1-500 | 501-1000 | 1001-1452
bold = Main text
Part grey = Comment text
1001 56 | az ilyen képzelődésekkel! A doctor nékem tegnap egy
1002 56 | ne láthassam inségemet. A gyermekek, akik egyébkor
1003 56 | mint szörbölöm fel ezt a gondolatot, mint az élet
1004 56 | mint mosolygok néki, mintha a megint hív Manci nyújtaná
1005 56 | vitték el ablakom alatt. A halotti szekér szomorú zörgése
1006 56 | Felugrottam s lenéztem a temetésre. Egy szép zöld
1007 56 | szép zöld keresztet vittek a koporsó előtt. Ideje előtt
1008 56 | hullottak el levelei ennek a még csak fakadni kezdő rózsának,
1009 56 | rózsának, nem tépte azt el a hiteszegett keze. Te boldog -
1010 57 | sohasem becsültem annyira a házamat, mint most, mikor
1011 57 | De leginkább mégis azt a szobát becsűlöm, amelyben
1012 57 | amelyben legelőször láttam a napot, - amelyben a világot
1013 57 | láttam a napot, - amelyben a világot nyögdécselő sírással
1014 57 | Mindenikében öszvefonva látom a nyomorúságot az örömmel.
1015 57 | nyomorúságot az örömmel. Ez a sorsa a szegény halandók
1016 57 | nyomorúságot az örömmel. Ez a sorsa a szegény halandók rövid életének! -
1017 57 | ilyenkor, honnan jő az, hogy a gyermekek esztendeit a legboldogabbnak
1018 57 | hogy a gyermekek esztendeit a legboldogabbnak tartják;
1019 57 | az semmivel sem boldogabb a több koroknál. Ha legénykorodban
1020 57 | bánhatnál vélek: de másként van a dolog magában; a gyermeki
1021 57 | másként van a dolog magában; a gyermeki gondhoz gyermeki
1022 57 | hogy még az nem töri magát a jövendőkön.~ ~
1023 58 | tudakozni. Az etiquette és az a sok haszontalanság, ami
1024 58 | arra kötelez, hogy ezeknek a tudakozó uraknak udvarlásokra
1025 58 | s azt hiszem, hogy ettől a szíves kézszorítástól egészen
1026 58 | általmelegedett, s szíve erántam azzal a tűzzel lobog, amellyel az
1027 59 | kell búcsúznom. Már fogják a lovaimat, mert még melegében
1028 60 | véle együtt menjek házához. A feleségének hirtelen változása
1029 60 | jöttél, mondám magamban; ezek a falak pirításodra támadtak
1030 60 | megtagadhattam-é magamtól ezt a boldogságot? - de kéntelen
1031 61 | 9dikén~Ma mégegyszer mentem a Szent Gellért hegyére. Sokáig
1032 61 | új szenderedésbe hozott. A' vala tehát édes Marosym
1033 61 | boldogságát reménylettem, a legkeserűbb poharat seprőstül
1034 61 | hogy onnan, ahol valaha a szeretetre legméltóbb feleség
1035 61 | föld nyelje el. Ezekben a napokban, nevezetesen pedig
1036 61 | tépted ki ösvényem szélein a virágokat, s helyettek mint
1037 61 | egyebet annál, hogy letörted a kifakadt virágot, nem várván
1038 62 | MAROSYHOZ~Buda, Apr. 17dikén~Én a Manci képét kicsínyre csináltattam,
1039 62 | gyűrűbe foglaltattam. Az a szegény festő, aki azt ma
1040 62 | hozzám hozta, kimeresztette a szemét, midőn nekiszaladtam,
1041 62 | nekiszaladtam, kikaptam a kezéből, s sírva egy: Itt
1042 62 | igazán van találva, azzal a szerelemmel megtőlt tekintettel,
1043 62 | temessenek. - - - Hogy ez a kép nékem, minden gyógyuló
1044 62 | tagadhatatlan; de, - hátha a te Klárid meghalna, elvetnéd-é
1045 62 | bánatodat neveli, s méreg a sebedre. Elvetnéd-é a Klári
1046 62 | méreg a sebedre. Elvetnéd-é a Klári képét? s nem hólt-é
1047 63 | melyen csudálkoztam magam is. A legérdeklőbb situátióm az
1048 63 | beszélgettünk sokáig. Én féltem a búcsúzástól, s tovább-tovább
1049 63 | Utoljára felkőltem, s mind a ketten elfakadtunk sírva.
1050 63 | magamat eltávozásodon! - Ez a szíves expressio, az a forró
1051 63 | Ez a szíves expressio, az a forró kézszorítás, amellyel
1052 63 | könnyeimet, s elszaladtam tőle. A ház kapujánál tértem csak
1053 63 | ragadta, bézárta számat. A szoba közepén állott ő levett
1054 64 | MAROSYHOZ~Almás, Májusn. 4dikén~A' vólt bezzeg a rettenetes
1055 64 | Májusn. 4dikén~A' vólt bezzeg a rettenetes szempillantás,
1056 64 | szempillantás, édesem, mikor a ház alatt felültem, s a
1057 64 | a ház alatt felültem, s a kocsis egyet cserdített,
1058 64 | kocsis egyet cserdített, s a szekér elindúlt, s én még
1059 64 | elhagyatottat boldogítani, s a vígasztatás nélkül szűkölködő
1060 64 | szűkölködő árvák orcáiról a meggyűlt könnyeket eltörleni.
1061 64 | De így van az! - Mindez a remény nem a legállhatatlanabb
1062 64 | az! - Mindez a remény nem a legállhatatlanabb phantasia
1063 64 | vólt-é? úgy ragyogott, mint a legszebb színe a szivárványnak -
1064 64 | ragyogott, mint a legszebb színe a szivárványnak - s oda van!~
1065 64 | szivárványnak - s oda van!~A bátyám elbeszélte néked
1066 64 | néki. Ölellek benneteket a legindúlatosabb szeretettel.~ ~
1067 65 | venni magamon, hogy még a legvígabb társaságban is
1068 65 | szemmel ne nézzek az égre. A vígasság, a gyönyörködés
1069 65 | nézzek az égre. A vígasság, a gyönyörködés belső nyugodalom
1070 65 | eszköz, hanem következése a célnak. - Azt akarjátok,
1071 65 | álmélkodjam, csudáljak, s a nézés alatt, álmélkodás,
1072 65 | Érzem, - érzem jól, ez a szív határozza meg a mi
1073 65 | ez a szív határozza meg a mi örömünket, ez tőlt meg
1074 65 | bánattal, s - parancsolhatod-é a pataknak, hogy ne zuhogjon,
1075 66 | születésed napján, mindazokat a kicsínyeket, akiket szült,
1076 66 | vólna meg: Nézd az én és a te gyermekeidet! én őket
1077 66 | megáldva közelíthessünk a Mindenható székéhez éretted
1078 66 | érzéssel! hasonló annak a nyomorúltnak az érzéséhez,
1079 66 | megfutott terhes pálya után a nyugodalom lakóhelyébe lép.~ ~
1080 67 | itt mulattunk. Estvefelé a Sétálóba mentem, s ott a
1081 67 | a Sétálóba mentem, s ott a sok esméretlen emberek közt
1082 67 | botorkáztam mindaddig, míg a leszálló nap, melyet én
1083 67 | miként járt valaha ebben a Sétálóban még egészen szabad,
1084 67 | esmerő szívvel Manci, míg a Helytartó Tanács innen Budára
1085 67 | mosolygott. Így mosolyog a szerelem, mikor a leroskadtat
1086 67 | mosolyog a szerelem, mikor a leroskadtat feléleszteni
1087 67 | akartam mondani, közel ahhoz a pázsitszékhez, amelyen ült,
1088 67 | óhajtottam, hogy azt az a szép lyány vesztette légyen
1089 67 | lyány vesztette légyen el; s a szép teli karimájú hold
1090 67 | szememből, visszatekintettem a lyányka felé, - a hold szemébe
1091 67 | visszatekintettem a lyányka felé, - a hold szemébe sütött, s azokon
1092 67 | szemébe sütött, s azokon a szép könnyeken ragyogott,
1093 67 | s sebes lépéssel szaladt a szomszéd széken ülő barátnéihoz. -
1094 68 | megbékéljen - magával és a világgal? Elnézheted-e te
1095 68 | megindúlás nélkül, hogy a legnemesebb, legérdemesebb
1096 68 | legérdemesebb embereknek kell mindég a legszerencsétlenebbeknek
1097 68 | elejentén szándékoztam; s a bátyja, aki ennek a vármegyének
1098 68 | szándékoztam; s a bátyja, aki ennek a vármegyének Főperceptora,
1099 68 | de én kevés részt vettem a társaságban, mert mély melancholia
1100 68 | Nem szóllottam senkivel a ház gazdáján kívül, aki
1101 68 | születve, mert elevenen érzi a szépet. Ő nékem igen tetszett.
1102 68 | Ő nékem igen tetszett. A legigazabb expressió terjedett
1103 68 | érzékenyen énekelt, hogy azt, a nagy sírás miatt félbenszakasztotta,
1104 68 | miatt félbenszakasztotta, a Perceptor is sírt, s nem
1105 68 | szégyenlette letörleni könnyeit. Ez a szép leány megérdeklette
1106 68 | ki légyen? s azt felelte a ház gazdája, hogy egy senator
1107 68 | gyermeke, s kevés értéke van. Ő a legszebb, legjobb szívű
1108 68 | hogy öszve nem kelnek? - A legény, felele a Perceptor,
1109 68 | kelnek? - A legény, felele a Perceptor, kész vólna elvenni,
1110 68 | vólna. Mint indított meg ez a felelet, édesem, ki nem
1111 68 | ütköztem meg, midőn benne azt a kedves lyánykát találtam
1112 68 | lyánykát találtam fel, akit a minap a Sétálóban, a pázsitszéken
1113 68 | találtam fel, akit a minap a Sétálóban, a pázsitszéken
1114 68 | akit a minap a Sétálóban, a pázsitszéken magánosan láttam
1115 68 | szemeiből meggyűlt könnyeit. - A Kisasszonynak nem kellene
1116 68 | egészsége drágán fizeti meg azt a gyönyörűséget, amelyet hallgatóinak
1117 68 | enyím. - Az Isten tegye a Kisasszonyt boldoggá! mondám,
1118 68 | lyányt szeretni; s amellett a szerelem mellett mint gondolkozhatni
1119 68 | Azt tartod talám, hogy ez a fiatalember szegény, s gazdag
1120 68 | Nem jól gondolod; ő egy a leggazdagabbak közül az
1121 68 | sokszor tapasztaltam, hogy a legjobb leányok csaknem
1122 68 | felejtette azt el, mint a gyermekek báblovokat, ha
1123 69 | találom, hogy azok közülünk a legszerencsésebbek, akik
1124 69 | kaptak. Mi az oka, hogy a földmívelők állapotját tartjuk
1125 69 | földmívelők állapotját tartjuk a legboldogabbnak? Kevesen
1126 69 | vannak, akik azt tudják, hogy a poéták olyan szép álmokat
1127 69 | el, mindenütt elterjedt a gonoszság, ahol emberek
1128 69 | ahol emberek laknak; s a falusi parasztok közt szintúgy
1129 69 | szintúgy vannak kabalák, mint a fejedelem udvarában. Álmodozást
1130 69 | ínszövevényeit írígylem a földmívelőnek, s azt, hogy
1131 69 | bizonyos mértékű érzések, s az a grádus, amellyel élnek és
1132 69 | és éreznek, azt tartom, a legszerencsésebb clíma. -
1133 69 | legszerencsésebb clíma. - A bátyám jószágában sokszor
1134 69 | az Isten magához vette a szegény feleségemet! Jó
1135 69 | mint az angyalok! - Az a könny, amelyet akkor fakadásában
1136 69 | múlva megint meglátogattam a bátyámat, már újra feleségesen
1137 69 | neveltettünk, el vagyunk a kényeztető kezek által rontva
1138 69 | Csak nézd el ifjainkat, nem a legkínzóbb kívánságok alatt
1139 69 | tőröket! Csuda-é osztán, ha a szegény ifjú, a vég nélkül
1140 69 | osztán, ha a szegény ifjú, a vég nélkül való küszködésben,
1141 69 | valamely történet abból a csábúlásból, abból a feneketlen
1142 69 | abból a csábúlásból, abból a feneketlen örvényből, amelyben
1143 69 | után - csuda-é osztán, ha - a halál karjai közé dűl el,
1144 69 | Kiaszott minden erő belőle; a megcsábúlt természet maga
1145 69 | gondoltam, hogy leroskadok. Én a határig jutottam: - de azokat
1146 69 | de azokat szánom, akiket a szerelem azzal a kegyetlenséggel
1147 69 | akiket a szerelem azzal a kegyetlenséggel támad meg,
1148 69 | el ösvényemről, látom azt a meredekséget, ahová hevességem
1149 69 | nem tudván micsoda. De az a kérdés kerül mindég elő,
1150 69 | egy megdobbant istentelen a bírót, midőn rá merően néz.
1151 70 | együtt eloszlik, s helyébe a legkeservesebb nyomorgás
1152 71 | 16dikán~Jaj nékem, hogy az a boldogság, az az öröm, amelyet
1153 71 | nékem ő csinált, elment mint a Duna lefolyt vize, s soha
1154 71 | kezeszorítását! De mire való ez a véghetetlen kívánság, ez
1155 71 | véghetetlen kívánság, ez a véghetetlen szívszakadás?
1156 71 | nyomorulttá tettelek! s megint a Szentpétery karjai közé
1157 71 | Miért botorkázunk mi mindég a Lehetőség s Valóság között?
1158 72 | feldagadt. Megállítottam a kocsit, s kértem őtet, hogy
1159 72 | pihenjen meg. Letette válláról a terhet, s elégett kezével
1160 72 | pedig felesége otthon marad a gyermekeivel, s fonással
1161 72 | körülnézett magamat és a szekeremet, s én elpirúltam
1162 72 | mennyivel halad meg. Ma megint a feleségénél lesz, aki őtet
1163 72 | alatt elfelejtkezik arról a verejtékről, mely most lábaira
1164 73 | vagyok, s óráimat többnyire a Bellvederben töltöm. - Ah,
1165 73 | most ez is haszontalan! A boldog szerelem érzékennyé
1166 73 | szerelem érzékennyé tészi a szívet minden eránt, ami
1167 73 | szép, ami gyönyörködtető: - a szerencsétlen, megcsalt
1168 73 | Most olyan hidegen állok a Corregio Szerelme, vagy
1169 73 | Corregio Szerelme, vagy a Van Dyck s Rembrandt portraitjai
1170 73 | értsd meg expressióját a festőnek - egy ölelés gyümölcse.~ ~
1171 74 | MAROSYHOZ~Bécs, Majusn. 25dikén~A te tanácsod, s projectumod
1172 74 | felyülhaladja Mancit: de ugyan ez a két ok cselekszi, hogy birtokát
1173 74 | teli szívet, ifjúságot, s a szépségnek minden kellemetességeit
1174 74 | nem semmit egyebet annál a bizonytalan reménynél, hogy
1175 74 | mikor közelít inkább eszünk a gyermekséghez, mint mikor
1176 74 | kiáltásomat. Intésére előjött a halál, s kijegyzett azoknak
1177 74 | jegyével, akik közel vannak a megszabadításhoz, s eltörlötte
1178 75 | ez vonta barátságomra. Ez a nyilvánságos jele jó szívének,
1179 75 | virít, s mennyit vesztene el a világ, ha ő elhervadna.~
1180 75 | egyezni: te ítéld el közöttünk a pert. Ő azt tartja, hogy
1181 75 | Kárhoztathatod-é ezt? Nézd el a lyányok közönséges neveléseket
1182 75 | őket gyermeki idejekben? a piperéskedésre s a takarékos
1183 75 | idejekben? a piperéskedésre s a takarékos kőltségre. De
1184 75 | tudhassák tenni? Az, ami a legfontosabb, elmellőztetik.
1185 75 | nékik megmagyarázni, mi a szerelem; addig pedig, míg
1186 75 | valakit azért vádolni, hogy a tudva nem lévő törvényt
1187 75 | szerencsétlen házasság támad. A szerelem, az életnek legszebb
1188 75 | indúlatok hasonlatossága az a kötés, amely a szerelmet
1189 75 | hasonlatossága az a kötés, amely a szerelmet állandóvá teheti.
1190 75 | egy szappanbuborék, mely a legszebb színekkel kevélykedik, -
1191 75 | hozzá mégy. Forr bennem a vér. Ma kéntelen vagyok
1192 75 | vagyok szememmel nézni azt a tőrt. Bosszú, véres bosszú
1193 75 | szálljon rád, te, aki ezt a szegény, ártatlan, előre
1194 75 | álnokúl buktatod meg.~Ha a szegény lyányban valamely
1195 75 | megint csaknem ugyanabban a szempillantásban, amazt,
1196 75 | szempillantásban, amazt, a szerelem legédesebb biztatásival?
1197 75 | Az ő hibájok-é hát, vagy a miénk, ha állhatatlanok?~
1198 75 | hamar eltolt magától. Ő a szerelmet nem gondolkozó,
1199 75 | állandóúl boldog, ha őtet a szerelem egész tartományában
1200 75 | elibe vetve - - - leszállott a mérőserpenyő. Nem, édes
1201 75 | megszűnünk őtet kárhoztatni. Amit a nevelés, amit a példák,
1202 75 | kárhoztatni. Amit a nevelés, amit a példák, amit a környülállások,
1203 75 | nevelés, amit a példák, amit a környülállások, az idő,
1204 75 | véteke, hanem történet.~Még a legérettebb elméjű leányt
1205 75 | hogy felnő, s szépségének a kedves érzés még nagyobb
1206 75 | becset ád. Még nem esméri a szerelmet. Egyszerre tolakodik
1207 75 | sok hasonlatosságot talál a maga és az ifjú characterében;
1208 75 | semmivel sem utóbb ennél, de a leány mégis a másodiknak
1209 75 | ennél, de a leány mégis a másodiknak első látásában
1210 75 | kívánságot, érdeklést érez a második eránt. Első tekintetekben
1211 75 | esméretlen szózat mondja a leánynak, hogy ez az, aki
1212 75 | s öszveszorított ajak, a legforróbb ölelés köti meg
1213 75 | legforróbb ölelés köti meg a szövetséget. Nevezheted-é
1214 75 | állhatatlannak? Nem vólt a' szerelem, amit az elsőért
1215 75 | szerelem, igaz szerelem, - az a szerelem, amely mindent
1216 75 | amely mindent meghalad, az a szerelem nem vólt, amit
1217 76 | 13dikán~Mikor gyakorta a Bécs utcáin vagy az Augartenben
1218 76 | utcáin vagy az Augartenben a tolongó sokaságban körültekintem
1219 76 | s magok viseletekben azt a külömböző tónust nézem,
1220 76 | mikor beljebb tekintek, s a sok mellycsillag s hercegi
1221 76 | alatt az embert keresem, - a Manci karjai közé kívánkozom
1222 76 | kívánkozom vissza, elcsömörlöm a világtól, s az esméretlen
1223 76 | otthon ülés kedvesebb előttem a nagyvilág ragyogó fényességénél.
1224 76 | gyönyörködve néztem vólna a pántlikát nyakamon. De a
1225 76 | a pántlikát nyakamon. De a nyomorúság tanít meg bennünket
1226 76 | becsülni; s minthogy ez a szív egészen el szokott
1227 76 | elmélkedni, arra tanít, hogy a pompás paloták helyett földkalibákba
1228 77 | Bécset, édes Marosym, mert ez a csalfa öröm özöne nem tőltheti
1229 78 | alatt nyögünk, amelyben a hevesebb megindúlás méreggé
1230 78 | várom kimenetelét. Esmerem a világot; éltem benne; kóstoltam
1231 78 | kóstoltam gyönyörűségeit, s a legkeservesebb, s legirtóztatóbb
1232 78 | szenyvedtem. Ha majd legördül a kárpit, lesz-é okom panaszolkodni,
1233 78 | Nem átkozná-é Nagysád azt a Fejedelmet, aki egy szegényember
1234 78 | szegényember kis vagyonját a maga fél óráig tartó kedvének
1235 78 | Majd ha általszunnyadok a halál mezejére, az a gondolat,
1236 78 | általszunnyadok a halál mezejére, az a gondolat, hogy Nagysád még
1237 78 | gondolat, hogy Nagysád még él a Világnak, kedves altatódalom
1238 78 | lesz. Én öntöttem mérget a Nagysád italába. Tolvaj
1239 78 | hogy utolsó lehelletem a Világot, amelyben Nagyságodat
1240 78 | magamat. Mennyit vesztene a Világ a Nagysád halálával.
1241 78 | Mennyit vesztene a Világ a Nagysád halálával. Nagysád
1242 78 | Nagysád jóltévő: - én is a' vóltam. Nézzen engemet
1243 78 | előtt. Szedje le azokat a virágokat, amelyek magokat
1244 78 | az életnek; - az én útam a temetőre vezet; az enyímen
1245 78 | hát én azzal szabad, hogy a tulajdonomat boldoggá tegyem?
1246 78 | szeretek: igaz az, hogy a Nagysád boldogságáért való
1247 78 | jutalmazza meg nékem Nagysád ezt a szíves kívánságomat? - sírással?
1248 78 | mintha magát visszaadja a Világnak, mely a Nagysád
1249 78 | visszaadja a Világnak, mely a Nagysád életét oly sok okokon
1250 78 | magamat. Keserűvé teszi nékem a halál édességét, - homályossá
1251 78 | édességét, - homályossá a kedvesen eltőltött életre
1252 78 | elvesztegetni. Sok az, amivel a Világnak, az emberiségnek
1253 78 | emberiségnek tartozunk, - s ezeknek a tartozásoknak, kötelességeknek
1254 78 | maga után. Egyike ezeknek a kötelességeknek az, hogy
1255 78 | ilyen vigasztalhatatlanok a következő Haza polgárit
1256 78 | egészen, borzadjon el az elől a veszedelmes mélység elől,
1257 78 | kellene valakit, ő lenne a Választott. E'szerint Theréz
1258 78 | két-három hónappal, mely a Nagysád bánatját nem ok
1259 78 | Nagyságodra nézve halva leszek.~A Nagysád egészsége el van
1260 78 | sebet. Theréz! az Atyád, aki a sírhoz közelget, részemen
1261 78 | nyugodalma, az én nyugodalmam, s a szegény báró R... boldogsága
1262 78 | R... boldogsága egyedül a te elszánásodtól függ. Tedd
1263 78 | háznép áldása légyen az a gyámol, amelyre támaszkodom,
1264 79 | 8dikán~Hólnap indulok; de nem a paradicsomi Itália felé,
1265 79 | Itália felé, hanem arra a kősziklás kis határra, melynek
1266 79 | határra, melynek lakosai a legboldogabb életet élik.
1267 79 | Hazájokat, nem gondoltak a bilincsekkel. - -~Hátha
1268 79 | kívül kell meghalnom, ez az a föld maga, melynek gyomrába
1269 80 | elgyengített. Nálam itta meg a reggeli kávét. Lovaink készen
1270 80 | könnyeinket, de egyikünk sírása a másikáét felfakasztgatja.
1271 80 | másikáét felfakasztgatja. A ház előtt némán öleltük
1272 81 | aggodalom szállott helyébe, mely a sírásra fakadt bánatnál
1273 81 | végének kell lenni, s az a legenyhítőbb vígasztalás.~
1274 81 | éjtszakám! Még csupa tűz a homlokom! elijedek magamtól!
1275 81 | álmodtam, hogy Tornán vagyok a kerti-szobában. Theréz a
1276 81 | a kerti-szobában. Theréz a menyegzői oltárnál várta
1277 81 | várta kezemet és szívemet. A körülöttem állók nyughatatlankodva
1278 81 | Theréz! mondám, vedd el ezt a kezet, s bocsásson áldást
1279 81 | jobban-jobban hallatszott. A pap félbenszakasztotta az
1280 81 | félbenszakasztotta az esketést. A nézők kiszaladtak, s Manci
1281 81 | gyászöltözetben jött bé, s kikapta a Theréz kezét jobbomból.
1282 81 | aki úgy reszketett, mint a kis bárány a hidegen. Manci
1283 81 | reszketett, mint a kis bárány a hidegen. Manci ellankadva
1284 81 | Végezze el az Úr, mondám a magán kívűl lévő papnak.
1285 81 | Theréz néki eresztette magát a szerelem édes érdeklésének,
1286 81 | azok olyanok vóltak, mint a mardosó ír a véres sebben.
1287 81 | vóltak, mint a mardosó ír a véres sebben. Új lárma vert
1288 81 | megint felváncorogtam, s abba a szobába mentem, amelybe
1289 82 | Egy stafétát kaptam, hogy a bátyám veszedelmesen beteg. -
1290 82 | nyomorúság? nem elég lett vólna-é a Manci elhagyása megérlelésemre? -
1291 83 | talállak? Pedig e' vólt vólna a legkedvesebb jutalma fáradságos
1292 83 | kellett kapaszkodnom, mikor a bátyámhoz béléptem. Ő szegény
1293 83 | minden, amit mondhatott ez a két sokat jelentő szó vólt:
1294 83 | lehet, azt mind én, mind a doctor elkövetjük, tudod:
1295 84 | hogy azt elmondjam! - Ah, a legérdemesebb, legjobb -
1296 84 | erőtlen expressio annak a kifejezésére, amit ő érdemel -
1297 84 | kifejezésére, amit ő érdemel - a testvére az atyámnak már
1298 84 | én nem tartván semmitől, a szobámba jövök, s néked
1299 84 | hozzá szaladok, s Isten! - a legerősebb guta egyszerre
1300 84 | egyszerre ütötte meg, s abban a szempillantásban oda lett. -
1301 84 | magamon kívűl vóltam, mikor a szobámba vittek.~Csókold
1302 84 | egész város sír. Ha engemet a kesergés veszen elő, az
1303 85 | Ipolyság, Sept. 9dikén~Már a földben van, édesem! - s
1304 85 | Keserves vólt temetése. A gyermekek legelől mentek,
1305 85 | gyermekek legelől mentek, a pap pedig nyomban utánok.
1306 85 | pap pedig nyomban utánok. A pap után a halotti szekér,
1307 85 | nyomban utánok. A pap után a halotti szekér, én és Endrédy,
1308 85 | és Endrédy, s úgy osztán a sok parasztok feleségestűl.
1309 85 | vólt. Teljesen fénylett le a hold a tiszta égről. Én
1310 85 | Teljesen fénylett le a hold a tiszta égről. Én mély bánatban
1311 85 | mindaddig, míg az égő fáklyákat a sír körűl meg nem láttam,
1312 85 | magamhoz nem hozott. Mikor így a templom kerítésén béléptünk,
1313 85 | valamit, elhallgatott, s a halotti harang megkondúlt, -
1314 85 | minden imádkozni kezdett, s a körűlöttem állók feljajdulása,
1315 85 | s szánakozó sohajtások a legcifrább halotti orátióknál
1316 85 | igazabb dícséretjeivé lettek a szegény bátyámnak, - s nyólc
1317 85 | nyólc éltes városi lakos a többi közűl kiállott, s
1318 85 | többi közűl kiállott, s a koporsót a szekérről leemelte -
1319 85 | közűl kiállott, s a koporsót a szekérről leemelte - egészen
1320 85 | kellett leülnöm. De amikor a szekérről a sírhoz vitték,
1321 85 | leülnöm. De amikor a szekérről a sírhoz vitték, a kötelet
1322 85 | szekérről a sírhoz vitték, a kötelet rávetették, koporsója
1323 85 | könyörögtem sírjára ennek a kegyesnek, s tovább botorkáztam.
1324 85 | kegyesnek, s tovább botorkáztam. A Városi Tanács mind körűl
1325 85 | megtőlt. Megszorítottam a kezét ennek a jó öregnek,
1326 85 | Megszorítottam a kezét ennek a jó öregnek, felültem, s
1327 85 | jó öregnek, felültem, s a legkeservesebb aggódás alatt
1328 86 | együtt szenyvedte vólna velem a fájdalmat, s én csak félig
1329 86 | érzettem vólna terhét. Ha a kertben sétálok fel s alá,
1330 86 | sétálok fel s alá, vagy ha a közel fekvő erdőben a bátyám
1331 86 | ha a közel fekvő erdőben a bátyám emlékezete rám rohan,
1332 86 | hogy ez most enyím, vagy ha a városon keresztűl megyek,
1333 86 | városon keresztűl megyek, s a lakosok szíves bátorsággal
1334 86 | bátorsággal süveget vesznek, s a kicsinyeket hozzám kűldik,
1335 86 | Manci! - Eltévedek ebben a haszontalan kívánságban.
1336 86 | béfogom szememet, hogy azt a sok szépet, ami mindenfelől
1337 87 | általesem szenyvedésimen. Itt a hideg ősz; s ha a fáról
1338 87 | szenyvedésimen. Itt a hideg ősz; s ha a fáról egy harasztot látok
1339 87 | milyen kedves nékem ez a vélekedés. Be új, meglepő
1340 87 | új, meglepő gondolat ez: a szélen állok. - Ha a tavasz
1341 87 | ez: a szélen állok. - Ha a tavasz megint itt lesz,
1342 87 | tavasz megint itt lesz, s a főldre virágot s új életet
1343 87 | önt, csendes álmot alszom a sírban. Akkor édes Marosym,
1344 87 | Marosym, akkor közelíts a boldoggá lett tetemihez,
1345 87 | lesz az, Marosy, akit néked a te Klárid szűl, nevemet
1346 87 | kell mondanom, nehéz az út a halálig. Bár többször vólnának
1347 87 | el; s akkor látják, mikor a sírhoz jutnak, hogy szegények.
1348 88 | gondolatokkal tőlt meg. A doctor is nagyon javallja
1349 88 | doctor is nagyon javallja ezt a szándékot; s már rávettek,
1350 89 | keserít el inkább, mint a pápista temetés. Mikor az
1351 89 | Osculaminit kezdik el, s a koporsó körűl a tömjén úgy
1352 89 | kezdik el, s a koporsó körűl a tömjén úgy emelkedik, mint
1353 89 | felhő, egyszerre fogódik el a szív, s egészen érzi azt
1354 89 | szív, s egészen érzi azt a bánatot, amely a halotti
1355 89 | érzi azt a bánatot, amely a halotti felekezeten fekszik.
1356 89 | felekezeten fekszik. Ma a kávéházból néztem egy tanúló
1357 89 | Egynehány tiszt abbanhagyta a biliárdot, kitekintett,
1358 89 | csakhamar megint hozzáfogott a játékhoz, s nevette a processiót.
1359 89 | hozzáfogott a játékhoz, s nevette a processiót. Semmit sem útálok
1360 89 | Nem akartam hallgatni ezt a haszontalan hánytatást,
1361 89 | alkalmatosságot kerestem a véle való beszélgetésre.
1362 89 | állapotjáról.~Jászai, ez a neve az ifjúnak, elbeszélte
1363 89 | kedvese, kérdém, ezeket a könnyeket? Nem szóllott
1364 89 | vont ki mellyéről, melyet a sokszori elázás miatt már
1365 89 | rajta!~ ~ERZSUS JÁSZAIHOZ~Ez a levél édes Lajosom! legutolsó
1366 89 | mégis ímé el van tépve az a kötél, amellyel bennünket
1367 89 | kötél, amellyel bennünket a szerelem öszvekötött, -
1368 89 | engedj meg zúgolódásomnak; a természet, a viaskodó, magával
1369 89 | zúgolódásomnak; a természet, a viaskodó, magával nem bíró
1370 89 | tégedet szelíd szenyvedőt, aki a halált, a megszabadítóját,
1371 89 | szenyvedőt, aki a halált, a megszabadítóját, oly békével
1372 89 | lesz szenyvedéseinknek. Az a vigasztalás, amely engem
1373 89 | vigasztalás, amely engem enyhít, a te szívedbe hat által. Mindjárt
1374 89 | hat által. Mindjárt elfogy a papirosom. Mit mondjak néked,
1375 89 | többet. - De nem vólt-é a mi szeretetünk mindég szent?
1376 89 | tiszta? Csináld azt, amit a vallás, és az okosság hágy. -
1377 90 | ki ekkor magát előttem az a planum, mely eddig homályosan
1378 90 | Béfogták lovaimat; én Jászait a kávéházba küldöttem, hogy
1379 90 | szüléihez mentem. Az apját a bóltban találtam, s minthogy
1380 90 | teli vólt, szemébe önteni. A teli erszény meglágyította
1381 90 | menjen. Nem hagytam félben a dolgot; felvettem őtet kocsimra,
1382 90 | felvettem őtet kocsimra, s a klastrom felé vettük az
1383 90 | megjelenésünkről, de én azalatt, míg a klastromhoz jutottunk, megtanítottam
1384 90 | mondám, édes Erzsusom; a Jászai barátja nem akarja
1385 90 | magának tetszik, itthagyhatja a klastromot. Éljen az alkalmatossággal,
1386 90 | felélesztgettük, bélépett a Fejedelem Asszony. Eleibe
1387 90 | kívánta tudni, miért vettem a dolgot olyan nagyon szívemre?
1388 90 | jutalmat érdemel; monda a legkegyesebb hanggal. Előhívatom
1389 90 | s arra veszem őket, hogy a leányt illendőképpen kikészítsék.
1390 90 | tudtára adtam, hogy az atyja a külső szobában van. Parancsolt,
1391 90 | hanem csak azt kívánta, hogy a lyányokat illendően kikészítsék,
1392 90 | Megengedjen az Úr, hogy ennek a párnak boldogításában az
1393 90 | osztozom, monda. Csengetett. A Secretárius azzal a jelentéssel
1394 90 | Csengetett. A Secretárius azzal a jelentéssel jött bé, hogy
1395 90 | jelentéssel jött bé, hogy a Fejedelem Asszonynak tudtára
1396 90 | eressze. Menjen, monda ez a tisztelt Úr, hozza el Erzsit,
1397 90 | tisztelt Úr, hozza el Erzsit, a rendelések meg vannak téve,
1398 90 | Érzette ő becsét ennek a cseppnek; s elváltunk. Erzsi
1399 90 | írhatok tovább. Szentebb ez a scena, ez az érzés, mintsem,
1400 90 | s én vóltam az, aki őket a pap elibe vezettem. De mihelyt
1401 90 | sietésemnek. Nékem menni kell. A mai nap kifogyhatatlan forrása
1402 90 | már régen nem kóstoltam a könnyű álom édességét. Ó
1403 90 | egészen felforgatta azt. A mi szegény Bácsmegyeynk
1404 90 | helyreállást reménylettem, s ímé a legszerencsétlenebb vége
1405 90 | lovakat hagytunk fogatni. A postalovak kinn vóltak,
1406 90 | kéntelenek valánk leszállani, míg a mezőről megérkeznek. Bácsmegyey
1407 90 | megérkeznek. Bácsmegyey ezt a várakozást nehezen szenyvedte,
1408 90 | békételenkedve járt fel s alá a szobában. Csak a postamester
1409 90 | fel s alá a szobában. Csak a postamester két gyermekei
1410 90 | ártatlan együgyűségekkel. A kisebbiknek gyermeki ostobaságán
1411 90 | ostobaságán nevettünk éppen, midőn a ház előtt, egy posta lovas
1412 90 | mint ijedtem el, midőn a kocsiból Szentpéteryt feleségestűl
1413 90 | esmérem-é, ki jött? s abban a pillantásban lépett bé Szentpéteryné
1414 90 | elijedt, s vissza akart térni; a mi szegény barátunk pedig
1415 90 | nem tudott kelni. Utóljára a Szentpétery könnyei által
1416 90 | hangjától, rátekintett, s látta a nagy változást; nem az ép
1417 90 | az ép ifjat többé, hanem a bánat s epedés áldozatját
1418 90 | általellenben, ugyanabban a gondolkodó situátióban ül
1419 90 | szaladt, s általölelte. A szerelem erőt adott néki.
1420 90 | Manci, mármost nem az a mindenen elsikló leány, (
1421 90 | elsikló leány, (mert hevét a házassági élet gondjai nagy
1422 90 | feküdt karjai közt, míg végre a megvetett szerelem emlékezete
1423 90 | sejdítését, hogy Bácsmegyey a feleségével szerelemben
1424 90 | felesége elsápadva dűlt el a Bácsmegyey karjai közt,
1425 90 | Bácsmegyey karjai közt, mintha a halálhoz közelgetett vólna. -
1426 90 | sikóltott. Szentpétery nem vólt a szobában. Bácsmegyey térdre
1427 90 | előtte, s úgy tartotta néki a szagló vizet. Sokára magához
1428 90 | vizet. Sokára magához tért. A Bácsmegyey szeme örömmel
1429 90 | örömmel tőlt meg, - de mikor a Manciéből könnyeket látott
1430 90 | könnyeket látott folyni, kedve a legkeservesebb bánattá változott.
1431 90 | Manci! te sírsz? kérdés a leghevesebb szerelem tekintetével
1432 90 | nékem visszaád! - Sándor, a Manci idősebb fia, aki egyszerre
1433 90 | minden kedvét, felállott a szék lábára, s kis kezével
1434 90 | törölgette anyja könnyeit. Ez a gyermeki szeretet egészen
1435 90 | özön szakadt szemeiből. A Manci ölébe hajtotta le
1436 90 | fejét, s fúldokolva sírt. A kocsis elkészűlt, s megfújta
1437 90 | kocsis elkészűlt, s megfújta a kürtöt. Bácsmegyey! mondám,
1438 90 | semmit se láthasson, s kijött a szobából. - Én kibeszélhetetlen
1439 90 | értünk bé Budára, hol nem a maga házához, hanem a vízi
1440 90 | nem a maga házához, hanem a vízi városon a Koronánál
1441 90 | házához, hanem a vízi városon a Koronánál szállottunk meg.
1442 90 | ezt. - Mindjárt küldöttem a doctor után. Nem késett
1443 90 | ugyan az, de Bácsmegyeyt már a leghevesebb phántásiákban
1444 90 | kéntelenek vóltunk megkötözni. A doctor újabbi vérhányástól
1445 90 | mint egyébkor. Lehozatta a várból a te képedet, és
1446 90 | egyébkor. Lehozatta a várból a te képedet, és a feleségedét,
1447 90 | várból a te képedet, és a feleségedét, s az ágya elibe
1448 90 | egészen, s csendesen várja a meggyógyúlást, vagy halált.~
1449 90 | Megvan minden, édes Marosym! A mi kedves Bácsmegyeynk már
1450 90 | Bácsmegyeynk már nem él. A legirtóztatóbb phantásiából
1451 90 | elerőtelenedve, de vígan várta a halált. Azt tudakozta, minek
1452 90 | mindnyájatokon! - és az enyím! - s a halál álma csendesen vitte
1-500 | 501-1000 | 1001-1452 |