Part

 1 3 |            vetem hozzá, hogy nemsokára majd megint oly szerencsés lehetek,
 2 7 |              nem hallottál, ez a hang, majd akkor, mikor megvilágosíttatott
 3 13|             lépést csakugyan tettem, s majd megbolondulok belé, ha eszembe
 4 17|               elgondolni, hogy maga is majd itt lesz, felugrani, s szaladni,
 5 20|              még tökéletes birtokában, majd ha az én Klárim tökéletesen
 6 20|              szíve, - mostani szépsége majd elhervad, - elméje mondom
 7 23|               ezeket az esztendőket? - majd meglátod, hogy ezek a gyönyörködések,
 8 26|                vagy két napra, s akkor majd olyan magam meggyőzésével,
 9 37|                 érdekli Nagyságodat. - Majd amott azon a jobb világon
10 40|                eget. Minekutána sokáig majd rám, majd ismét a szép estvére
11 40|            Minekutána sokáig majd rám, majd ismét a szép estvére nézett,
12 43|               Gróf...nál a concertben. Majd szerencsétlenségemet átkoztam,
13 43|         szerencsétlenségemet átkoztam, majd meg Mancit, majd meg magamat;
14 43|             átkoztam, majd meg Mancit, majd meg magamat; szemére hánytam
15 47|             eremben annyira forr, hogy majd megpattanok; majd meg öszveszorít,
16 47|                 hogy majd megpattanok; majd meg öszveszorít, hogy alig
17 54|              mezőn! Minő boldog lészek majd, ha mennyei karokkal általfog,
18 56|              illatoznának mellyén s ha majd csüggedő fővel függenének
19 56|               meg vagyok érlelve, hogy majd oda visznek ki közületek,
20 63|               ha ez nem bíztatna, hogy majd én is véghez érek, nem nyugtathatnám
21 64|          nyitva láttam, s elképzeltem, majd miként fogják bézárni, s -
22 72|          lesz-é még oda az apjok? s ha majd hazaér, elibe szaladnak,
23 72| körülugrándozzák - karjaira veszi őket majd, s férji s atyai édes érzési
24 75|                biztatják-é most ezt, s majd megint csaknem ugyanabban
25 78|                kínjait szenyvedtem. Ha majd legördül a kárpit, lesz-é
26 78|               jut, amelyben én vagyok. Majd ha általszunnyadok a halál
27 89|            édes Jászaim, ott várlak én majd tégedet, koszorút fűzök
28 89|       virágokból, s felékesítlek véle, majd ha béjösz az élet kapuján,
29 89|    templomunkba, szent ariákat éneklek majd, s örvendezve éneklek, hogy
30 89|               örvendezve éneklek, hogy majd vége lesz szenyvedéseinknek.
31 90|                ne bánkódj, az ő kínjai majd elmúlnak. Erről magam is