Part

 1 2 |      akár javallást s örömöt hoz rám érette, akár bánatot.~Bánatot? - -
 2 9 |      gyakran véletlenül vetettek rám, melyek szívedből gyakran
 3 12|    semmit sem tud.~Hidd el, hogy rám bízandó parancsolatidban
 4 19|          lehetett tartanom, hogy rám akad. Közelébb jött felém,
 5 21|        és kínfokkal úgy rohantak rám, mint valamely gyilkos -
 6 21|          ő pedig mint mosolygott rám mint egy angyal, s mind
 7 23|       tetszik, mintha lenézne, s rám mosolyogna. Mikor így álmodozom,
 8 23|    gondoltam, hogy senki sem fog rám esmerni; pedig minden megesmert,
 9 23|        gondolatokba merültem el, rám vetette keszkenőjét, hogy
10 27|           ha szemébe néztem, s ő rám mosolygott, mindent rá mertem
11 29|     felett a gyertyák közt lopva rám süt, s epedő nevetése engemet
12 30|    szellő mindenfelől mint hozza rám a legkedvesebb illatot -
13 34|         azt! - kettőztetve rohan rám, s tartok tőle édes Marosym!
14 39|         kínjai alatt? s ennek is rám kell-é még tódúlni? - -
15 40|           Minekutána sokáig majd rám, majd ismét a szép estvére
16 43|      ezzel együtt az egész sereg rám tódult, s addig kért, addig
17 43|        kezemből, úgy hogy minden rám bámult. - Én a mesterséges
18 47|        enyhülés sem szállott még rám belőle. - Az estve szép
19 47|         közül felrettenthetné, s rám emlékeztethetné, - eltaszított
20 48|        meglesz annyi erő, hogy a rám rakott teher alatt darabos
21 48|    cselekedték vólna. - Klári, s rám nem mert tekinteni, mert
22 48| ábrázatját ellepte, által hatott rám. Én elborzadtam, megöleltem
23 48|         s Szentpétery maga akadt rám a végszobában. Jer, édes
24 48|       ott nem-létem miatt minden rám tátja a száját, úgy megijedtem,
25 48|             csak azt tudom, hogy rám egy tekintet szállott szemeiről, -
26 48|      öszvejöttünk, merően nézett rám. Bocsánat! mondám, s a könny
27 48|          Mély, nehéz álom szállt rám; - s adta vólna Isten, hogy
28 48|         végképpen szállott vólna rám. Ott jobb élet van! Ott
29 49|        minden kellemetességeiből rám hatott. Le akartam roskadni
30 62|     megtőlt tekintettel, amelyet rám akkor vetett, mikor magát
31 68|          Ő is megütközött, midőn rám esmért, s hirtelen törlötte
32 86|      erdőben a bátyám emlékezete rám rohan, s annyira elnyom,