Part

 1 2 |        helyet engednek: mit akarunk mi, akik alig mutathatunk egy-két
 2 7 |      gondolkozni Veszprémy úrnak. S mi lesz belőle? Az okos s gyermekek
 3 7 |     Egyszerre megmondta néki szíve, mi okozta eltávozását; s minden
 4 8 |      látod-é elmúlt óráinkból, hogy mi egymásért vagyunk teremtve?
 5 10|          készületet sejdít. Marosy! mi lesz ebből? - én őtet senkinek
 6 12|           akart véle, s tudakoztam, mi adott arra okot? Hát nem
 7 15|           21dikén~Már csak elnézem, mi lesz ebből. Most veszem
 8 21|        örültem győzödelmemnek: - de mi lett a vége? kevés ideig
 9 21|         csókolt meg, én meg őtet, s mi a tükörbe egymást tekintettük
10 21|        hatalmat. Az úr rosszul van? mi baja? - E' sok vólt, édes
11 22|              Öszveölelkezve mentünk mi is egy darabig. Barátság,
12 23|           matróz ruhába öltöztem; s mi ketten együtt mentünk. Én
13 23|       keszkenőjét, hogy nem tudtam, mi lel, s ezt kiáltván: Haragszom
14 23|           vélek a dolog velejére, - mi tette olyan édessé ezeket
15 32|          Isten hozott, édes bátyám! mi hoz ilyen váratlanul? Kedves
16 32|         édes jó Szüléim, ti, akiket mi nem sirathatunk meg eléggé,
17 40|     Bácsmegyey! ilyen szép lesz-é a mi életünk estvéje? - Higgyük
18 40|           Jöjjön, édes Bácsmegyeym, mi mind a ketten el vagyunk
19 43|             ajtó, s Manci bélépett. Mi lelt, azt magam sem tudhatom,
20 47|       nyúgodalomra. - Nyúgodalomra? Mi ez? Ha nyúgodalomnak hívod
21 47|       Marosy! hát nékem? - - Isten! mi lesz belőlem. Nem! nem!
22 48|        szenyvedtem Manci miatt! - s mi a jutalom érte? micsoda
23 48| fetrengettek, meg nem tudván fogni, mi lesz mindebből; a nagyobbak
24 48|           mert meg nem tudta fogni, mi okozhatta elkésődésünket.
25 48|     elkésődésünket. Elbeszéllettük, mi történt rajtunk, s jutalmul
26 48|               s abban a tekintetben mi vólt, néked meg nem mondhatom.
27 52|      mennyei élet lett vólna az, ha mi a feleségeinkkel a bátyám
28 54|       Marosy! - be sokat beszéltünk mi a halál fontos idejéről,
29 65|           ez a szív határozza meg a mi örömünket, ez tőlt meg bánattal,
30 68|             ifjat régólta szeret. S mi az oka, kérdém, hogy öszve
31 69|   legkevesebb qualificátiót kaptak. Mi az oka, hogy a földmívelők
32 69|   tökéletességig emberek-é ők, mint mi? Nékik is van bizonyos mértékű
33 69|             ők feleségek halálokat?~Mi, akik városokban neveltettünk,
34 71|         acélra. - Miért botorkázunk mi mindég a Lehetőség s Valóság
35 75|        tartjuk nékik megmagyarázni, mi a szerelem; addig pedig,
36 81|     keservesebb. - Isten tudja még, mi lesz belőlem - egyszer csakugyan
37 89|       végképpen elszakaszt. Édesem, mi egymást olyan híven, olyan
38 89|           többet. - De nem vólt-é a mi szeretetünk mindég szent?
39 90|          egészen felforgatta azt. A mi szegény Bácsmegyeynk tegnapi
40 90|             s vissza akart térni; a mi szegény barátunk pedig meg
41 90|        Bácsmegyey, kiálta elijedve, mi bajod? Bácsmegyey ledűlt,
42 90|             minden, édes Marosym! A mi kedves Bácsmegyeynk már