Part

 1 5 |                 pityergő formán áll.~Már magam is szégyenlem, hogy íly
 2 6 |            mintsem hogy azt gondoltassam magam felől, hogy most szégyeniem
 3 9 |                  a mennykő. Sokat törtem magam, ha lehetséges-é az, hogy
 4 9 |               elfakadtam sírva. Bézártam magam, senkit se eresztettem szobámba,
 5 9 |           akaratod. Miért nem mehetek én magam hozzád? Még egynehány napot
 6 9 |           töltenem, s úgy kell tettetnem magam, mintha örömest maradnék.
 7 12|                  a szobába, s Manci, míg magam körülnéztem, eltűnt. Én
 8 17|            vettem lélegzetet. Szégyeniem magam is, hogy nem bírok magammal.
 9 17|                látok semmi menedékhelyet magam előtt; únalommal rakott
10 20|              sírnék, - örömest sírnám ki magam barátságos karjaid közt! - - -
11 21|                   felelék, nem jól érzem magam. Gyengélkedő egészségem
12 21|        Felnyitottam szememet, s Mancit - magam mellett, karjaim közt -
13 21|          mindenemet? Nem akartam megadni magam, s kifejtőztem karjai közül.
14 22|               Ezer meg ezer embert látok magam körül, hogy ők munkás botorkázással
15 24|                az énbennem, látom én azt magam is, édes Marosym, hogy én
16 24|              midőn szerelmem gyötrelmeit magam többé nem hordhatom, ímé
17 24|                  magamat előtte, s kezem magam sem tudom, miképpen, erősen
18 26|                napra, s akkor majd olyan magam meggyőzésével, olyan elcsendesedéssel
19 29|               asztaltól az ablakba vonom magam, Theréz mellém áll, minden
20 31|                  a szél, ide s tova ver, magam is hozzá akarok menni; de
21 32|                  nem tartóztathattam meg magam; mindent kimondtam egyszerre, -
22 40|            könnyeid hullottak, valamikor magam leszek, s rólad gondolkozom;
23 43|             Manci bélépett. Mi lelt, azt magam sem tudhatom, csak arra
24 43|                keservesen töltött estvén magam componáltam, és amely egészen
25 43|      óldalszobába egy kevéssé kipihentem magam, s mikor megint a palotába
26 45| megkülönböztetéseinél. Ilyenkor szaladok magam előtt, mert nem állhatom
27 46|              mindent! milyen nagy vóltam magam előtt! sem a ló, sem az
28 47|            Virrad, s én könnyebben érzem magam. Mint emelkednek a felhők,
29 48|          alkalmasint elcsendesedve érzem magam.~Eltüzesedett indúlatimnak
30 48|                  most szokatlanul leltem magam! A beteg gyakorta olyan
31 48|                Endrédy, hogy győzzem meg magam, meg nem szólított. Gyakorta
32 48|               igaz expressióval, hogy én magam is egészen nékikeményedtem.
33 48|               édes Marosym, annyit, hogy magam is csudálkozom rajta, hogy
34 49|               minekutána egyszer-kétszer magam is segítettem magamon, ellent-állhatok
35 49|                  csapkodó árnak. Ezzel a magam elhivésével, ezzel az erőmhöz
36 50|            lassan, igen nehezen. Ezt már magam is megírhatom néked. Ne
37 63|             erántam, melyen csudálkoztam magam is. A legérdeklőbb situátióm
38 68|            szemek elől. - - - Nem kevély magam elhívése az, hanem belső
39 69|                 következéseiről, amelyet magam vetettem, nem tudván micsoda.
40 76|                 sokaságban körültekintem magam, s öltözetekben, s magok
41 78|                hogy actióm rövid vólt? - Magam választottam-é azt? Ne sírjon
42 86|            elnyom, hogy ki kell pihennem magam; - ha szobáimon végig megyek,
43 89|         bocsánatért, néked fogom áldozni magam, hogy méltónak tartsál bévenni
44 90|              kínjai majd elmúlnak. Erről magam is bizonyossá tészlek. -