Part
1 7 | bóldogtalan módhoz kap, amely már annyi gyermeket tett
2 8 | keskeny sírba azt a szívet, amely szerelemmel akarná az egész
3 19| öljön meg. Az a szellő, amely körül lebegte őtet, az az
4 19| szívemre, s azt a tüzet, amely ott ég, lobogó lánggá gerjesztette.
5 20| fáradhatatlanul áldanád azt a napot, amely őtet néked szülte. ~ ~
6 22| egy olyan tekintettel, amely belső részeimen is keresztülhatott,
7 22| elólthatatlan tüzet öntesz, amely éltem virágját eltépi, s
8 23| tekintetem bézárja azt a szívet, amely egész részvétellel nyílt
9 24| viaskodó természetnek, amely enyhűlést talál a panasz
10 28| a felbonthatatlan kötés, amely Mancit tőlem örökre elszakasztja,
11 29| s annak a fájdalomnak, amely ezeket fakasztja, édesnek
12 32| nevétől. Olyan hang ez, amely, ha meghallom, minden érzékenységemet
13 34| visszatérnek. Az a szerelem, amely engemet azelőtt öldöklött,
14 36| órát, minden percentést, amely még lakadalmát késlelteti.
15 37| 8dikán~Az a szomorú éjtszaka, amely körülveve, odavan, s véle
16 38| felelék; ez az a gondolat, amely olyan homályosan lebegett,
17 40| expressiót, semmi gondolatot, amely azt kitehette vólna. Megszorítottam
18 41| előttem most olyan búborék, amely abban a szempillantásban
19 43| estvén magam componáltam, és amely egészen szívemből folyt;
20 48| nyomorúságnak, és az a gőz, amely a megrepedezett kürtőkről
21 48| hanem az a nyomorúság, amely mindenikünkre ki van öntve,
22 48| az a sors, az a végezés, amely mindenikünkkel közös, amellyel
23 48| egy percentés a világot, amely az elébbi percentésben előttünk
24 49| lyányok magokviselését, amely nékik menyasszonyi első
25 53| bézárkozva ülök azon a helyen, amely annyi sok emlékeztetéssel
26 74| szívet érdemel, nem olyat, amely mással közös. Be hasonlatlan
27 75| hasonlatossága az a kötés, amely a szerelmet állandóvá teheti.
28 75| olyan elasticitást adott, amely mindent hamar eltolt magától.
29 75| szerelem, - az a szerelem, amely mindent meghalad, az a szerelem
30 89| egészen érzi azt a bánatot, amely a halotti felekezeten fekszik.
31 89| tennem azt az esküvést, amely tőled végképpen elszakaszt.
32 89| azon kéz által van eltépve, amely belénk nyomta azt az érzést,
33 89| szenyvedéseinknek. Az a vigasztalás, amely engem enyhít, a te szívedbe
|