Part

   1 1 |              Mármontel magyarul szóll; - s van-é azólta is valaki,
   2 1 |              midőn a hervadó Luciliának, s az édesen enyelgő Korálinak
   3 1 |                Korálinak hullottak azok, s talám nem hullottak sikertelenül. -
   4 1 |                Bárótzy most már Barátom; s nem állítja megbántásnak,
   5 2 |                 csaknem ugyanazonegykor, s az együtt nevekedés szoros
   6 2 |                 festő munkáját, ecsetjét s tüzét nézi) s Adolfot a
   7 2 |                   ecsetjét s tüzét nézi) s Adolfot a Werther nagy modellje
   8 2 |               hozzáfogtam copírozásához, s még abban a hónapban csaknem
   9 2 |                 papirosaim közt kezembe, s meglátása elevenebben emlékeztetett
  10 2 |             bimbókra fakadó ifjú koromra s kedves Dienesemmel való
  11 2 |                 kitől hivatalba lépésünk s házunk tekintetei tatám
  12 2 |                  egészen, akár javallást s örömöt hoz rám érette, akár
  13 2 |                nem éltem vólna a Heróval s Successióval; mind azért,
  14 2 |             alacsonyabb rendű írásokkal, s nevezetesen az én románommal.
  15 2 |                 negligéet ád románomnak, s szinté elhiteti az olvasót,
  16 2 |          tagadhatatlan készületlenségén, s következésképpen szűk vóltán
  17 2 |                  az ódákban, epicumokban s tragédiákban is, helyet
  18 2 |                  vidékeire szállítottam, s személyeimnek, magyar hangzású
  19 2 |          életeket Hatvanban megkedvelli, s alsóbb oskoláit Egerben,
  20 2 |        Keresztúry Theréznek neveztetett; s az episodák hazai történetekből
  21 2 |                kevesebb reménység lehet; s rész szerint azért is, mert
  22 3 |           habjain reszketve csillámlott, s valamely hárfa egy ablakban
  23 3 |                  vígabb hangokra fakadt, s utóljára örvendező csattogásokkal
  24 3 |                  szaladozott húrjain fel s alá, - mint hajtottam fel
  25 3 |            melyet nékem a Végezés adott, s mint mentem édes szenderedésben
  26 3 |                szenderedésben melletted, s te miként ébresztettél fel
  27 3 |              édes csókod által álmomból, s angyal tekinteted mint ragadott
  28 3 |                ha ezt elgondolom, Manci, s azt vetem hozzá, hogy nemsokára
  29 3 |             magammal, kimegyek a mezőre, s nékieresztem szívemet, hadd
  30 3 |             álmodozót a városba kergeti, s az ablakomról lenézek, s
  31 3 |                 s az ablakomról lenézek, s látom mint megy itt is,
  32 3 |             amott is, egy szerelmes pár, s együttlétek édessége mint
  33 3 |             elnézem ezeket a bóldogokat, s elgondolom szerelmek édességét, -
  34 3 |              előttem terem angyal képed, s szent csókokra hív karjaid
  35 3 |               akkor elenyészik árnyékod, s reszkető karjaim elesnek,
  36 3 |                reszkető karjaim elesnek, s - én magamat ölelem által.
  37 3 |             akkor is káprázó szemeimből, s vígasztatás nélkül sírok. -
  38 4 |             patak partján mentem lefelé, s veled együtt töltött bóldog
  39 4 |              bóldog óráimról emlékeztem; s elgondoltam, miként jönnek
  40 4 |                jönnek azok ismét vissza; s sokára ez a mérges gondolat
  41 4 |                 karjai közt kell látnod; s egész életedet aszerint
  42 4 |           kiállhatnám-é? kérdém magamat; s abban a pillantásban egy
  43 4 |                   A patak megáradt vólt, s egyik hab után a másik csapdosta
  44 4 |                másik csapdosta a fát ide s tova. El-elhajlott a szegény
  45 4 |           El-elhajlott a szegény fiatal, s ha egy kevéssé elcsendesedett
  46 4 |                valamely féreg szívja ki, s akkor áll megint néked,
  47 4 |         bízakodol gyökeredben; kifordít, s elviszen. - Minden az emberek
  48 5 |               minden látni vendéguramat; s a sok evés, ivás, compliment
  49 5 |                  ember, mit csináljon. - S ezen felül egy más oka is
  50 5 |                   eljött a lyánykájától, s mindég a' van az eszében,
  51 5 |                mindég a' van az eszében, s szája többnyire pityergő
  52 5 |                 vagyok; elfakadok sírva, s úgy teszek, mint az a gyermek,
  53 5 |                ruháját elzárta az anyja, s aki a vasárnapot úgy nézi,
  54 6 |            elmosolyodást, édes enyelgése s eleven tréfái által, belőlem.
  55 6 |              most is síró formán vagyok, s nem akarom kiszakasztani
  56 6 |                 közelebbről esmérhesd, - s azzal jó éjtszakát, édes
  57 6 |              láttam már én emiatt folyni s - az India kintséért se
  58 7 |                  az ember annyira magát, s mint mehet arra, hogy szíve
  59 7 |              érzékenységeit, a haszonért s gyalázatos bolond praejudiciumokért
  60 7 |                  vólna a dolog csinálva? s nézd - azt a szegény lyánykát
  61 7 |            reménység van-é azonkívül is? s ti nyomorúlt emberek, még
  62 7 |           kellessék ennek néki készülni; s mind magunkat, mind mást
  63 7 |              való gazdag bolond, előáll, s megkéri a lyányt. Egy consiliáriusnévá! -
  64 7 |             gondolkozni Veszprémy úrnak. S mi lesz belőle? Az okos
  65 7 |                  mi lesz belőle? Az okos s gyermekek bóldogságán örülő
  66 7 |               ilyen érdemes vejek akadt, s odaígérik a lyányokat. Hogy
  67 7 |                  szegény atyjok uroktól, s édes asszonyanyjoktól megtanulták,
  68 7 |                akarni. Előhívják Marist, s az atyja atyai hatalmat
  69 7 |         állította magát, élt hatalmával, s szörnyű szitkokkal kezdette
  70 7 |               kezdette el atyai intését; s utoljára ahhoz a bóldogtalan
  71 7 |                  Maris magán kívül vólt, s együgyűségből mindenre ráálla,
  72 7 |                  a falukról hazaérkezett s ittlétemet megértette, egyenesen
  73 7 |               hólnaputánra rendeltetett; s csak azon kért, hogyha hívni
  74 7 |                már az esketést elkezdte, s ez alatt a kérdés alatt:
  75 7 |            Szereted-é? az ajtó megnyílt, s a szegény Halasy bélépett,
  76 7 |                meglátta, elhalványodott, s szíve a szerelem egész tüzével
  77 7 |                Szeretem kimondása ellen; s kegyetlen atyja általellenben
  78 7 |               véle, értette hallgatását, s haragos szemmel csikarta
  79 7 |                azt a szerencsétlen szót, s ő szegény a kétségbeesés
  80 7 |                irtóztató! - a megfojtott s haldokló természet hergése
  81 7 |             ismét zúgni fog füleidben, - s jaj néked! - Halasy meggyőzte
  82 7 |                az esketésnek, elszökött, s azzal mentette ki magát
  83 7 |                   mi okozta eltávozását; s minden tekintete mutatta,
  84 7 |           palástja alatt öldökleni őket, s mindennapi halálokat látni,
  85 7 |                 kedv és egészséges test! s milyen sok rosszat a beteges!
  86 7 |            öregbítik és neveli kínjokat, s használatlanabbá teszi őket
  87 7 |                 következéseit. Betegesen s rakva mindenféle fekéllyel
  88 8 |             hosszú fejér ruhában vóltam, s messze állottam tőled. Midőn
  89 8 |             Midőn másodikszor ölelt meg, s te őtet megsimogattad, hozzád
  90 8 |                  mely leörülted elfolyt, s nem vált erőm tőle elszakasztani. -
  91 8 |        elcsüggedésben lábadhoz borúltam, s felébredtem. Manci! ha ez
  92 8 |        gondolatok tolják magokat előmbe, s nem tudom, mit írjak. Vedd
  93 8 |               kérlek képemet, nézz rá, - s emlékezz meg rólam, hogy
  94 8 |        sóhajtoznám utánad, elfonnyadnék, s ideje előtt lépnék a sírba;
  95 8 |               nékem csak egy szívem van, s az a tiéd; csak egy életem,
  96 8 |                 a tiéd; csak egy életem, s az néked van szentelve.
  97 8 |            minden indulatjait szívemnek, s nem akarom megszegni hitemet. -
  98 8 |             néked fogom örökké köszönni, s néked köszönném, ha szívemben
  99 8 |                 amelyet ember kóstolhat; s ideje előtt szerettél engemet,
 100 8 |                 előtt szerettél engemet, s mindazzal éltem; amit az
 101 8 |                  téged benne találtalak? s nem veti-é egy keskeny sírba
 102 8 |                  ezalatt az érzékenység, s minden elhal szemem előtt.~
 103 8 |                 Ezer könnyek követik ezt s név nélkül való érzés. Olvasd
 104 8 |             olvasd el kétszer-háromszor, s választ, - választ hamar!~ ~
 105 9 |            15dikén ~Ma is posta nap van, s mégse vettem leveledet.
 106 9 |              flautraveremen öntöttem ki, s el akartam menni, mert szerelem
 107 9 |                többé nem fojthattam meg, s mégsem vólt annyi bátorságom,
 108 9 |             előtt, egy semmivé tűnik el, s élő szerelmed elképzelése
 109 9 |        felvidítja elszomorodott elmémet, s a világ megint elysiummá
 110 9 |           csakugyan nem tart édes álmom, s megint üldöz hitszegésed. -
 111 9 |            hamarább nem küldtem érettek; s hogy már most addig kell
 112 9 |               levél, Manci! felbontom, - s egyik sem a tiéd. - Így
 113 9 |               néked; de lehetetlen vólt; s elfakadtam sírva. Bézártam
 114 9 |                 se eresztettem szobámba, s eszembe juttattam, milyen
 115 9 |                ki ismét egész fényjében, s mint mosolygott reánk, midőn
 116 9 |                rá, arra a szent estvére, s légy enyím, - örökké enyím!
 117 9 |               kedveseket, mint én téged, s - azért is szeretsz te engem.
 118 9 |                 napot itt kell töltenem, s úgy kell tettetnem magam,
 119 9 |            mégsem vagyok nálad, sületlen s nyomorult locsogást kell
 120 10|              ötödik levelemre nem felel, s éppen most veszem az Endrédy
 121 10|                  véle való öszveakadást, s házokban valami készületet
 122 10|               akinek elszedték kölykeit; s jaj annak, aki el nem áll
 123 11|           levelet kaptam. Felbontom azt, s a többek közt az Endrédyjére
 124 11|       secretáriussá lett a consiliumnál, s megkérette Mancit. Megkérette,
 125 11|           megkérette Mancit. Megkérette, s a szüléi declárálták, hogy
 126 11|          declárálták, hogy nem ellenzik, s - még egy ést: - s Manci
 127 11|             ellenzik, s - még egy ést: - s Manci hozzáment. - Nem jó
 128 12|        barátjától, Bácsmegyeytől kaptam; s választ nélkül kell visszaadnom.
 129 12|               foghattam, mit akart véle, s tudakoztam, mi adott arra
 130 12|               jegyben vagyok? - Jegyben? s kivel? - Szentpéteryvel. -
 131 12|                atyja bélépett a szobába, s Manci, míg magam körülnéztem,
 132 12|              nélkül hoztam elő a dolgot, s világosan kimondtam néki,
 133 12|                holott szándékodat tudta; s akármint tekintsünk mindkettőtöket,
 134 12|                 tiéd. Ő vállat vonított, s hidegen azt felelte, hogy
 135 12|                  talám csudálatos ember; s még az ő öröksége nem egészen
 136 12|                 élet neme választásában, s csak néha vállalt magára
 137 12|          valamely aprólékos szolgálatot, s az még nehezíteni fogja
 138 12|                téve! - Jól van, felelék; s illő, hogy az úr szavát
 139 12|            lyányának. - Ezzel búcsúztam, s bosszankodva jöttem el tőle.~
 140 12|                   aranyhegyek ígérésével s holmi ajándékokkal, annyira
 141 12|           Bácsmegyeym, szomorú eseteden, s bosszankodom magamra, hogy
 142 13|               itt vagyok kedves Marosym, s Isten tudja, mikor mengyek
 143 13|                  vólnék Szentpéterynek - s Isteni micsoda rettenetes
 144 13|                 lépést csakugyan tettem, s majd megbolondulok belé,
 145 13|               levelet írtam a bátyámnak, s kértem, küldjön kétezer
 146 13|                 erántam való szeretetből s háládatosságból; de szegény
 147 13|             fojtogatta vólna gyötrelmét, s ideje előtt szállott vólna
 148 14|                  következéseinek veszed, s nem vádolsz magamat. Bár
 149 14|           szeretetlen ítélés maradna el, s cselekedeteink valóságos
 150 14|                mindnyájan a magok szívek s indúlatjok szerint ítélnek,
 151 14|              indúlatjok szerint ítélnek, s mindég önnön hidegségekkel
 152 14|             többet küldött, mint kértem; s egy olyan levelet zárt mellé,
 153 14|                 helytelenül adja ki azt; s ezen okból éppen nem kívánom
 154 14|           csakugyan ura vóltam magamnak; s válaszomban megvallottam,
 155 14|           megvallottam, hogy szeretetére s kegyes ítéletére érdemetlen
 156 14|               azért engem ne vessen meg, s ne vonja el tőlem szeretetét,
 157 14|      szerencsétlen szerelem fonnyasztja; s gyakran jajgatva kesergem
 158 14|              csakhogy felejtsem bajomat, s oda futok, ahol embereket
 159 15|                  egészen megrészegítette s nékem Marosy, - az ő leveléből
 160 15|                 rá Manci nyájaskodásait, s mint tesz mást, és nem engem,
 161 16|                 csak mégis öszveakadunk, s akkor - - nem írhatok többet.~ ~
 162 17|            édesem, barátságos leveledet; s fogadom, hogy engedek tanácsodnak.
 163 17|                  igen kegyesen fogadott, s megkínált a nagyszombati
 164 17|       udvarlásokra kellett vesztegetnem; s csak tegnap estem által
 165 17|               tegnap estem által rajtok, s fáradtan szaladtam a szőlők
 166 17|                  tavaszi estvét szabadon s megkönnyebbedve tölthessem -
 167 17|        megzördült. Ijedve néztem vissza, s a Manci kutyácskáját láttam
 168 17|                majd itt lesz, felugrani, s szaladni, egy vólt. Mintha
 169 17|             rajtam, úgy dobogott szívem; s nehezen vettem lélegzetet.
 170 17|                 szemébe ne merjek nézni, s egy lyánka előtt reszketve
 171 17|                hosszú futás van előttem, s kegyetlen késérők vettek
 172 18|      szerencsétlen vagyok, szemébe tűnt, s hozzá kell mennem, el kell
 173 18|            szerencsétlenségem miben áll, s ő minden kitelhetőkben segítségemre
 174 18|                 földbe, amelybe ülteted; s hidd el, annál jobb ízű,
 175 18|             legszebb virágot is megeszi, s a nevekedő gyümölcsbe is
 176 19|            mentem. A nap melegen sütött, s kedves tavaszi szellők lengedeztek.
 177 19|              örökkévalóság képzelésében, s a boldog élet reménysége
 178 19|       boldogságtól megfosszam. Egy sűrű, s már zöldelni kezdő bokor
 179 19|               akad. Közelébb jött felém, s - ó Marosy! olyan víg mosolygással
 180 19|         Hallgatva mentek egymás mellett; s Manci lehajlott, s egynehány
 181 19|              mellett; s Manci lehajlott, s egynehány szál kék violácskát
 182 19|              szál kék violácskát tépett, s a legédesebb tekintettel
 183 19|                ragadjam ki karjai közül, s szorítsam erre az erősen
 184 19|               vissza a száraz harasztra, s kértem az Istent - tudom,
 185 19|                  mind elhatott szívemre, s azt a tüzet, amely ott ég,
 186 19|               könnyet, hogy sírhassak, - s erőt, elviselhessem! ~ ~
 187 20|               Marosym, látnom kell őtet, s beszélnem véle. Az öregebbik
 188 20|             valami idegen kedvéért tart: s kért, hogy jókor jelenjek
 189 20|             minden atyjafiait szerettem, s úgy néztem őket, mint tulajdon
 190 20|               tartó kötésünk órája vólt; s most - mikor azt hittem,
 191 20|                vérét véremnek tartottam; s kivált ezt a tiszteletre
 192 20|         szerettem. Ő is szeretett engem, s örült vólna annak, ha enyím
 193 20|               mindent hidegen fog nézni, s jobb életre kívánkozik,
 194 20|              szomorúan ég viaszgyertyám, s szerelmében beteg húgom
 195 20|                  szobában a fortépiánót, s utánad sohajtozik, - eltávozott
 196 20|               Marosy, be boldog vagy te! s be boldog leszel még tökéletes
 197 20|                  a tiéd lesz! Víg elméje s hív szíve, - mostani szépsége
 198 20|           forrása lesz gyönyörűségidnek, s - milyen forrón szeret ő
 199 20|             fogva talpig csupa szerelem, s ég éretted! Látnád csak,
 200 20|          hamarább tudhassa írtál-é néki; s ha nem írtál, s én a te
 201 20|            írtál-é néki; s ha nem írtál, s én a te nevedben őtet megcsókolom,
 202 20|               nevedben őtet megcsókolom, s azt mondom, hogy azt te
 203 20|              mondom, hogy azt te küldöd, s hogy ezerszer csókolod -
 204 20|                   Marosy, térdre buknál, s fáradhatatlanul áldanád
 205 21|                  ember teli szobába lép, s a sok szem az ajtó felé
 206 21|                 szem az ajtó felé repül, s a belépőt fejétől talpig
 207 21|                  tekintettel jött felém, s megköszönte, hogy kérésének
 208 21|                nem vagyok, felelék néki; s mélyen érzettem ezt a szomorú
 209 21|              hogy nem vagyok hivatalban, s character nélkül nem akartam
 210 21|                nem akartam megházasodni, s azt gondoltam, hogy nem
 211 21|                 jó öreg öszvekelésünkön, s öröme mint lett vólna újabb
 212 21|                ha ezt elgondolom Marosy, s eszembe jut, hányszor beszéltem
 213 21|               megnyílik a palota ajtaja, s Manci, szépségének tökéletességében,
 214 21|                 hegyek mellől. Jelenléte s elevenítő tekintete életet
 215 21|                 az egész társaság hozzá, s a sok kipomádézott majmok
 216 21|                  meg magamat Endrédyvel, s félig béhúnyt szemmel néztem
 217 21|                 Manci a bátyjára nézett, s így esett, hogy egyúttal
 218 21|          tekintetbe, aki megvonja magát, s hidegen néz mindent a ház
 219 21|              úrfiait, mihelyt meglátott, s felém jött. Amint gondolhatod,
 220 21|                   Merően néztem szemébe, s vigyáztam, ha láthatnám-é
 221 21|                ezalatt a kémlelés alatt, s egyszerre hidegedett meg.
 222 21|     szenyvedhetetlenné tesz mások előtt, s ezenkívül nem örömest megyek
 223 21|               másokat is szomorúvá tesz; s nem szenyvedhetem azt, aki
 224 21|              valaha Bácsmegyeyné leszel; s a' vólt öregségemnek minden
 225 21|                  eddig mindég biztattad, s most elállasz tőle. Ez a
 226 21|               sohase egyeztem meg benne, s most se egyezem, hogy máshoz
 227 21|                 egészen magánkívül vólt, s talám eldűlt vólna, de szerencséjére
 228 21|      szerencséjére Szentpétery bélépett, s Surányinak jelentette, hogy
 229 21|          vendégek már mind jelen vannak, s a táncot el lehetne kezdeni.
 230 21|                  kezdése alatt vetettem, s visszaesett abba a csábulásba,
 231 21|               Kevélyen fogtam meg kezét, s a táncosok közé állottam
 232 21|             vette ő észre tüzesedésemet; s minden mozdulásom, minden
 233 21|                tekintetem vádolója vólt, s bosszúállóm, s nem bírt
 234 21|            vádolója vólt, s bosszúállóm, s nem bírt soká magával, tétovázva
 235 21|            tétovázva tett minden lépést, s utoljára kéntelen vólt abbahagyni.
 236 21|                  Láttam elszégyenülését, s elejentén örültem győzödelmemnek: -
 237 21|                 gerjedezési ellen raksz, s még nagyobb erővel zúdúl
 238 21|                nagyobb erővel zúdúl fel, s minden gondolatidat, minden
 239 21|        észrevettem, az annyira szeretett s egykor még híven szerető
 240 21|                  képévé változott által; s azok az utálatos színek,
 241 21|                   Karomra vettem Mancit, s egy kanapéra vezettem; hol,
 242 21|                annyi víg ábrázat látása, s az a sok szerelemmel megtölt
 243 21|            kedvesének szemibe tekintett; s azoknak a sok boldog óráknak
 244 21|                 palota közepén állottam, s szemem nyughatatlanul járt
 245 21|                  el! Tovább tekintettem, s minden tükörben az én képemet -
 246 21|              képet, - elsárgult orcámat, s szemem kétségbeesett pillantását
 247 21|      kétségbeesett pillantását láttam, - s most megint egyszerre -
 248 21|              előtt, Mancival elrepültem; s ezek képeinket, - az egymást
 249 21|              mutatták; azután, mikor fel s alá sétálván, véletlenül
 250 21|                csókolt meg, én meg őtet, s mi a tükörbe egymást tekintettük
 251 21|              tükörbe egymást tekintettük s én akkor, a kibeszélhetetlen
 252 21|                 mint csókoltam meg újra, s mint néztem azalatt a tükörbe,
 253 21|          mosolygott rám mint egy angyal, s mind a ketten mint gyönyörködtünk
 254 21|                  gyönyörködtünk a képen, s tanúján szerelmünknek -
 255 21|          lebegett, - elragadott egészen, s olyan hideg tompaságra taszított,
 256 21|               kanapéhoz a palota aljába, s körülöttem mindent valami
 257 21|          meglátta ezt, hozzám szaladott, s mellém ült. Én észre nem
 258 21|               vettem, hogy mellettem ül, s kezemet kezébe tartja, mindaddig,
 259 21|                   Felnyitottam szememet, s Mancit - magam mellett,
 260 21|               láttam! - Nagysád van itt? s már régen? kérdém; micsoda
 261 21|                     észrevettem magamat, s elhallgattam. - Bácsmegyey!
 262 21|                 elfutották; felugrottam, s az oldalszobába szaladtam
 263 21|                 könnyeimet, kiszaladtam, s úgy táncoltam, mint az eszeveszett.
 264 21|               ebben az örvénytáncban fel s alá kerenghettem. Három
 265 21|          táncosnét fárasztottam vólt ki, s már a negyedikhez kaptam,
 266 21|               Nem akartam megadni magam, s kifejtőztem karjai közül.
 267 21|                 megbosszankodott angyal, s eltolt magától, ha magadért
 268 21|               barátid. - Elszégyenültem, s nem tudtam, mit mondjak. -
 269 21|          szavamat. Lementem a grádicson, s béugrottam egy kocsiba.
 270 21|               kedves kis szobámban ülök, s körülöttem éjféli csendes
 271 22|           vethettem, mikor a szomorúság, s a bánat elnyomott, be könnyen
 272 22|                   hogy csak egy lélekké, s egy akarattá vólnak, kegyetlenül
 273 22|            viszontszeretet, ártatlanság, s a természet ösztöne vólt
 274 22|                  szívemet öszveszorítja, s én rettegő tekintettel,
 275 22|                  én rettegő tekintettel, s jövendölő borzadással életemnek
 276 22|              nézek - mégis olyan igazán, s olyan bizonyosan lebeg lelkem
 277 22|              közt az ezer meg ezer közt, s haszontalan tekintgetek
 278 22|                 mint te, kezet nyújtson, s a koporsóhoz késérjen, melytől
 279 22|                 szerelemmel szerettelek, s te azután azon az estvén,
 280 22|             amely éltem virágját eltépi, s minden kívánságaimat utánad
 281 22|                karjai öleltek vólna meg, s szaladtam vólna - szaladtam
 282 23|             játszott darabban elmerűlök, s a kárpit lebocsátása után
 283 23|                 fel, ott találja Mancit, s úgy tetszik, mintha lenézne,
 284 23|                 tetszik, mintha lenézne, s rám mosolyogna. Mikor így
 285 23|         mosolyogna. Mikor így álmodozom, s az az idő jut eszembe, ahol
 286 23|              ahol véle a Lozsiban ültem, s keze kezemben nyúgodott,
 287 23|                 keze kezemben nyúgodott, s kedves tekintete - ó! az
 288 23|                 vólna, - tovább mengyek, s egynehány csendes könnycseppek
 289 23|              látják, mennyit szenyvedek, s nem tudják, mint nevelik
 290 23|                  matróz ruhába öltöztem; s mi ketten együtt mentünk.
 291 23|                ne táncolnom. Reá állott, s alig léptünk bé a palotába,
 292 23|              alig léptünk bé a palotába, s már az egész bálra engagírozva
 293 23|              hogy megmenekedhettem tőle, s egy szegletben vonúltam
 294 23|          piskótát, melyet néki én adtam, s maga tette felét számba,
 295 23|           könnyeid! - én felé fordultam, s szép karjain sírtam ki boldogságomnak
 296 23|                 hogy nem tudtam, mi lel, s ezt kiáltván: Haragszom
 297 23|             kapta, hogy el nem érhettem, s mikor látta, hogy én táncának
 298 23|          várakozást, magamban táncoltam; s mikor osztán mind a ketten
 299 23|               mind a ketten abbahagytuk, s ismét öszveakadtunk, ó mennyit
 300 23|                igazán bóldogokká teszen, s megengedi, hogy még pályánk
 301 23|               való küszködés munkájának, s az okoskodás szüleményjének
 302 23|                 kevesebb haszonvadászat, s kevesebb alacsonyság az
 303 23|                  én is részetekre állok, s szánni foglak. Azok a szerencsétlenek,
 304 23|              ártatlan örömöknek állanak; s tudakozd meg bár ezeket
 305 23|               ezeket a bölcs uraságokat, s tisztes asszonyságokat,
 306 23|       legédesebbnek? bizonyosan, nőtelen s hajadonságok esztendeit
 307 24|            reggelt, kedves estvét ígért, s az esthajnal horizonomra
 308 24|              vólt terjeszteni karjaidat, s megengedted, hogy én öledbe
 309 24|                 esküdted te azt nékem, - s ímé most midőn szerelmem
 310 24|               ímé eszembe jut esküvésed, s ez nyugtatja meg szívemet,
 311 24|                ezer dolgokra emlékeztet, s - ó bár sohase kellene többet
 312 24|                 fel, miért nem táncolok? s elgondolhatod, mint borzadtam
 313 24|         legelőször mentünk együtt bálba, s én mint rabja utána rózsaláncokkal
 314 24|        szemtelenségig vitte tolakodását, s nem elégedett meg mentségemmel.
 315 24|            nagysád, kérdém, kivel szóll? s öszvecsikorgattam fogaimat; -
 316 24|        megbocsátottam vólna hitszegését, s - ah! ezzel a forró szívreszorítással
 317 24|                  véghetetlenül szeretem. S hidd el édes Marosym, ha
 318 24|                 én nem vólnék nyomorult, s nem nevetné ínségemet! -
 319 24|             Meghajtottam magamat előtte, s kezem magam sem tudom, miképpen,
 320 24|             erősen dobogó szívemhez ért, s egy meglelkesedett szerelmes
 321 24|        tekintetet vetvén rá, ott hagytam s hazajöttem. - Ellágyult
 322 24|                 érzése alatt értem haza, s hánykodásom dühösködő bosszankodássá
 323 24|                  olyan kevélyen hordtam, s ráakadtam igen könnyen.
 324 24|                  esett ízről ízre tépni, s kiszórni ablakomon. Sokáig
 325 24|          egyenesen vitte őket a Dunának, s óh milyen erősen tolta fel
 326 24|              minden örömöd emlékezetét - s bár tulajdon magadat szórhatna
 327 25|           helyrehozhatná, úgy jól vólna, s én többé nem nyögnék - de
 328 26|              esméretlen vidékre mengyek, s megpróbálom, ha az új életet
 329 26|                 indúlatomnak, megemészt, s óriási lépéssel von a sírhoz.
 330 26|               hevességem vagy két napra, s akkor majd olyan magam meggyőzésével,
 331 26|                  élek, felhajhásztatott, s addig kért, addig rimánykodott,
 332 27|              olyan, amilyet a beteg szív s a békételenkedő szerelem
 333 27|               egy gömbölyű hegy tetején, s túl rajta meredek sor-hegy
 334 27|                 tornyozva egymás felett, s úgy tetszik, mintha mohos
 335 27|                  kőszirt repedéseket is, s mikor osztán kifáradva valami
 336 27|             kifáradva valami kőre dűlök, s a világ előttem elalkonyodik,
 337 27|              világ előttem elalkonyodik, s öszveszorult teli szívemből
 338 27|            határa minden kívánságaimnak, s minden reménységeimnek! -
 339 27|          szeretett! - ha szemébe néztem, s ő rám mosolygott, mindent
 340 27|                nem szerethet csak engem, s mégis most -~Tegnap a húgomtól
 341 28|               mint bán velem a szerelem, s milyen életet élek most.
 342 28|             Marosym! te, az én Seumikóm! s te, Manci lelke! aki engemet,
 343 28|               tőlem örökre elszakasztja, s nemsokára - nemsokára minden
 344 28|                    Nem Marosy vagy-é te? s mégis ezt írod? Tartóztass
 345 29|           legkedvesebb tulajdonságokkal, s jó szíve igen érzékeny.
 346 29|             tudja okát szenyvedéseimnek, s gyakorta siratja nyomorúságomat.
 347 29|           könnyei szánakozásnak könnyei; s annak a fájdalomnak, amely
 348 29|             gyertyák közt lopva rám süt, s epedő nevetése engemet úgy
 349 29|              mikor ilyenkor elkeseredem, s az asztaltól az ablakba
 350 29|               nélkül karomba ölti kezét, s így járunk együtt a kert
 351 29|                  a kert sétáló utain fel s alá, míg az éjjeli őr borzasztó
 352 30|           16dikán ~Itt gyönyörű idő van, s éjjel igen tisztán fénylik
 353 30|                  szerént élek mindenben, s ez néha olyan tiszta, s
 354 30|                  s ez néha olyan tiszta, s olyan minden homály nélkül
 355 30|                  felvezetem a kastélyba, s megint kiszököm a kapun,
 356 30|                 megint kiszököm a kapun, s lemegyek a tóhoz, elóldom
 357 30|             tóhoz, elóldom a csónakomat, s a kastély alatt lévő szép
 358 30|               lévő szép kis tengeren fel s alá evedzem; - mikor ilyenkor
 359 30|                 körültem minden csendes, s fülem semmit sem hall egyebet
 360 30|                 csónakban végig fekszem, s elnézem, hogy a hold és
 361 30|                 mint kerengnek felettem, s a kedves tavaszi szellő
 362 30|            nyomorúságainkban tévelygünk, s csak egyszer merünk a távol
 363 31|                  szerelem, mint az árboc s vitorla nélkül való hajót
 364 31|            nélkül való hajót a szél, ide s tova ver, magam is hozzá
 365 31|                  menni; de ezer szélvész s nyughatatlanság egy helyről
 366 31|                  mindjárt hozzá mengyek, s ennek a tiszteletre méltó
 367 31|                szemmel köszönte meg azt; s most együtt járunk fel s
 368 31|                 s most együtt járunk fel s alá, s valóságos örömmel
 369 31|                 együtt járunk fel s alá, s valóságos örömmel osztogatjuk
 370 31|           micsoda nyájassággal simogatja s csókolgatja gyermekeiket,
 371 31|              kevésből álló ajándékinkat, s hogy ejti azt úgy, hogy
 372 31|               Marosym, mennyi bóldogság! s ha van valami, ami nékem
 373 32|                  vihetem meg a húgomnak, s köszönöm, hogy ezt nékem
 374 32|           Egyenesen szaladtam a grófhoz, s kértem, hogy küldjön Miskolcra.
 375 32|                 a maga lovait adta alám, s igen jókor béértem. Klári
 376 32|                 Klári az ablakon állott, s már karjaim közé vetette
 377 32|                  újságot hozok, felelék; s által öleltem. - Tám Manci
 378 32|     hallgatásomat, karomba fűzte karját, s felvezetett a szobába. Nyelvem
 379 32|              kötve, nem tudtam szóllani, s keservesen sírtam. Ez a
 380 32|                   letörlötte könnyeimet, s szép nagy kék szemeiből
 381 32|              megcsókolt. Szegény bátyám! s mégis szerencsétlen vagy!
 382 32|                  forró szíves expressió, s az a hang, amellyel ezt
 383 32|              felele kérdező tekintettel, s gyönyörű elpirulással, mely
 384 32|               megegyezéséért innen írok, s a' felől nem kételkedhetsz. -
 385 32|                 és az addresst forgatta, s nem tudta, mint szakassza
 386 32|               láttam, felbontottam néki, s elolvastam előtte. Minden
 387 32|                  égre. - Ámen! mondám; - s ez vólt az, amit mondhata
 388 32|                  lenézhettek vólna ránk, s láthatták vólna, hogy állottunk,
 389 32|             törölgettük egymás könnyeit, s én az ő bóldogságán, s ő
 390 32|                   s én az ő bóldogságán, s ő az én bóldogtalanságomon
 391 32|            vettünk részt. Ó, édes Anyám, s te Igaz! akit én kevélykedve
 392 32|           melyben legelőször látott meg, s ha a mennynek minden bóldogságát,
 393 32|                 elolvasta már leveledet, s az a titkos érzés, melyet
 394 32|         kitalálhatná, hogy örömében sír; s nékem jő, s öszvecsókol. -
 395 32|                örömében sír; s nékem jő, s öszvecsókol. - Nem hiszem,
 396 32|               gondolkozás késér ágyamba, s eszerint reménylem, hogy
 397 33|                  érkezem ide Miskolcról, s ímé Kassáról egy staféta
 398 33|           megfutottam vólna felét ennek, s most kinyújthatnám feléd
 399 33|              kinyújthatnám feléd kezemet s megmutathatnám utadat minden
 400 34|             1sőjén~A te notáriusságodon, s közelgető öszvekeléseden
 401 34|                   kettőztetve rohan rám, s tartok tőle édes Marosym!
 402 35|               mellyel ezt a szép vidéket s ebben a szempillantásban
 403 35|                elnyúlt, széjjeltekintek, s szemem addig mered, míg
 404 35|               elgyengül, reszketni kezd, s elvakul, hogy végtére megdobbanok
 405 35|                Manci képe előttem lebeg, s én haszontalan futok ellenébe,
 406 35|                 a széjjeltaposott féreg, s mint kiáltok fel hozzád
 407 36|        öszvetörni, ami kezem elibe akad, s ha öszvetéptem, öszvetörtem,
 408 36|                 megbánom cselekedetemet, s elfakadok sírva. Pirulok
 409 36|             előtt; de nem eresztenek el; s aligha őrt nem állítottak
 410 36|               őrt nem állítottak utánam; s Theréz ma sírt midőn elbeszéllettem,
 411 36|                 hozzá; elvette mindenem, s most nyomorúságom felett
 412 36|                  micsoda szívszorúlás! - s a fejem! - egészen általhevül
 413 37|                 amely körülveve, odavan, s véle tűntek el azok a káprázatok
 414 37|             rajtam, nem tudom, hányszor; s Theréz, míg az illendőség
 415 37|                hogy szíve igen érzékeny, s az a kifordíthatatlan belső
 416 37|                 elindulok a lakadalomra, s akkor osztán jó Buda, Isten
 417 38|           kezdett, nagy szélvész támadt, s bécsapdosta ablakainkat.
 418 38|                 ő a fortepiánón játszott s éneklett; én pedig Flautraveren
 419 38|                 azt el akartam titkolni, s tudakozta, ha nem megyek-é
 420 38|              kérdé tőllem. Igen, mondám; s az Isten tudja, hogy az! -
 421 38|                 a habok? mint nyelik el, s nem hagyják semmi jeleket
 422 38|             léteknek? - nem látja-é ezt? s ha látja, nem sír-é? - Az
 423 38|                 ébreszti fel azt bennem; s felébredése rettenetes. -
 424 38|             Theréz pedig a tóhoz állott, s merően nézett az egymást
 425 38|         szempillantás egyszerre lerázta, s elhólt tompaságban ültem
 426 38|                aki mindenét elvesztette, s ebbe kereste minden vígasztatását.
 427 38|           küszködöm ezzel a gondolattal, s felvitt a kastélyba; de
 428 38|                 Sokára magamban hagyott, s én csaknem minden érzéstől
 429 38|            fergeteg után nagy eső esett, s nézd - milyen szép most
 430 38|              reggel! Vége a fergetegnek, s az eget a legszebb kék szín
 431 38|                mint a kiöntött balsamom; s ez a gyönyörű tekintet a
 432 39|                     ah! elgondolhatod-é, s nem dűlsz-é hátra ijedtedben
 433 39|                  Belém! belém szeretett, s ennek tudásában mennyei
 434 39|              tudásában mennyei boldogság s a pokloknak minden kínja
 435 39|             leroskadt nagy kínjai alatt? s ennek is rám kell-é még
 436 39|                 szívébe kellett-é halál, s megemésztő gyötrelem magvát
 437 39|               gyötrelem magvát hintenem? s mindezt mivel? - egy szerencsétlen
 438 40|                  bővebben írhatok néked, s azt beszéllem el, mint vettem
 439 40|             Elbúcsúztam az öreg gróftól, s a kertbe akartam lemenni,
 440 40|             lemenni, míg Theréz hazajön, s egyszerre hallám, hogy az
 441 40|                  eránt tudakozódik, kié, s mit akar az a kocsi? Szaladva
 442 40|                 legszívesebb barátságot, s az elszakadás rettegését
 443 40|                  valami láng a setétben, s megint eltűnt. De mindég
 444 40|                  a fortepiánó mellé ült, s phantasiájának szárnyain
 445 40|                 Nem állhattam ki tovább, s azon szín alatt, hogy még
 446 40|             Helyben maradt; én pedig fel s alá jártam a szobában. Az
 447 40|                 azt, nagyon megilletett, s ekkor képzeltem el, milyen
 448 40|              Rövideden akartam búcsúzni, s már mentem feléje; de ő
 449 40|                feléje; de ő elimbe jött, s az ablakhoz vitt. Minden
 450 40|                éppen hanyatlani kezdett, s gyönyörű estve kezdte elborítani
 451 40|             Higgyük azt Theréz! felelék. S hát azt hiszi-é, hogy még
 452 40|                     Jó Theréz! - mondám, s szívemhez szorítottam kezét, -
 453 40|                következő reggel lesz az; s egy lehellete annak az életnek
 454 40|               lehellete annak az életnek s egy súgára annak az ott
 455 40|           nyomorúságot. - Elhallgattunk, s én láttam, mint küszködött
 456 40|                 gondolkozna, mit verjen, s egyszerre esett le az epedés
 457 40|               érzem szívemben kicsapott, s olyan kedves enyelgésben
 458 40|              mikor látjuk ismét egymást? s mit hágy nékem emlékezetül? -
 459 40|                alatt elfordította fejét, s egynehány könnyet törlött
 460 40|             könnyet törlött ki szemiből, s ismét így szólla: Nékem
 461 40|              öszveszedte. - Menj, monda, s jusson eszedbe néha, hogy
 462 40|             Nagysád, én utánam? - Isten! s ezen csudálkozik? felele;
 463 40|             Bácsmegyey! - Rátekintettem, s - ah gyönyörű kék szemeinek
 464 40|                  Ő elővette keszkenőjét, s letörlötte könnyeimet. Édes
 465 40|                   felelék, - mind! mind! s egyszerre rohantam karjai
 466 40|                  valamikor magam leszek, s rólad gondolkozom; s óh
 467 40|             leszek, s rólad gondolkozom; s óh be sokszor lesz az! -
 468 40|                 meg. - Szívem teli vólt, s mégsem találhattam semmi
 469 40|            egészen. Nem bírtam magammal, s által öleltem őtet. Eltüzesedett
 470 40|               veled. Eleresztettem őtet, s a kanapéra dűlt vissza.
 471 40|                  amint a szobába lépett, s egy néma ölelés után, mely
 472 40|            keszkenőmmel jelt adtam néki, s még egynehány csókot akartam
 473 40|               szemem előtt ő, a kastély, s az egész város eltűnt, s
 474 40|                 s az egész város eltűnt, s a lovak egy dombról lefelé
 475 41|            mellyel a bátyámat megláttam, s amellyel egymást öszveöleltük.
 476 41|            akarja enyhíteni fájdalmimat, s ezzel már ilyen rövid idő
 477 41|                 Én esmérem jó szándékát, s alája vetem magamat akaratjának.
 478 41|               haszontalan igyekezetetek, s annyit nyertek véle, mintha
 479 41|                  megnyithatnátok szemét, s oda vezetnétek, hol a sok
 480 42|                 Endrédy most sokat utaz, s ha idehaza van is, úgy el
 481 42|                 el panaszolkodás nélkül; s innen van, hogy téged még
 482 42|                 fel másoknak áskálódása, s hogy most újonnan kell azt
 483 42|                 nélkül írok tehát néked, s bezzeg ezekben a napokban
 484 42|              napokban lesz mit olvasnod, s lesz min sírj. Elfelejtettem
 485 42|                 kezdettem azt gyanítani, s ímé most színed, fonnyadásod
 486 42|          legbelsőbb barátoddal szóllasz, s öntsd ki szívedet egészen
 487 42|          egyébként, ha nem síró szemmel, s indulatos által-szorításommal. -
 488 42|               Bátyám előtt nincs titkom, s hogy eddig eltitkoltam,
 489 42|        belészerettem legelső látásommal, s ha szája vallásának, tekintetinek,
 490 42|                vallásának, tekintetinek, s annyi biztatásának hitelt
 491 42|        Consiliumnál, vele megesmerkedik, s nem tudván semmit szerelmem
 492 42|                felől, szüléitől megkéri, s Manci egy kevés vonogatózás
 493 42|                napokban feleségévé lész, s engemet ekként a legiszonyatosabb
 494 42|              hirtelen nem cselekedhetem; s ő reá állott, de megígértette
 495 43|            mennyire szeretem a muzsikát; s szívem mint olvad a legédesebb
 496 43|                 aria hatja meg lelkemet; s mint forr, mint szikrázik
 497 43|                 muzsikával; ellágyúltam, s megint Bácsmegyeyvé lettem,
 498 43|             megbocsátottam néki egészen, s úgy néztem őtet, mint az
 499 43|                 alatt nyíla meg az ajtó, s Manci bélépett. Mi lelt,
 500 43|           kezemmel eltakartam a képemet, s abban a szempillantásban