Part

 1 3 |        róllad, magamról, a világról egyszerre elfelejtkeztem; - ha ezt
 2 3 |           édességét, - Manci! akkor egyszerre előttem terem angyal képed,
 3 4 |         néki fekszem is írásaimnak, egyszerre a papiroson terem képed;
 4 5 |              vagy attyafiai vannak. Egyszerre akarja minden látni vendéguramat;
 5 5 |       véletlenül szemem elibe akad, egyszerre oda vagyok; elfakadok sírva,
 6 7 |         Marist, mikor azt hallotta. Egyszerre megmondta néki szíve, mi
 7 15|   bújdosásom útjában készen várnak, egyszerre megmenthetne! - Ó bár itt
 8 21|            a belépőt fejétől talpig egyszerre végig nézi. - A szegény
 9 21|         ezalatt a kémlelés alatt, s egyszerre hidegedett meg. Miólta visszajöttem
10 21|             láttam, - s most megint egyszerre - egészen egyszerre annak
11 21|          megint egyszerre - egészen egyszerre annak emlékezete, hogy még
12 21|             gondolatok ötlődtek fel egyszerre elmémben. Nem azért kérdezte-é
13 32|            magam; mindent kimondtam egyszerre, - Te szerencsés vagy -
14 38|          reményét egy szempillantás egyszerre lerázta, s elhólt tompaságban
15 40|      lemenni, míg Theréz hazajön, s egyszerre hallám, hogy az udvaron
16 40|          gondolkozna, mit verjen, s egyszerre esett le az epedés szívet
17 40|        szemeinek mennyei pillantása egyszerre nyitotta meg szívemet, hogy
18 40|            felelék, - mind! mind! s egyszerre rohantam karjai közé - - -
19 43| elkeseredéssel állhatatlanságát: de egyszerre - egyszerre lágyúltam el
20 43|    állhatatlanságát: de egyszerre - egyszerre lágyúltam el megint a muzsikával;
21 48|          palota ajtaja felé, melyet egyszerre rántottak két részre. -
22 48|           megbátorított mégis, hogy egyszerre magamhoz térvén, meghatározott
23 60|            ne áruljam magamat, mert egyszerre nagy elfulladás szállott
24 75|             nem esméri a szerelmet. Egyszerre tolakodik hozzá az ifjak
25 84|            s néked kezdek írni, hát egyszerre sikóltást hallok, felugrom,
26 84|          Isten! - a legerősebb guta egyszerre ütötte meg, s abban a szempillantásban
27 85|       kerítésén béléptünk, körültem egyszerre elcsendesedett minden, s
28 85|            az eddig elfojtott bánat egyszerre jajgatássá fakadt, s az
29 89|       emelkedik, mint valami felhő, egyszerre fogódik el a szív, s egészen
30 90|              rá számot nem tarthat. Egyszerre fejtette ki ekkor magát
31 90|      megütközés, s ijedség szállott egyszerre képeinkre. Manci elijedt,
32 90|            a Manci idősebb fia, aki egyszerre vesztette el minden kedvét,