Part

 1 11|          közt az Endrédyjére akadok. Szentpétery az én közben járásom által
 2 12|        jelenthetem, hogy secretárius Szentpétery már itt van. - Bácsmegyey!
 3 12|              mint esett az meg, hogy Szentpétery a te szerelmed felől még
 4 13|            fejem, hogy azt feltettem Szentpétery felől. Tudom azt, hogy ha
 5 13| cselekedetemet. A bánatjában elfogyó Szentpétery képe még a Manci karjai
 6 15|            lesz ebből. Most veszem a Szentpétery levelét. Az szerelem szól
 7 15|            által bóldoggá. De semmi! Szentpétery azon kér, hogy minthogy
 8 15|           Szerencsétlen, boldogtalan Szentpétery! az, aki most téged szerelmes
 9 17|             Azok az okok, melyeket a Szentpétery kérésének teljesítésére
10 21|            Hogy idehaza nem létemben Szentpétery megelőzött, az történet;
11 21|              vólna, de szerencséjére Szentpétery bélépett, s Surányinak jelentette,
12 42|          télben Sopronyban mulattam, Szentpétery secretáriussá lesz a Consiliumnál,
13 45|            milyen kedvesen pihen meg Szentpétery nappali irkálása után Manci
14 47|           szárnyatok csattogása őtet Szentpétery karjai közül felrettenthetné,
15 48|             hogy elimbe nem akadtak. Szentpétery engemet a grádicson várt.
16 48|              úgy néztem őtet, mint a Szentpétery jegyesét, hanem úgy, mint
17 48|       vezesse. Mindenütt kerestek, s Szentpétery maga akadt rám a végszobában.
18 48|            de haszontalan vólt, mert Szentpétery felkeresett, s kért, hogy
19 48|              elszéledtek a vendégek. Szentpétery is megtette a rendeléseket,
20 48|            nevezetesen az Endrédy és Szentpétery szemében láttam, nagyon
21 48|               Endrédyre támaszkodván Szentpétery után váncorogtam, aki kedves
22 60|              Buda, Martiusn. 15dikén~Szentpétery nálam vólt, s igen kért,
23 71|     nyomorulttá tettelek! s megint a Szentpétery karjai közé szaladna - mit
24 75|             Elmentem onnan hazúlról. Szentpétery Budára jön. Egy Secretáriusnévá, -
25 81|          félre - mondá - állj félre; Szentpétery meghólt, s ő az enyím. Az
26 90|             tudott kelni. Utóljára a Szentpétery könnyei által ellágyúlt,
27 90|              Jer, édes Mancim! monda Szentpétery, köszönd Bácsmegyeynek az
28 90|         engedj csendesen meghalni. - Szentpétery elijedt hangjától, rátekintett,
29 90|         emlékezete ájúlásba ejtette. Szentpétery magán kívűl vólt. Homályos
30 90|            reszketését, s sikóltott. Szentpétery nem vólt a szobában. Bácsmegyey
31 90|             mert lábai nem bírták. - Szentpétery! monda elfojtódva, Szentpétery!
32 90|       Szentpétery! monda elfojtódva, Szentpétery! tedd boldoggá Mancit; attól