Part

 1 3 |            lelket tartja bennünk; - akkor osztán ti éltettek egyedül;
 2 3 |           alá, - mint hajtottam fel akkor azt az öröm-poharat, melyet
 3 3 |       szerelmek édességét, - Manci! akkor egyszerre előttem terem
 4 3 |     kiterjesztem karjaimat utánad - akkor elenyészik árnyékod, s reszkető
 5 3 |              Egy nagy könny cseppen akkor is káprázó szemeimből, s
 6 4 |         valamely féreg szívja ki, s akkor áll megint néked, haszontalan
 7 7 |          hallottál, ez a hang, majd akkor, mikor megvilágosíttatott
 8 16|          csak mégis öszveakadunk, s akkor - - nem írhatok többet.~ ~
 9 21|          hogy nem lesz késő magamat akkor jelenteni a Manci szüleinél,
10 21|            egymást tekintettük s én akkor, a kibeszélhetetlen boldogság
11 22|              Manci! Manci! ha nékem akkor, mikor először láttalak,
12 22|       elpirúltál, én pedig mindjárt akkor kibeszélhetetlen szerelemmel
13 22|      mindenem elveszett; - ha nékem akkor Manci! valami jó lélek megsúgta
14 23|            húzom meg magamat, - még akkor is, ha a játszott darabban
15 24|        csendes szép éjtszakát vont, akkor - ha szívem nem foghatta
16 24|        fátyolát. - Ó, mint érzettem akkor! Ezt érzi az a szerelmes
17 24| kimondhattam vólna azt, amit szívem akkor érzett, Manci ismét szeretett
18 26|        hevességem vagy két napra, s akkor majd olyan magam meggyőzésével,
19 37|          elindulok a lakadalomra, s akkor osztán jó Buda, Isten hozzád
20 40|             a szobából. Ott ült még akkor is, mikor egy darab idő
21 42|           innen van, hogy téged még akkor is, mikor fejed Bécsben,
22 43|           is, mintha a kesergő hang akkor szivárogna fel kesergő szívemből.
23 46|              óh mint felejtettem el akkor mindent! milyen nagy vóltam
24 48|         meghidegedett tetemére. Még akkor is magán kívül vólt, mikor
25 48|           és amilyen ellenemre vólt akkor jelenléte, annyira köszönöm
26 48|       gyötrelmes állapotban vóltam; akkor Endrédy rávett, hogy egy-két
27 49|         roskadni nagy terhem alatt: akkor minden erő előállott a roskadó
28 54|     leszakasztasson, elfonnyadjon - akkor enyím lesz az a szép virág
29 54|           fontos idejéről, mit kell akkor érzeni, midőn a jövendő
30 54|        nemes elhevűlés, amellyel te akkor szóllottál, azok a könnyek,
31 56|   felnevekedjen, s virágra fakadjon akkor, mikor én kihalok. Már nincs
32 56|        kiáltásom. Te is utána mégy. Akkor vissza ugrottam ágyamba,
33 62|            tekintettel, amelyet rám akkor vetett, mikor magát számomra
34 69|     angyalok! - Az a könny, amelyet akkor fakadásában láttam eltörlődni,
35 70|            sikóltozva felébredek, s akkor látom, hogy az csak csalódás
36 70|          ismét elő - ó hallgasd meg akkor jajgatásomat Isten! könyörülő
37 87|      csendes álmot alszom a sírban. Akkor édes Marosym, akkor közelíts
38 87|         sírban. Akkor édes Marosym, akkor közelíts a boldoggá lett
39 87|          bővségben tölthessék el; s akkor látják, mikor a sírhoz jutnak,
40 89|             néked lészek szentelve, akkor megszűnés nélkül fogok könyörgeni