Part
1 7 | tagadhatja meg az ember annyira magát, s mint mehet arra, hogy
2 7 | megsértettnek állította magát, élt hatalmával, s szörnyű
3 7 | elszökött, s azzal mentette ki magát egy barátja által, hogy
4 12| még ő meg nem határozta magát valamely élet neme választásában,
5 13| szegény néki adta vólna magát a bánatnak, magába fojtogatta
6 18| nevekedő gyümölcsbe is bérágta magát. ~ ~
7 21| palotában. Tódulva tolta magát az egész társaság hozzá,
8 21| tekintetbe, aki megvonja magát, s hidegen néz mindent a
9 21| Manci karjaim közé vetette magát. Az Isten nevében, Bácsmegyey!
10 21| nevében, Bácsmegyey! elrontja magát; nem engedem táncolni! kedvezzen
11 23| minden mozdulásaiban kiadja magát. Szavának hangja, lépése,
12 24| ennek nézése alatt szívembe magát az a kívánság - bár minden
13 32| már karjaim közé vetette magát, mikor a kocsiból kiléptem. -
14 40| öszvefutotta kulcsait, úgy tettette magát, mintha gondolkozna, mit
15 40| enyelgésben vesztette el magát, hogy fortepiánója énekével
16 43| kedves szemekkel hajtotta meg magát. Én vettem észre ellágyúlását, -
17 46| Ráállottam. Ő nem törte azon magát, melyik utcán ki lakik?
18 48| leesvén, úgy öszvetörte magát, hogy egynehány óra alatt
19 48| mikor szemeit felvetette, s magát idegen helyt látta, csaknem
20 48| minden az új pár felé tolta magát, én is Manci felé mentem,
21 57| annak, hogy még az nem töri magát a jövendőkön.~ ~
22 62| rám akkor vetett, mikor magát számomra festeni hagyta. -
23 69| természet maga roncsolta meg magát. Be sok teljes virágú bimbók
24 74| gyermek késhez nyúl, amellyel magát öszvemetélheti, megelégszel-é
25 75| megint más oldalról elő magát, mely ezt az érzést elnyomja.
26 78| áldozná fel? Ha Nagysád magát epesztő bánatjának ereszti
27 78| nem adhat szebbet, mintha magát visszaadja a Világnak, mely
28 81| Theréz néki eresztette magát a szerelem édes érdeklésének,
29 90| Egyszerre fejtette ki ekkor magát előttem az a planum, mely
30 90| megtanítottam az Erzsus atyját, magát miként viselje. Előhívattuk
31 90| az isteni gondviselésre magát. Mennyei ártatlan öröm mosolygott
32 90| észrevettem, lábaimhoz vetette magát. Fizesse meg az Isten! kiálta,
33 90| közel látta, elfelejtette magát, felé szaladt, s általölelte.
34 90| kértem, hogy kémélje meg magát, s menjünk. - Jól mondod,
35 90| ember.~Most könnyebben érzi magát. Mihelyt magához jött, kért,
|