Part

 1 3 |          hozzá, hogy nemsokára majd megint oly szerencsés lehetek,
 2 3 |             oly szerencsés lehetek, megint oly szerencsés leszek, -
 3 4 |        féreg szívja ki, s akkor áll megint néked, haszontalan bízakodol
 4 9 |                de hiszen a te képed megint olyan kedvesen jelent meg
 5 9 |    elszomorodott elmémet, s a világ megint elysiummá válik előttem.
 6 9 |    csakugyan nem tart édes álmom, s megint üldöz hitszegésed. - Ma
 7 9 |              Bárcsak véled lehetnék megint, hadd sírnám ki kebeledben
 8 14|        szerencsétlen vagyok. - Most megint nyughatatlanul várom válaszát.~
 9 14|              Mancit! - Irj, kérlek, megint, ne halaszd sokára leveledet.
10 14|         vándorló a hideg vizet. Írj megint, édes Marosym! tudod micsoda
11 19|            gondolat! - Tegnap estve megint a szőlők alá mentem. A nap
12 21|        sürög-forog, kevés idő múlva megint nékem jött. Manci a bátyjára
13 21|        pillantását láttam, - s most megint egyszerre - egészen egyszerre
14 30|           felvezetem a kastélyba, s megint kiszököm a kapun, s lemegyek
15 31|         Júniusnak 20dikán ~A bátyám megint nevezetes summájú pénzt
16 32|            reménylem, hogy valahára megint nyugodalmasan alhatom.~ ~
17 40|           valami láng a setétben, s megint eltűnt. De mindég igazabbá,
18 42|             olvasztják fel szívedet megint fagyos hidegségéből, az
19 43|              egyszerre lágyúltam el megint a muzsikával; ellágyúltam,
20 43|          muzsikával; ellágyúltam, s megint Bácsmegyeyvé lettem, ismét
21 43|           Egy violin concert hozott megint magamhoz. Amint annak vége
22 43|           kipihentem magam, s mikor megint a palotába jöttem, egy homályos
23 47|      szerencsétlen percentés: de ha megint megkönnyebbedem, s az oltár
24 47|          olyankor elcsüggedten ülök megint, úgy, hogy öszve-öszverogyok,
25 48|         látta, csaknem újra dűlt el megint. A kertészné megmagyarázott
26 48|            volna az esketést. Klári megint a barátnéjával ment, én
27 48|          magamhoz térni, s most már megint egyedül maradván, megszokott
28 48|      látszott lenni, s szerencsémre megint el kelle térnünk egymástól.
29 56|            mosolygok néki, mintha a megint hív Manci nyújtaná kezét! -
30 68|        boldoggá tettem vólna. - Ímé megint előttem van; kellemetességének
31 68| kellemetességének teljességében áll megint előttem! ah! - Isten hozzád!~ ~
32 69|            mégis, ha esztendő múlva megint meglátogattam a bátyámat,
33 71|             nyomorulttá tettelek! s megint a Szentpétery karjai közé
34 72|             mennyivel halad meg. Ma megint a feleségénél lesz, aki
35 75|      szeretetre méltó teremtés leve megint barátommá. Az az ifjú báró
36 75|       érette él, de ezer ok adhatja megint más oldalról elő magát,
37 75|        biztatják-é most ezt, s majd megint csaknem ugyanabban a szempillantásban,
38 81|    legenyhítőbb vígasztalás.~Bezzeg megint vólt egy csendes éjtszakám!
39 81|           úton járó gyilkos. Theréz megint feleszmélkedett, rajtam
40 81|            szózat! Én lerogytam, de megint felváncorogtam, s abba a
41 83|             hagytam.~Harmadnap ólta megint rosszabbúl van, s én attól
42 87|         szélen állok. - Ha a tavasz megint itt lesz, s a főldre virágot
43 89|           kitekintett, de csakhamar megint hozzáfogott a játékhoz,
44 90|            vólt, mindjárt elszöktem megint, mert hólnap virradatkor
45 90|            mély álomból. Bácsmegyey megint felé akart menni, de én