Part

 1 4 |          gondolat ötlött elmémbe: hátha Mancit még más karjai közt kell
 2 11|              consiliumnál, s megkérette Mancit. Megkérette, s a szüléi
 3 12|            rajta eléggé bámúlni, hogy ő Mancit Szentpéteryhez adta, holott
 4 13|   Szentpéterytől akartam rajta megvenni Mancit. Elhihetted vólna-é, hogy
 5 14|              világ, miólta elvesztettem Mancit. Béjárom a sok kertet, csakhogy
 6 14|      elvesztettem, - az egész világot - Mancit! - Irj, kérlek, megint,
 7 19|           14dikén~Óh Marosy! már láttam Mancit - már általestem azon a
 8 20|               igazán szeretett, mint én Mancit, az mindent hidegen fog
 9 21|              világított. Karomra vettem Mancit, s egy kanapéra vezettem;
10 21|                Felnyitottam szememet, s Mancit - magam mellett, karjaim
11 23|           megyek, mindenütt ott találom Mancit; az ő jelenléte úgy üldöz
12 23|          Lozsiba repül fel, ott találja Mancit, s úgy tetszik, mintha lenézne,
13 26|                elcsendesedéssel vezetem Mancit az oltárhoz, amelyen magad
14 28|            felbonthatatlan kötés, amely Mancit tőlem örökre elszakasztja,
15 33|               szerencsés futásodban. Ha Mancit nem esmértem vólna, eddig
16 42|              Esméri Uram Bátyám Surányi Mancit? - Tegnap mutatta valaki
17 42|              felele megütközve. - Ezt a Mancit, édes Uram Bátyám, én négy
18 43| szerencsétlenségemet átkoztam, majd meg Mancit, majd meg magamat; szemére
19 43|                szerettem a világot, meg Mancit; - megbocsátottam néki egészen,
20 47|           kiláthatom azt a helyet, ahol Mancit először láttam. Mennyi esméretlen
21 48|     egészségemet? - Nem vesztettem-é el Mancit?~Itt, Marosy, itt ebben
22 48|                 a föld, mikor bélépvén, Mancit a palota közepén, fejér
23 48|           Endrédy karjai közt leltem, s Mancit, s másokat körültem állani
24 56|            elbeszéljem-é, mit láttam? - Mancit magános szobájában az elhervadt,
25 57|              végezve, elhagyom Budát! - Mancit, - ah, nem Mancit többé,
26 57|              Budát! - Mancit, - ah, nem Mancit többé, hanem Szentpéterynét
27 60|         senkivel sem akarok lenni. - Én Mancit többé nem látom. E' vólt
28 74|               illeti, még felyülhaladja Mancit: de ugyan ez a két ok cselekszi,
29 81|                 szobába mentem, amelybe Mancit vitték. Az én hálószobám
30 90|              Szentpétery! tedd boldoggá Mancit; attól függ életem. - Manci
31 90|               monda, köszöntsd ezerszer Mancit, az én Kedves Húgomat, -