Part

 1 3 |              Manci! akkor egyszerre előttem terem angyal képed, s szent
 2 4 |         vezetőmmé, kalaúzommá lesz; előttem mégyen, mint - ha nem vétek
 3 9 |           olyan kedvesen jelent meg előttem. Ha azokat az édes tekinteteket
 4 9 |        világ megint elysiummá válik előttem. Sokáig csakugyan nem tart
 5 14|        emberek nyomorúságát. Puszta előttem a világ, miólta elvesztettem
 6 17|             rakott hosszú futás van előttem, s kegyetlen késérők vettek
 7 21|          mint egy hitszegett Lyány, előttem. Annak elképzelése, mint
 8 21|          utálatos színek, melyekkel előttem a megbántott kevélység a
 9 21|            mely megmagyarázta vólna előttem magaviseletét; de el akartam
10 26|        mintegy tizennégy napra, egy előttem egészen esméretlen vidékre
11 27|        valami kőre dűlök, s a világ előttem elalkonyodik, s öszveszorult
12 35|          véghetetlen Mindenben, ami előttem itt elnyúlt, széjjeltekintek,
13 35|            ha ilyenkor a Manci képe előttem lebeg, s én haszontalan
14 38| Gyermekségem víg reggele terjedt el előttem, láttam virágzásomat, -
15 40|             szeret, úgy lobbant fel előttem, mint valami láng a setétben,
16 41|       egymást öszveöleltük. Az öröm előttem most olyan búborék, amely
17 41|           sohasem vólt kedves dolog előttem. Én szaladni akarnék a világ
18 42|           öntsd ki szívedet egészen előttem. - Hogy felelhettem vólna
19 43|           könny cseppent gyakran az előttem kinyílt nótára, mikor szerencsés
20 43|             a pultra akartam tenni, előttem elment, kétszer ejtettem
21 44|           kevélységgel vallotta meg előttem okait; s a te szíved nem
22 47|     szerelem boldog ideje úgy lebeg előttem, mint egy hosszan elnyúlt
23 48|            mint a fellobbant villám előttem elsuhant, érzettem, hogy
24 48|    felékesítve láttam. Szerencsémre előttem kevéssel egynehányan jöttek
25 48|        tudták miképpen álljanak meg előttem. Látták képemen azt a bánatot,
26 52|         boldogságunknak kedves képe előttem elnyúlik, küszködnöm kell
27 54|      angyali szépségében jelent meg előttem. Nékem nyújtotta kezét,
28 57|         magános óráimat, s olyankor előttem forognak gyermekségemnek
29 68|          tettem vólna. - Ímé megint előttem van; kellemetességének teljességében
30 68|            teljességében áll megint előttem! ah! - Isten hozzád!~ ~
31 76|       csendes otthon ülés kedvesebb előttem a nagyvilág ragyogó fényességénél.
32 81|    szépségének teljességében állott előttem s tartóztatott. Én elmerűlve
33 90|             fejtette ki ekkor magát előttem az a planum, mely eddig
34 90|            eddig homályosan forgott előttem. Béfogták lovaimat; én Jászait