Part

 1 2 |           hogy azt a kedvetlenséget, melyet az idegen szók megtartása
 2 3 |           akkor azt az öröm-poharat, melyet nékem a Végezés adott, s
 3 3 | kellemetességét, hogy az az üresség, melyet a te emlékezeted támasztott
 4 7 |  reménységeket táplálnak az emberek, melyet bételjesíteni nem tudnak,
 5 7 |              kegyetlen kőszívű atya! melyet te most csábúlásodban nem
 6 8 |            az emberi társaság közül, melyet azért szerettem annyira,
 7 9 |               Álld meg azt a kötést, melyet az úr színe előtt kötöttünk.
 8 14|             hogy vélem azt a summát, melyet nékem oly nemesen ajándékozott,
 9 17|          szolgálatra. Azt az időmet, melyet a Judex Curiae házán kívül
10 20|          Surányi bálba hítt magához, melyet valami idegen kedvéért tart:
11 21|             általeszi azt a töltést, melyet gerjedezési ellen raksz,
12 23|             mosolygással a piskótát, melyet néki én adtam, s maga tette
13 23|              a szerelmes ifjú előtt, melyet a hidegvérű öreg megnevet;
14 24|            török öltözet vólt rajta, melyet én küldöttem néki, mikor
15 24|            néki szerelmem nagyságát, melyet annál kevesebbé tudtam kinyomni,
16 24|              Kikerestem rabláncomat, melyet egykor olyan gyönyörködve,
17 25|          olyan rabláncot tett énrám, melyet csak a halál téphet el.
18 31|           keresem fel nyugodalmamat, melyet Mancihoz közel fel nem találok -
19 32|     harmadnapnál tovább ne múlassak, melyet meg is fogadtam, mert holnap
20 32|      leveledet, s az a titkos érzés, melyet csak a szerelmesek esmérnek,
21 37|    öszveegyveledtek azzal a csókkal, melyet gyenge reszkető ajakom szép
22 40|       kikerestem azt a portraitemet, melyet számodra festettem, és amellyel
23 42|      huszonnégy órából egy fertálya, melyet velem tölthessen. Én nem
24 43|             s úgy olvasta a textust, melyet egy keservesen töltött estvén
25 48|         mentem a palota ajtaja felé, melyet egyszerre rántottak két
26 56|         könnyei és némely emlékezet, melyet bennem az ő meglátása támasztott
27 56|           climába általvitt ültetés, melyet minden szellő megfonnyaszt,
28 67|       mindaddig, míg a leszálló nap, melyet én elragadtatás nélkül sohasem
29 78|             az egy jótételt Nagysád, melyet külömben megszűnés nélkűl
30 84|           érezni, hogy jobb kezéből, melyet én tartottam, miképpen hűlt
31 89|           levelet vont ki mellyéről, melyet a sokszori elázás miatt