Part

 1 4 |          erősen állasz gyökereden, mondám magamban, nem tarthatsz
 2 6 |          ki nézésünkre sat. Sokára mondám, hogy a sok köszönés miatt
 3 12|     Szentpéteryvel. - Az istenért! mondám, mit csinált Nagysád? -
 4 12|          valaminek. Arról felelek, mondám, hogyha ma akar valami hivatalt
 5 21|       szeme csupa tűz vólt. - Nem, mondám hirtelen, annyiban mondottam,
 6 21|       halált is okozhat. - Halált? mondám, pedig nem tudtam, mit mondok;
 7 24| boldogságom édes könnyeit. Marosy, mondám gyakran olyankor, édes Marosym!
 8 24|   Sklávommal! - Manci! már e' sok! mondám. - Ebben is Bácsmegyeyt
 9 24|            igazságtalan nem vólna, mondám az elkeseredés legkeservesebb
10 32|           meg magadat édes Klárim, mondám, nem vagyok én olyan szerencsétlen,
11 32|           szemeit az égre. - Ámen! mondám; - s ez vólt az, amit mondhata
12 37|      ágyamtól. Az én nyomorúságom, mondám néki, érdekli Nagyságodat. -
13 38|       álomkép? kérdé tőllem. Igen, mondám; s az Isten tudja, hogy
14 40|           szívemet. - Jó Theréz! - mondám, s szívemhez szorítottam
15 40|            utánad sírni. - Theréz, mondám, - Nagysád, én utánam? -
16 44|             hogy jövök. Tám bizony mondám, titkos correspondentziáid
17 48|         apád odavan, édes lyányom! mondám, nem fojthatván el könnyeimet,
18 48|         hanem hogy meghólt. Isten! mondám, megcsapkodtam lovaimat,
19 48|            azok az utolsó könnyek, mondám nem éppen szembetűnő megháborodással,
20 48|       merően nézett rám. Bocsánat! mondám, s a könny elfutotta szememet.
21 48|        láttam semmit. Az Istenért! mondám, még erre emlékezem; - de
22 60|            Jó, hogy el nem jöttél, mondám magamban; ezek a falak pirításodra
23 68|          kellene gyakran énekelni, mondám, s megszorítottam kezét;
24 68|            a Kisasszonyt boldoggá! mondám, megfordultam, s csakhamar
25 72|      néztem utána. - Boldog ember! mondám, te egészen az vagy, aminek
26 81|         karjai közé. - Jer Theréz! mondám, vedd el ezt a kezet, s
27 81|            sírt. Végezze el az Úr, mondám a magán kívűl lévő papnak.
28 81|           fiatal leány. Kegyetlen, mondám, miért mondod te ezt? -
29 90|   felelének az apácák. Jöjjön elő, mondám, ha haldoklik is; mert vettem
30 90|         megszólítottam. Ne féljen, mondám, édes Erzsusom; a Jászai
31 90|     megfújta a kürtöt. Bácsmegyey! mondám, ideje, hogy menjünk. Merően