Part

 1 1 |        metélte szakállamat a kés, midőn a hervadó Luciliának, s
 2 8 |          s messze állottam tőled. Midőn másodikszor ölelt meg, s
 3 9 |          s mint mosolygott reánk, midőn örökös hívséget esküdtünk?
 4 11|     küldtem el tegnapi levelemet, midőn a második postán egy csomó
 5 17|         feküdtem hanyatt a fűben, midőn hozzám közel valami megzördült.
 6 21|         szivárvány gyenge színei, midőn a horizonon a tüzes sugárú
 7 23|       nyújtotta nékem szép kezét, midőn mellette mély édes andalgásba
 8 23|         Amott felugrott mellőlem, midőn gondolatokba merültem el,
 9 24|           azt nékem, - s ímé most midőn szerelmem gyötrelmeit magam
10 32|           csepp cseppent orcámra, midőn megcsókolt. Szegény bátyám!
11 34|      leszálló nap utolsó sugárai, midőn rajtok erőt veszen a sűrű
12 36|          utánam; s Theréz ma sírt midőn elbeszéllettem, hogy az
13 40|           Ő kiment vólt valahová, midőn Lévai a bátyám levelét négy
14 40|    Szaladva jött fel a grádicson, midőn megtudta, hogy késedelem
15 40|      kínzóbbá, gyötrőbbé is lett, midőn a palotába mentünk fel;
16 40|       olvasztó mennyei hangjaira, midőn ezt kezdette verni és énekelni:
17 40|      csókot akartam vetni feléje, midőn szemem előtt ő, a kastély,
18 42|         alig pihentem ki magamat, midőn a bátyám félrevont. Édes
19 48|       vóltam, mint érdeklett meg, midőn azalatt, míg egy darabig,
20 48|        múlattunk, s én elijedtem, midőn a Manci utcájára érvén,
21 48|   kezemből. Jusson eszedbe, monda midőn leszállottunk a szekérből,
22 48|     vissza magamat az eldűléstől, midőn az eskető pap ezt a szót
23 48|   engedett innya. A vacsora után, midőn táncot akarának kezdeni,
24 48|            hogy lerogyok. Egykor, midőn véle alólról felszaladtam,
25 54|          magamra nézve. Ma éjjel, midőn az álom az elmúltak emlékezetébe
26 54|            mit kell akkor érzeni, midőn a jövendő előttünk ködben
27 62|           kimeresztette a szemét, midőn nekiszaladtam, kikaptam
28 67|         Gondold meg, mint jártam, midőn véletlen tekintetem egy
29 68|           alatt; s továbbá pedig, midőn egy igen kedves szavú leány
30 68|    képzeld el, mint ütköztem meg, midőn benne azt a kedves lyánykát
31 68|         ülni. - Ő is megütközött, midőn rám esmért, s hirtelen törlötte
32 69|    megdobbant istentelen a bírót, midőn rá merően néz. Ha erőm vólna,
33 75|        azt fiatal esztendejekben, midőn szívek még üres, még minden
34 89|          s éppen kifelé indúltam, midőn egy fiatalember magánosan
35 90|         kívántam nyakába rohanni, midőn ezeknek mennyei szelídséggel
36 90|      ostobaságán nevettünk éppen, midőn a ház előtt, egy posta lovas
37 90| elgondolhatod-é, mint ijedtem el, midőn a kocsiból Szentpéteryt