Part

 1 2 |   méhéből. Nem azért mondom ezt, mintha sajnállanám rajta tett munkámat,
 2 2 |         és Surányi Manci neveit, mintha Adolfot, Theodort, Leonhardot,
 3 2 |         írásban fog maradni; nem mintha érettebb koromban a szerelemre
 4 3 |    MANCIHOZ~Soprony, 18. január ~Mintha csak álmodnám, édes Mancim,
 5 7 |       úgy tartották-é már sokan, mintha ki lett vólna a dolog csinálva?
 6 7 |      állottam ott magamon kívül, mintha ég-föld rajtam feküdt vólna. -~
 7 8 |          álmodtam! Azt álmodtam, mintha más csókolt vólna meg, te
 8 9 |        úgy kell tettetnem magam, mintha örömest maradnék. Mikor
 9 9 |       ezt a cseppet! drágább az, mintha teli zsák aranyat küldenék!
10 14|        leveledet. Én úgy vagyok, mintha térdig érő homokon kellene
11 15|     nincsenek, én legyek vőféje. Mintha a menny köve csapott vólna
12 17| felugrani, s szaladni, egy vólt. Mintha egy nagy kő feküdt vólna
13 18|         úgy, ami rajtam történt, mintha rajta történt vólna! - Be
14 22|        ki magamat karjaid közül, mintha a halál hideg karjai öleltek
15 23|   találja Mancit, s úgy tetszik, mintha lenézne, s rám mosolyogna.
16 23|  elevenen, olyan csábító formán, mintha most is úgy vólna, - tovább
17 23|      mondani, mint tetszett úgy, mintha száz esztendők ólta nem
18 27|    egymás felett, s úgy tetszik, mintha mohos fejek le akarna szakadni.
19 27|      csepeg. Itt minden csendes, mintha meghólt vólna a természet;
20 35|     mennykő belém csap, eldűlök, mintha minden erőmet, minden velőmet -
21 40|    kulcsait, úgy tettette magát, mintha gondolkozna, mit verjen,
22 41|           s annyit nyertek véle, mintha egy vakon szülöttnek, aki
23 43|         úgy tetszik magamnak is, mintha a kesergő hang akkor szivárogna
24 47|        lélekzetet; s úgy vagyok, mintha az Aetna kénköves füstibe
25 47|     csendesen csörög a szökőkút, mintha tudná, hogy szükségem van
26 47|       tudtam mozdulni helyemből, mintha oda lettem vólna szegezve.
27 47|      égre, s nékem úgy tetszett, mintha most tisztábban ragyogtak
28 47|          képzelés. Úgy tetszett, mintha tekinteteink öszveakadtak
29 47|        Mint emelkednek a felhők, mintha a Mindenható maga vonná
30 47|          ablaka körül repdestek, mintha érzették vólna, hogy az
31 48|      vóltam attól a gondolattól, mintha azok érettem folytak vólna.
32 48|          lett, oly igen örültem, mintha minden kínomon keresztül
33 56|           s mint mosolygok néki, mintha a megint hív Manci nyújtaná
34 56|         ágyamba, de olyan vígan, mintha lakadalmi ágyba feküdtem
35 58|        ajtót keresem - s megyek, mintha korbácsolva kergetnének
36 78|         nékem nem adhat szebbet, mintha magát visszaadja a Világnak,
37 81|          Kivitték. Én felköltem, mintha az Isten sententiázott vólna
38 85|    minden, s az egész természet, mintha várt vólna valamit, elhallgatott,
39 87|       látok leesni, úgy tetszik, mintha az életnek egy erejét veszteném
40 90|          Bácsmegyey karjai közt, mintha a halálhoz közelgetett vólna. -
41 90|        nézett fel. Úgy tetszett, mintha valamit akart vólna mondani,