Part

 1 3 |       vígasztatás nélkül sírok. - Ó Manci, már egynehány ízben
 2 7 |    ég-föld rajtam feküdt vólna. -~Ó Marosy! micsoda hang vólt
 3 9 |           mégse vettem leveledet. Ó Manci! Manci! mint kínzott
 4 9 |      eddig megírta volna Endrédy. Ó; Manci! valld meg, miért
 5 15|         egyszerre megmenthetne! - Ó bár itt vólna a szánakozó! -
 6 16|           vidékek foglaljanak el. Ó Marosy, milyen nehézzé tette
 7 19|          Közelébb jött felém, s - ó Marosy! olyan víg mosolygással
 8 19|        egyéb módot, csak - csak - ó Isten! szánj meg, adj könnyet,
 9 20|          eltávozott kedvese után! Ó Marosy, be boldog vagy te!
10 21|          Ilyen felségesen jő fel, ó Marosy, a hajnal karjain
11 21|           tanúján szerelmünknek - ó Marosy, az emlékezete ennek
12 22|          tatám könnyebben leszek. Ó Marosy, csak te tudod, azt,
13 23|   nyúgodott, s kedves tekintete - ó! az a kedves tekintet, amellyel
14 23|            s ismét öszveakadtunk, ó mennyit tudtunk egymásnak
15 24|          dolgokra emlékeztet, s - ó bár sohase kellene többet
16 24|          egy kanapéig váncorgani. Ó, mint ijedtem el, mikor
17 24|         vetette hátra fátyolát. - Ó, mint érzettem akkor! Ezt
18 24|     minden ragyogó boldogságának! ó nem mondhatom ki, mit érzettem. -
19 24|           ráakadtam igen könnyen. Ó, milyen jól esett ízről
20 30|        jobb élettel biztatnak. De ó be tündér ez az ilyen nyúgodalmas
21 30|          a legkedvesebb illatot - ó, mint óhajtom olyankor,
22 32|     szemünkből sűrű zápor omlott. Ó, Marosy! ha idvezült szüléink
23 32|         érzékenyen vettünk részt. Ó, édes Anyám, s te Igaz!
24 32|           sirathatunk meg eléggé, ó be igaz az, amit előttünk
25 36| hozzátartom. - - Manci, mindez... ó Marosy, be bóldogtalan -
26 41|         ez nem nyitja meg szívét, ó! úgy zárva marad örökösen! -
27 43|     sinfoniáját hagyták utóljára. Ó Marosy, be bóldognak tartanám
28 47| furulyával! Te is szeretted őtet? Ó úgy testvérem vagy! vagy
29 48|          Megszabadító, Feloldó! - Ó Manci! Manci!~ ~
30 49|       Ilyen szempillantást adott, ó Marosy, nékem próbáúl az
31 55|         ültem, együtt suttogtam - ó nem mondhatom ki azt az
32 56|         ágyba feküdtem vólna, s - Ó! elbeszéljem-é, mit láttam? -
33 59|      Endrédy, könnyen elmúlhatna. Ó Marosy, hogy fogom én ott
34 61|        járták keresztül szívemet. Ó Manci, mint változtattál
35 63|     Bizony érettem imádkozik, - s ó, Marosy! minő nagy gondolat
36 66|    székéhez éretted könyörgeni! - Ó Marosy! milyen boldog nap
37 67|           rettegésem elenyészett. Ó Marosy! milyen szépen mosolygott.
38 70|         nyomorgás tér ismét elő - ó hallgasd meg akkor jajgatásomat
39 82|     bátyám veszedelmesen beteg. - Ó Marosy! miért esküdt öszve
40 83|    fáradságos visszajövetelemnek. Ó Marosy! hátha sohasem látlak
41 84|          legérdemesebb, legjobb - ó micsoda erőtlen expressio
42 90|         idő múlva előjött Erzsus. Ó igazán rosszúl vólt; de
43 90|      béjelentette mindkettőjöket. Ó, be sokszor kívántam nyakába
44 90|          a könnyű álom édességét. Ó édesem, be széppé teheti
45 90|           sírsz? miattam sírsz? - Ó Manci, véremmel érdemlettem