosy, nem vólnál az én Barátom,
29 36|                  Manci, mindez... ó Marosy, be bóldogtalan - be nyomorult
30 39|            jó szíveket hatja meg. - Marosy, ez a gondolat, - nézd,
31 42|             terjesztem. A te szíved Marosy, a te engemet szerető érzékeny
32 43|     sinfoniáját hagyták utóljára. Ó Marosy, be bóldognak tartanám én
33 44|      vígyázz, hogy azt meg ne tudja Marosy; mert az tilalmazott portéka. -
34 46|         ablakból visszaugrott. - Ah Marosy! miért fél ő éntőlem? Igazán
35 47|          nem vólt az ablaknál.~Most Marosy! azzal a kedves gondolattal
36 47|            magában néki. Hát nékem? Marosy! hát nékem? - - Isten! mi
37 48|        vesztettem-é el Mancit?~Itt, Marosy, itt ebben a kerti szobában,
38 48|             rántottak két részre. - Marosy! Miért nem nyelt el engem
39 48|        keresztül a táncosok között. Marosy! azt tartottam, hogy lerogyok.
40 49|             szempillantást adott, ó Marosy, nékem próbáúl az Isten;
41 54|       életünkre vetünk; - te pedig, Marosy! - be sokat beszéltünk mi
42 56|           fuvallat hervadásra dűjt.~Marosy, ültess virágmagot; öntözzed
43 59|      Endrédy, könnyen elmúlhatna. Ó Marosy, hogy fogom én ott viselni
44 62|              légyen néked gondod rá Marosy, hogy nála nélkül el ne
45 63|           érettem imádkozik, - s ó, Marosy! minő nagy gondolat az?~ ~
46 66|             éretted könyörgeni! - Ó Marosy! milyen boldog nap lett
47 67|           rettegésem elenyészett. Ó Marosy! milyen szépen mosolygott.
48 82|            veszedelmesen beteg. - Ó Marosy! miért esküdt öszve ellenem
49 83|    fáradságos visszajövetelemnek. Ó Marosy! hátha sohasem látlak többé -
50 87|          lészesz. - Ha fiú lesz az, Marosy, akit néked a te Klárid