Part

 1 2 |               meg addig unszolni, míg magamat rá nem adtam. Vizsgálóba
 2 3 |               karjaim elesnek, s - én magamat ölelem által. Egy nagy könny
 3 4 |           Vajon kiállhatnám-é? kérdém magamat; s abban a pillantásban
 4 7 |             lakadalomra, ne vonjam ki magamat, mert néki elmúlhatatlanúl
 5 14| következéseinek veszed, s nem vádolsz magamat. Bár mások is követnék példádat;
 6 17|             most alkalmatlannak érzem magamat a szolgálatra. Azt az időmet,
 7 19|              nem vólt elég erőm, hogy magamat ettől a rövid boldogságtól
 8 21|         gondoltam, hogy nem lesz késő magamat akkor jelenteni a Manci
 9 21|               egy ablakban vontam meg magamat Endrédyvel, s félig béhúnyt
10 21|           dolga van. Ki kell pihennem magamat, szemem fája sírásban. - - -
11 21|           hiteszegett lyány képe, míg magamat észrevettem, az annyira
12 21|            így üldözni? - észrevettem magamat, s elhallgattam. - Bácsmegyey!
13 22|         békességgel viselnék. Míg még magamat karjaid közé vethettem,
14 22|        borzadással fejtettem vólna ki magamat karjaid közül, mintha a
15 23|   leghomályosabb szegeletbe húzom meg magamat, - még akkor is, ha a játszott
16 23|          elszenderít, míg észreveszem magamat, megszokott tekintetem a
17 23|                Haszontalan vonogattam magamat; el kelle Megyeryhez mennem,
18 23|            meg, hol néki bocsáthattam magamat emésztő keserűségemnek.
19 24|             rá; végtére azzal kezdtem magamat törtetve menteni, hogy nem
20 24|         tovább a bálban. Meghajtottam magamat előtte, s kezem magam sem
21 38|        Nagyságoddal maradok, felelék, magamat meghajtván. Igen, monda,
22 41|              szándékát, s alája vetem magamat akaratjának. De, ah! ti
23 42|          ejtett. Még alig pihentem ki magamat, midőn a bátyám félrevont.
24 43|             majd meg Mancit, majd meg magamat; szemére hánytam egész elkeseredéssel
25 43|              be bóldognak tartanám én magamat, ha azt az embert valaha
26 45|          szaladok, csakugyan fellelem magamat; s mit nyertem minden szaladásommal?
27 47|               szaladok, lábához vetem magamat, s mindenre, ami szent kénszeríteni,
28 48|             éppen meg akartam hajtani magamat előttök, mikor az anyjának
29 48|            mentől bizonyosabbá tettem magamat afelől, hogy az valóság
30 48|             három ízben kaptam vissza magamat az eldűléstől, midőn az
31 48|      compliment alatt már alig bírtam magamat; mikor pedig elváltunk,
32 48|               nézhettem, s általadtam magamat az eltaposott szerelem,
33 48|              felébredvén ájulásomból, magamat az Endrédy karjai közt leltem,
34 59|             hogy fogom én ott viselni magamat! Reszketek. Jó, hogy azt
35 60|           hogy valahogy el ne áruljam magamat, mert egyszerre nagy elfulladás
36 63|              ilyen közönségesen látom magamat szánatni. Egynehány háznál
37 63|           érek, nem nyugtathatnám meg magamat eltávozásodon! - Ez a szíves
38 72|            beszélgettünk, körülnézett magamat és a szekeremet, s én elpirúltam
39 75|            nem hordozom. Nem engedtem magamat azok által elijesztetni,
40 78|         legelőször láttam; megátkozom magamat. Mennyit vesztene a Világ
41 78|         sokszor pirítom, vádolom érte magamat. Keserűvé teszi nékem a
42 81|           sírásától, s sírva vetettem magamat karjai közé. - Jer Theréz!
43 81|       Meghidegedett Mancimra vetettem magamat. - Még most is szép vólt