Part

 501 43|                 én Flautravert fúhatnék; s megsúgta azt a Vice-Praesesnek;
 502 43|          megsúgta azt a Vice-Praesesnek; s ezzel együtt az egész sereg
 503 43|                  egész sereg rám tódult, s addig kért, addig rimánykodott,
 504 43|                  mindent szentté tészen; s óh hányszor accompagníroztam
 505 43|                  ki elasticus érzéséből, s ezen a Manci jelenlétében
 506 43|            Reszketve állottam a pulthoz, s minthogy Manci, mikor éppen
 507 43|                  erősebben hat a szívre, s ugyanezért odahaza már egy
 508 43|                  Ő ezt nékem componálta, s ugyan azért az accompagnementot
 509 43|   accompagnementot hozzám alkalmaztatta, s engemet benne olyan szerencsésen
 510 43|              Flautravert csak szerelemre s szerelmes panaszokra tartom;
 511 43|             szerelmes panaszokra tartom; s egész erejét kiöntötte benne.
 512 43|              declamatiója gyönyörű vólt, s az ariát olyan kedvességgel,
 513 43|           általmenetelt a Flautravernek, s az én phantasiámnak hagyta;
 514 43|                 én phantasiámnak hagyta; s ekkor igen szerencsésen
 515 43|           Flautraverem epedő leánykáját; s mikor az ariára az egyéb
 516 43|                siketítő tapsolás támadt, s minden brávót! brávót! kiáltott.
 517 43|            bátyám nem győzte végét várni s sokan attól féltek, amint
 518 43|            beszélik, hogy nékünk szalad, s félbeszakasztja. Amint a
 519 43|              Klárinak ment, általölelte, s úgy öszvecsókolta, hogy
 520 43|             vettem észre ellágyúlását, - s az óldalszobába mentem által.
 521 43|               mert ő Klári mellé állott, s úgy olvasta a textust, melyet
 522 43|                kevéssé kipihentem magam, s mikor megint a palotába
 523 43|                meg úgy szívemet, mint ő, s Isten tudja, mit nem adnék
 524 43|                   egyenesen hazajöttünk; s most olyan csendesen, olyan
 525 44|                meg; bélépek a szobájába, s látom, hogy asztalkája mellett
 526 44|             légyen, mindent elbeszéllek; s ekkor megvallotta, hogy
 527 44|                  hogy Báró ... néki írt, s ő azt válaszolta, hogy ő
 528 44|                Minden affectatio nélkül, s a legkedveltetőbb magában
 529 44|              vallotta meg előttem okait; s a te szíved nem érzene eléggé
 530 45|             irkálása után Manci mellett; s kedvese nyájaskodásai unalmas
 531 45|              csakugyan fellelem magamat; s mit nyertem minden szaladásommal?
 532 45|                  Ha tűz támad a házadnál s mindened hamuvá lesz; ha
 533 45|              mert tágas előtted a világ, s legalább nem vagy szív nélkül: -
 534 46|                 eszembe juthatott vólna, s eszerint míg körülnéztük
 535 46|              kopogására ablakot nyitott, s kinézett. Abban az elijedésemben
 536 46|              kétségemet, feltekintettem, s azt gondoltam, hogy elsüllyedek,
 537 46|                 lelkiesmérete vádolja, - s jaj nékem, hogy azt a szeretett
 538 46|               lyánykát szenyvedni látom, s karjai közt nem sírhatom
 539 46|              Annak előtte kerestem őtet, s gyakorta ő is engem; s ha
 540 46|                   s gyakorta ő is engem; s ha csak egy fertályig múlathattam
 541 46|             szent vólt minden percentés; s ha eljött az idő, s mennem
 542 46|           percentés; s ha eljött az idő, s mennem kellett, s ha még
 543 46|                az idő, s mennem kellett, s ha még azon felül a szerelem
 544 46|                 felül a szerelem még egy s két minútummal tovább tartóztatott
 545 46|           szúrtam, vagy zsebembe tettem, s magammal hordtam, s már
 546 46|              tettem, s magammal hordtam, s már könnyebb szívvel mentem
 547 46|      napfelkőltekor lovat nyergeltettem, s általmentem Pestre, s Endrédyvel
 548 46|     nyergeltettem, s általmentem Pestre, s Endrédyvel a kertekre vettük
 549 46|                kertekre vettük magunkat, s olvasgattunk; s mikor osztán
 550 46|                magunkat, s olvasgattunk; s mikor osztán a nyólcat elütötte,
 551 46|               osztán a nyólcat elütötte, s tudtam, hogy Manci már felkölt,
 552 46|                  hogy Manci már felkölt, s az ablakon utánam várakozik; -
 553 46|              mint rengett a híd alattam! s mint bosszankodtam, hogy
 554 46|                  nyargalva nem mehetett! s mikor osztán arra az utcára
 555 46|                 értem, ahol Manci lakik, s ő meghallotta, hogy jövök,
 556 46|                  jövök, ablakot nyitott, s kedveltető negligéejében
 557 46|               minden az ablakra szaladt; s mint lepte el homlokomat
 558 46|          homlokomat a férfiúi kevélység! s mikor így a tajtékos lóról
 559 46|                  reggelt kiáltottam fel, s ő azt egy édes mosolygással
 560 47|                 benne az élet szeretete, s küszködik azzal a természet
 561 47|                   lábához vetem magamat, s mindenre, ami szent kénszeríteni,
 562 47|               Mikor így az a kín előkap, s az ő birtoka után való vágyás
 563 47|                 alig vehetek lélekzetet; s úgy vagyok, mintha az Aetna
 564 47|                  megint megkönnyebbedem, s az oltár terjed el szemem
 565 47|                  terjed el szemem előtt, s a szerelem boldog ideje
 566 47|                  hogy nem hágy magamban, s eszerint egy hosszú óránál
 567 47|                 ma nyúgodalmam nem vólt, s most is nincsen. - Muzsikát
 568 47|               nézett ki, félig vetkezve, s figyelmezve hallgatta Szentpéteryjének
 569 47|           gondoltam, hogy elnyel a föld; s mikor mindennek vége vólt,
 570 47|               mikor mindennek vége vólt, s muzsikusok oszlottak, s
 571 47|                  s muzsikusok oszlottak, s Manci az ablakról egy: Köszönöm
 572 47|            Szentpéterym!-et kiáltott le, s ez az éj csendességében
 573 47|               állott, felnézett az égre, s nékem úgy tetszett, mintha
 574 47|                   melyik csillagot nézi, s láttam, hogy éppen azt,
 575 47|            Mégegyszer visszatekintettem, s már nem vólt az ablaknál.~
 576 47|                  ő enyim! egyedül enyím! s mégis kéntelen vagyok elnézni,
 577 47|                az, aki azt cselekedheti? s mihez fogjak? Isten, mutass
 578 47|                meghagyott, hogy eldűljek s kivérzem szívem végét nem
 579 47|              esmérő szerelmét. -~Virrad, s én könnyebben érzem magam.
 580 47|                értette nyögdécseléseket, s búzaszemet hintett nékik,
 581 47|            karjai közül felrettenthetné, s rám emlékeztethetné, - eltaszított
 582 47|              feljöttedet; most itt vagy, s nékem, s soknak másnak tám
 583 47|                  most itt vagy, s nékem, s soknak másnak tám könnyebbülést
 584 48|                  velem annyiszor vóltál, s vélem a hold fényében, mikor
 585 48|                 minden eremben ég a tűz, s velőm minden csontomban
 586 48|               szenyvedtem Manci miatt! - s mi a jutalom érte? micsoda
 587 48|                 leány kinyújtott keze, - s ez a kívánságom is haszontalan
 588 48|                   ma, mikor felébredtem, s jövendőm képe hirtelen,
 589 48|             érzettem, hogy még nem tőlt, s - Isten, jó Isten, láttad,
 590 48|             látni lehetett, felöltöztem, s megmásztam a Szent Gellért
 591 48|                 jókor jutottam tetejére, s eldűltem a harmatos füvön.
 592 48|               Dunán egy fátyolforma köd, s mint borította Pestet, hogy
 593 48|                felől susogva jött felém! s minekutána a pompásan felkölt
 594 48|               madár a szőlő kerítéseken, s a sok fecske, az alattam
 595 48|                 kősziklák repedési közűl s szárnyra kelvén, víg csirippoláshoz,
 596 48|              kelvén, víg csirippoláshoz, s minden fűszál, minden termés,
 597 48|                Megkönnyebbültem egészen, s elfelejtkeztem szenyvedésimről,
 598 48|                  miattam annyit törődik; s hidd el, csaknem haragra
 599 48|                  kárhoztatják, átkozzák, s talám hasonló nyomorúság
 600 48|              cselekedték vólna. - Klári, s rám nem mert tekinteni,
 601 48|               készülve léptem a szobába, s a bátyámnak arra a kérdésére,
 602 48|            kocsin jött egy barátnéjával, s jól esett, hogy együtt nem
 603 48|              kapuhoz közel megállottunk, s a bátyám a kertésznével,
 604 48|             tépett hajú lyánka bébotlik, s halálos hanggal, odavan
 605 48|                apád? kérdem a gyerektől; s helyette, mert féltében
 606 48|              özvegyet hagyott maga után, s hat neveletlen gyermeket,
 607 48|          másikkal könnyeit törölgette, - s minekutána a kertészné néki
 608 48|               második házhoz tértünk bé, s egy öszvehányt deszkából
 609 48|             megmerevedett tetemi felett, s parányi gyerekei lábain
 610 48|            bátyám hamarább tért magához, s embereket kiáltott elő.
 611 48|              vólna el ismét, ha áldomás, s egyéb ígéretek által nem
 612 48|                 vitettük a kertésznéhez, s szobát fogadtunk ki számára.
 613 48|                mikor szemeit felvetette, s magát idegen helyt látta,
 614 48|             megmagyarázott néki mindent, s ő szegény nem tudta, miként
 615 48|                én, hogy szíve teli vólt, s kiszöktem az ajtón. A bátyám
 616 48|                 el nem felejtkezik róla, s utánam jött, felült a szekérre,
 617 48|                 jött, felült a szekérre, s minthogy elkésődtünk, sebesen
 618 48|               menny vólt, pokollá tészi; s az életet benne pokolkínlódássá
 619 48|         érzéketlenek, a meghólt mellett, s nem gondoltam vólna, egyebet,
 620 48|                  megcsapkodtam lovaimat, s olyan elmélkedésekbe merültem
 621 48|      Elbeszéllettük, mi történt rajtunk, s jutalmul az ő és a barátnéja
 622 48|                 végigfeküdtem egy ágyon, s nem ültem asztalhoz. Elesett
 623 48|          asztalhoz. Elesett minden erőm, s olyan mély álom lepett meg,
 624 48|            kellett, mert soká múlattunk, s én elijedtem, midőn a Manci
 625 48|            utcájára érvén, a sok kocsit, s a sok ácsorgó népet tolongva
 626 48|                  egyetlen vígasztalásom, s öregségem gyámola vagy!
 627 48|               vagy! Megígértem azt néki, s hirtelen forrón csókoltam
 628 48|                 míg az esketésre mentem, s örültem rajta, hogy elimbe
 629 48|         Kiterjesztett karral jött felém, s a legelevenebb örvendezés
 630 48|                mely minden erében égett, s ábrázatját ellepte, által
 631 48|        gratulatio forma hangot dadogtam, s az ő karján mentem a palota
 632 48|                 violaszín bodrocskákkal, s hosszú fekete haját virág
 633 48|                  és gyöngy-kötelékekben, s háta megett az eskető oltárt
 634 48|                egynehányan jöttek hozzá, s még beszéllettek véle. Én
 635 48|                  nyertem magamhoz térni, s most már megint egyedül
 636 48|             cselekedeteknek köszönhetek; s amint a vádas lelkiesméret
 637 48|                lelkiesméret félénkséggé, s a megbántott eránt alacsony
 638 48|                egy óldalról más óldalra, s darabról darabra mint recenseálták
 639 48|      Szerencsémre új gratulánsok jöttek, s kiszabadítottak kínzóim
 640 48|              vólt-é az? kérdém magamtól, s mentől bizonyosabbá tettem
 641 48|             vezesse. Mindenütt kerestek, s Szentpétery maga akadt rám
 642 48|                  Amint a palotába értem, s láttam, hogy ott nem-létem
 643 48|               nem segíthet; de tekintete s megszólítása annyira megbátorított
 644 48|             Manci felé, megfogtam kezét, s az óltár elibe állítottam.
 645 48|               mégis erőt vettem magamon, s csak két vagy három ízben
 646 48|             szakassza. Amint ez megvólt, s minden az új pár felé tolta
 647 48|           tekintet szállott szemeiről, - s abban a tekintetben mi vólt,
 648 48|             minden nyugodalom elreppent, s azólta annyit szenyvedtem
 649 48|             Endrédy észrevette szándékom s nem engedett innya. A vacsora
 650 48|                 Szentpétery felkeresett, s kért, hogy a menuettet kezdjem
 651 48|                   mikor pedig elváltunk, s a Manci ujján a jegygyűrűt
 652 48|               indítottak a nézők között; s nékem azt kelle hazudnom,
 653 48|           hazudnom, hogy rosszul vagyok, s íly színlelés alatt félbenszakasztottam
 654 48|             honnan a palotába nézhettem, s általadtam magamat az eltaposott
 655 48|                  az eltaposott szerelem, s megcsalt remény felötlődött
 656 48|                  alkalmatlan barátságát, s köszönni fogják azok, akinek
 657 48|                igyam, mely nékem új erőt s kedvet adott. Felderült
 658 48|           elmével kezdtem újra táncolni, s a muzsika csengése alatt
 659 48|                 Manci keze kezembe akad, s ez a tour engem elmúlt boldog
 660 48|               múlatásomra emlékeztetett. S óh, mint táncalt ő! - Öröm,
 661 48|               véle alólról felszaladtam, s ott kétfelé kelle térnünk,
 662 48|            nézett rám. Bocsánat! mondám, s a könny elfutotta szememet.
 663 48|               megütközve látszott lenni, s szerencsémre megint el kelle
 664 48|           nagyságát. Elakadt lélegzetem; s mikor Manci felém jött,
 665 48|                  mikor Manci felém jött, s jó éjtszakát kívánt, reszketni
 666 48|          reszketni kezdett minden tagom, s nem láttam semmit. Az Istenért!
 667 48|                hogy én lábaihoz rogytam, s engemet egy szobába vontak,
 668 48|              engemet egy szobába vontak, s Manci maga nagy gondoskodással,
 669 48|            szagló vizekkel élesztgetett, s vakszememet kenegette, s
 670 48|                 s vakszememet kenegette, s szemeiben könnyek gyűltek,
 671 48|               szemeiben könnyek gyűltek, s engem minden sajnált, aki
 672 48|                  nékem csak ma beszélte; s jó hogy tegnap nem tudtam.
 673 48|              Endrédy karjai közt leltem, s Mancit, s másokat körültem
 674 48|            karjai közt leltem, s Mancit, s másokat körültem állani
 675 48|              láttam, nagyon megilletett, s olyan könnyeket gyűjtött
 676 48|                légyenek nyugott elmével, s elhitettem őket, hogy egészen
 677 48|                  egészen helyreállottam, s örültem rajta, hogy elhitetésem
 678 48|                 engedték magokat csalni, s haza mentek. Endrédyre támaszkodván
 679 48|            zsákmányát szekerébe ültette, s véle repülve ment. Én is
 680 48|          hazajöttem; de mint értem haza, s mint feküdtem le, csak a
 681 48|                 nehéz álom szállt rám; - s adta vólna Isten, hogy végképpen
 682 49|                  nékem próbáúl az Isten; s megbuktam. Elragadtatva
 683 49|                  őhozzá való bizodalmat, s azt gondoltam, hogy minekutána
 684 49|         hívatásokat egy bálra. Elmentem, s ez az elmenetel gyilkosommá
 685 49|                 tartalék nélkül táncolt, s - nézd ezt a köpés vért,
 686 49|                  fekszem, gyenge vagyok, s ez az oka, hogy levelem
 687 49|              Vígasztald hát véle magadat s az Isten erősítsen! mert
 688 50|         bizodalma füstté lesz, mint van? s meg fogod tudni, mint vagyok.~ ~
 689 51|              hogy mellyére szoríthasson, s egy szótalan ölelés által
 690 51|                  könnyező szemmel nézek, s mindent öszvecsókolok. -
 691 51|                 én pedig hív könnyeimmel s áldásommal fogom elkésérni.
 692 51|              veteményes kertében egy fa, s helyette tíz nevekedik fel,
 693 51|               fel, hogy virágra fakadjon s gyümölcsöt teremjen.~ ~
 694 52|                 Mikor soká mellettem ül, s szánakozva nézi, hogy a
 695 52|        fonnyasztott, mint sárgított meg, s nem bírván magával mellettem
 696 52|                 magával mellettem eldűl, s bátyja nyomorúságán indult
 697 52|               kedvet igyekezem csinálni, s rólad s arról a bóldog állapotról
 698 52|              igyekezem csinálni, s rólad s arról a bóldog állapotról
 699 52|       boldogsággal én is élhettem vólna, s micsoda mennyei élet lett
 700 52|       képzelődésem a detailba belévezet, s az atyafiságos egyességnek
 701 52|                  atyafiságos egyességnek s házassági boldogságunknak
 702 52|              gondolatimat el ne árúljam, s sírását az enyim által jóvá
 703 53|     mindkettőjöket öleled, édes Marosym, s a szerelem legtisztább forrásából
 704 53|                  Ha látna, édes Marosym, s látná, hogy én az ő állhatatlanságának
 705 53|                hordozom, elijedne tőlem; s mégis sokért nem akarnám,
 706 54|                   Nékem nyújtotta kezét, s azt fogadta, hogy örökké
 707 54|                  hogy örökké enyím lesz, s édesem! - még egynehány
 708 54|               mennyei karokkal általfog, s édes lehellete sebeimet
 709 54|              megbánván állhatatlanságát, s gyötrésemet, poharát a Léthe
 710 54|                 Léthe vizéből megmeríti, s nékem nyújtja.~Klári, szeresd
 711 56|                 elrontották éjtszakámat, s ma sokkal rosszabbul vagyok.
 712 56|              minden szellő megfonnyaszt, s minden fuvallat hervadásra
 713 56|                virágmagot; öntözzed meg, s ápolgasd, hogy felnevekedjen,
 714 56|            ápolgasd, hogy felnevekedjen, s virágra fakadjon akkor,
 715 56|             véremet, hogy belőle életet, s bimbókra-fakadást szívjon.
 716 56|              szépen illatoznának mellyén s ha majd csüggedő fővel függenének
 717 56|            csüggedő fővel függenének le, s hervadnának, s a kis csecsemő
 718 56|            függenének le, s hervadnának, s a kis csecsemő parányi kézzel
 719 56|                  kézzel játszodna vélek, s mosolyogna, - talám így
 720 56|             hízott, aki engem szeretett, s miattam meghólt. - Óh édesem,
 721 56|               teli diaetalis regulákkal, s azt mondta, hogyha azok
 722 56|                lesz semmi bajom. Elment, s sírt, mikor elment. Így
 723 56|               egyébkor mindég szerettek, s önként jöttek hozzám, most
 724 56|         gondolatot, mint az élet italát, s mint mosolygok néki, mintha
 725 56|            bágyadt álmomból. Felugrottam s lenéztem a temetésre. Egy
 726 56|                    boldog vagy! kiálték! s lehallatszék kiáltásom.
 727 56|          lakadalmi ágyba feküdtem vólna, s - Ó! elbeszéljem-é, mit
 728 57|             töltöm most magános óráimat, s olyankor előttem forognak
 729 57|                 forognak gyermekségemnek s ifjú koromnak esztendei.
 730 57|                 legboldogabbnak tartják; s úgy látom, hogy az semmivel
 731 57|              korodban szintolyan örömet, s bánatot okozók azok, ha
 732 57|                az érettebb korok nagyobb s fontosabb gondjai; s mondd
 733 57|             nagyobb s fontosabb gondjai; s mondd meg most, boldogabb
 734 57|             gondja, valamint öröme is, - s ha gyermek vagy, egy leomlott
 735 58|             uraknak udvarlásokra legyek, s nálok búcsúzzam. Az Isten
 736 58|            Édesem! ha valakihez bélépek, s kezéhez nyúlok, s barátságosan
 737 58|               bélépek, s kezéhez nyúlok, s barátságosan megszorítom,
 738 58|                barátságosan megszorítom, s azt hiszem, hogy ettől a
 739 58|                 egészen általmelegedett, s szíve erántam azzal a tűzzel
 740 58|                amellyel az enyím eránta, s ő ehelyett egy megszokott
 741 58|                egy megszokott nevetéssel s egy francia lábvonással
 742 58|                felel, az ajtót keresem - s megyek, mintha korbácsolva
 743 59|            Endrédy hosszas unszolásainak s általláttam, hogy Szentpéterytől
 744 60|                  Szentpétery nálam vólt, s igen kért, hogy véle együtt
 745 60|              külömben ő is eljött vólna, s igen kíván elmenetelem előtt
 746 60|                 mert kikoptam az időből, s minden órám ki van szabva,
 747 60|             megbánása nélkül szólhattam, s búcsúzásom alatt mellyén
 748 60|                mellyén sírhattam vólna - s megtagadhattam-é magamtól
 749 61|           hegyére. Sokáig ültem tetején, s elmúlt boldogságom emlékezete
 750 61|                 gyermekektől sirattatva, s hazafi-társaim által szívesen
 751 61|      reménylettem fekhetni, kiköltözzem, s hamvaimat idegen föld nyelje
 752 61|            ösvényem szélein a virágokat, s helyettek mint hintettél
 753 61|                 hintettél bogáncs-kórót, s tövises terméseket, melyek
 754 62|                  kicsínyre csináltattam, s egy szép gyűrűbe foglaltattam.
 755 62|       nekiszaladtam, kikaptam a kezéből, s sírva egy: Itt vagy édes
 756 62|                nem tudta, mit csináljon; s sokára én is elpirúltam.
 757 62|                  hogy valaki megszólítna s ezt mondaná: Vesd el ezt!
 758 62|           portéka csak bánatodat neveli, s méreg a sebedre. Elvetnéd-é
 759 62|                Elvetnéd-é a Klári képét? s nem hólt-é meg Manci nékem?~ ~
 760 63|                 Én féltem a búcsúzástól, s tovább-tovább halogattam
 761 63|                 azt. Utoljára felkőltem, s mind a ketten elfakadtunk
 762 63|               Öcsém, monda síró hanggal, s megszorította kezemet, -
 763 63|                   ekkor levonta süvegét, s fejér hajához nyúlt, - ha
 764 63|               sírtam ki sűrű könnyeimet, s elszaladtam tőle. A ház
 765 63|              süveggel, öszvetett kézzel, s égre emelt szemekkel. Bizony
 766 63|              Bizony érettem imádkozik, - s ó, Marosy! minő nagy gondolat
 767 64|              mikor a ház alatt felültem, s a kocsis egyet cserdített,
 768 64|                 kocsis egyet cserdített, s a szekér elindúlt, s én
 769 64|         cserdített, s a szekér elindúlt, s én még feltekintettem, s
 770 64|                 s én még feltekintettem, s az ablakokat mind nyitva
 771 64|            ablakokat mind nyitva láttam, s elképzeltem, majd miként
 772 64|              majd miként fogják bézárni, s - csak az Isten tudja, ki
 773 64|               elhagyatottat boldogítani, s a vígasztatás nélkül szűkölködő
 774 64|                  színe a szivárványnak - s oda van!~A bátyám elbeszélte
 775 64|                 útamban némely helyt két s három napig s tovább is
 776 64|                  helyt két s három napig s tovább is akarok múlatni.~
 777 65|              vélem. Többnyire hallgatok, s sokszor erőt nem tudok venni
 778 65|                  az árnyék világ nélkül, s - édes Marosym! elérhetsz-é
 779 65|                  álmélkodjam, csudáljak, s a nézés alatt, álmélkodás,
 780 65|         örömünket, ez tőlt meg bánattal, s - parancsolhatod-é a pataknak,
 781 66|                így gondolkozom gyakorta, s őtet az együttlétel mindég
 782 66|                 ha most feleséged vólna, s életedet véle bóldog nyúgodalomban
 783 66|                  elidbe állította vólna, s így szólított vólna meg:
 784 67|             Estvefelé a Sétálóba mentem, s ott a sok esméretlen emberek
 785 67|             merültem el képzelődésemben, s elfakadtam sírva. - Gondold
 786 67|         tartottam, hogy magamban vagyok, s könnyeimet senki sem látja.
 787 67|                eresztett. Rátekintettem, s ő egy olyan édesen enyelgő
 788 67|               lyány vesztette légyen el; s a szép teli karimájú hold
 789 67|                   a hold szemébe sütött, s azokon a szép könnyeken
 790 67|                   szívemhez szorítottam, s elhullottak levelei. Ő látta
 791 67|                 előrántotta keszkenőjét, s sebes lépéssel szaladt a
 792 67|               vóltam forgatva sarkamból, s botorkázva mentem haza.~ ~
 793 68|          legszerencsétlenebbeknek lenni? s honnan jő inségek - nyomorúságok -
 794 68|                  elejentén szándékoztam; s a bátyja, aki ennek a vármegyének
 795 68|               minden szép passage alatt; s továbbá pedig, midőn egy
 796 68| félbenszakasztotta, a Perceptor is sírt, s nem szégyenlette letörleni
 797 68|                   Tudakoztam, ki légyen? s azt felelte a ház gazdája,
 798 68|             leánya, akinek sok gyermeke, s kevés értéke van. Ő a legszebb,
 799 68|                 leány az egész városban, s egy bizonyos ifjat régólta
 800 68|           bizonyos ifjat régólta szeret. S mi az oka, kérdém, hogy
 801 68|           megütközött, midőn rám esmért, s hirtelen törlötte le elveresedett
 802 68|                gyakran énekelni, mondám, s megszorítottam kezét; egészsége
 803 68|          boldoggá! mondám, megfordultam, s csakhamar hazaszöktem. Itt
 804 68|              hazaszöktem. Itt ülök most, s ezer ellenkezések, amelyeket
 805 68|      ellenkezések, amelyeket az emberben s az emberi életben találtam,
 806 68|        szeretetre méltó lyányt szeretni; s amellett a szerelem mellett
 807 68|                ez a fiatalember szegény, s gazdag házasság által keresi
 808 68|                  vólt szerelmem eránta - s ő az én szerelmemet meg
 809 69|              gondolkoztam rajta, édesem, s mindég igazabbnak találom,
 810 69|               szép álmokat írtak felőle, s hogy kunyhójokba ártatlanságot
 811 69|                kunyhójokba ártatlanságot s jámbor egyességet vittek.
 812 69|          gonoszság, ahol emberek laknak; s a falusi parasztok közt
 813 69|                írígylem a földmívelőnek, s azt, hogy néki sok ezer
 814 69|                bizonyos mértékű érzések, s az a grádus, amellyel élnek
 815 69|         kölcsönzött, erőltetett könny; - s mégis, ha esztendő múlva
 816 69|                  múlik-é el szép idejek? s ha egyben s másban férfiúi
 817 69|                 szép idejek? s ha egyben s másban férfiúi bátor megkeményedést
 818 69|                nélkül való küszködésben, s el nem csendesített szomjúságban
 819 69|                halál karjai közé dűl el, s ideje előtt porrá sorvad?
 820 69|               váncorgottam terhem alatt, s ha verejtékem cseppjei közé,
 821 69|                amellyel engemet kínzott, s mindaddig tart öldöklő karjai
 822 69|               ahová hevességem vezetett, s elborzadok belé. Azzal akarom
 823 69|            ezeknek elejét vehette vólna; s nem kell-é róla számolnod,
 824 69|          mozdítva fekszik az eldűlt ház, s lelkem olyan erőtlenségbe
 825 70|                 lefektemkor eszembe jut, s elképzelem, be boldog lettem
 826 70|                  ő enyím lehetett vólna, s új édes álmodozásra szenderedem; -
 827 70|                  hogy egészséges vagyok, s Manci enyím, ezen örülök,
 828 70|                Manci enyím, ezen örülök, s örömemben sikóltozva felébredek,
 829 70|         örömemben sikóltozva felébredek, s akkor látom, hogy az csak
 830 70|              hogy az csak csalódás vólt, s mennyei örömöm álmommal
 831 70|                álmommal együtt eloszlik, s helyébe a legkeservesebb
 832 70|                Isten! könyörülő Isten! - s ölj meg.~ ~
 833 71|                mint a Duna lefolyt vize, s soha nem tér vissza. Isten!
 834 71|                véghetetlen szívszakadás? s ha előjönne is, megszorítaná
 835 71|                 megszorítaná is kezedet, s megszólítana: Bácsmegyey!
 836 71|             milyen nyomorulttá tettelek! s megint a Szentpétery karjai
 837 71|        botorkázunk mi mindég a Lehetőség s Valóság között? miért hordjuk
 838 72|               alatta elébb-tovább lábát, s nagy verejtékcseppek szakadtak
 839 72|                 szakadtak le ábrázatján, s minden ere feldagadt. Megállítottam
 840 72|                  Megállítottam a kocsit, s kértem őtet, hogy pihenjen
 841 72|               Letette válláról a terhet, s elégett kezével törölgetvén
 842 72|                kétszer megyen Hamburgba, s pénzért egyet s mást hoz
 843 72|               Hamburgba, s pénzért egyet s mást hoz és viszen; azalatt
 844 72|             otthon marad a gyermekeivel, s fonással keresi élelmét.
 845 72|               valamit nyomtam tenyerébe, s az inasomnak parancsoltam,
 846 72|                   Bicegve ment hazafelé, s én egy darabig néztem utána. -
 847 72|                 magamat és a szekeremet, s én elpirúltam előtte. Hidd
 848 72|               őtet nyughatatlanul várja, s letörli könnyeit. Gyermekei
 849 72|                 lesz-é még oda az apjok? s ha majd hazaér, elibe szaladnak,
 850 72|                karjaira veszi őket majd, s férji s atyai édes érzési
 851 72|                 veszi őket majd, s férji s atyai édes érzési alatt
 852 73|              22dikén~Már Bécsben vagyok, s óráimat többnyire a Bellvederben
 853 73|                Szerelme, vagy a Van Dyck s Rembrandt portraitjai előtt,
 854 73|              mint valamely falusi óltár, s vendégfogadókban függő királyné
 855 73|              mind csak történet munkája, s - értsd meg expressióját
 856 74|                   25dikén~A te tanácsod, s projectumod jó. - Tisztelem
 857 74|                 mert jó szívedből folyt, s nyomorúlt állapotomon indult
 858 74|               szeret, - ő derék személy, s boldoggá fog tenni. Az igaz,
 859 74|                van erántam hajlandósága, s még Mancin kívül nem találtam
 860 74|                  teli szívet, ifjúságot, s a szépségnek minden kellemetességeit
 861 74|                következéseit. - Te férj, s atya vagy. Tedd még ezekhez
 862 74|                  hogy nékem alig van egy s két szenyvedhető pillantásom;
 863 74|          viseltessem: felpattanok hamar, s gyakorta csekélység is haragra
 864 74|        Elképzelem, milyen vóltam valaha, s megemészt bánatom. - Ha
 865 74|        megszólítod? Elkapod előle úgy-é? s nem gondolsz pityergésével -
 866 74|                 gondolsz pityergésével - s mikor közelít inkább eszünk
 867 74|                  fonnyadok. Az, aki élni s szenyvedni hagyott, meghallgatta
 868 74|                Intésére előjött a halál, s kijegyzett azoknak jegyével,
 869 74|               vannak a megszabadításhoz, s eltörlötte képemről az ifjúság
 870 75|                  R... Szeme mély érzést, s jó szívű lágyságot árúl
 871 75|                  hajlandóságot mutatott, s éppen ez vonta barátságomra.
 872 75|              engemet valóságos barátjává s tisztelőjévé tett; s miólta
 873 75|           barátjává s tisztelőjévé tett; s miólta bővebben kezdem esmérni,
 874 75|          boldogításán. Theréz még virít, s mennyit vesztene el a világ,
 875 75|                 ülünk; együtt fecsegünk, s úgy öntjük ki lelkeinket,
 876 75|             szeretett kedvesét elhagyja, s másnak karjai közé repül,
 877 75|           lyányok közönséges neveléseket s úgy vádold azt, aki szerelmében
 878 75|              idejekben? a piperéskedésre s a takarékos kőltségre. De
 879 75|              elhagyni, aki őtet szereti, s érette él, de ezer ok adhatja
 880 75|              Menj valamely gyülekezetbe, s nézd el, nem úgy hízelkednek-é,
 881 75|                nem biztatják-é most ezt, s majd megint csaknem ugyanabban
 882 75|                szükség, hogy fekvéseket, s minden környülállásokat
 883 75|                 egészen emberek vagyunk, s mit lehet egy olyan szempillantásból
 884 75|              képzelődését felhevítették, s talám hányt tőrjeik is,
 885 75|              tesz: Nem akart azzá tenni, s nem hitte, hogy azzá teszen.
 886 75|              mások. Legyünk igazságosok, s megszűnünk őtet kárhoztatni.
 887 75|                  környülállások, az idő, s ifjúság csinált, az nem
 888 75|               egészen hűségtelenségéért, s tudok egy esetet, amelyben
 889 75|           menteni. Tedd fel, hogy felnő, s szépségének a kedves érzés
 890 75|                egy van, aki felé hajlik, s további együttlétek alatt
 891 75|            tudakozza tőle, ha szereti-é? s egy lassú kézszorítás, felel
 892 75|               függ egészen. Üt az óra; - s öszveszorított ajak, a legforróbb
 893 75|                character hasonlatossága, s barátság vólt. Még egy ifjú
 894 75|              eránt sem érzette vólt azt, s onnan gondolta, hogy őtet
 895 75|          kimondhatatlanúl szerette őtet, s örökké tartott szerelme.
 896 75|                vólt, amit érette érzett, s érezhetett.~ ~
 897 76|          sokaságban körültekintem magam, s öltözetekben, s magok viseletekben
 898 76|     körültekintem magam, s öltözetekben, s magok viseletekben azt a
 899 76|             magamtól, ha ébren vagyok-é? s mikor beljebb tekintek,
 900 76|                  mikor beljebb tekintek, s a sok mellycsillag s hercegi
 901 76|           tekintek, s a sok mellycsillag s hercegi bársony alatt az
 902 76|                  elcsömörlöm a világtól, s az esméretlen csendes otthon
 903 76|             bennünket magunkat becsülni; s minthogy ez a szív egészen
 904 77|                  Egészségem igen gyenge, s egy Assembléeból más Assembléeba
 905 77|      Assembléeból más Assembléeba menni, s örökös kerengésben kerengeni,
 906 77|            örökös kerengésben kerengeni, s mindenik alatt álmosan ásítani -
 907 78|              elhagyom kedves Hazámat is, s Olaszország felé sietek,
 908 78|                kóstoltam gyönyörűségeit, s a legkeservesebb, s legirtóztatóbb
 909 78|      gyönyörűségeit, s a legkeservesebb, s legirtóztatóbb kínjait szenyvedtem.
 910 78|             hallani könnyeinek hullását, s én is sírnék. Csak egy kívánságom
 911 78|                  megszűnés nélkűl kérek, s várok is az Egektől. Nem
 912 78|     kedvesebbeknek fognak azok tetszeni, s idővel meglátja Nagysád,
 913 78|                   Bukjon térdre Nagysád, s adjon hálát írígységet érdemlő
 914 78|          kívánságim nem esmérnek határt. S mivel jutalmazza meg nékem
 915 78|                 szebb jutalmat érdemlek, s Nagysád nékem nem adhat
 916 78|        küszködtem én ezekkel az okokkal; s most, minekutána nem engedvén
 917 78|                emberiségnek tartozunk, - s ezeknek a tartozásoknak,
 918 78|         kötelességeknek az, hogy Atyákká s Anyákká legyünk. Az elepedésre
 919 78|                  melynek párkányján áll, s úgy lesz elkészűlve, amint
 920 78|             nélkűl valónak declárálja, - s én Nagyságodra nézve halva
 921 78|           nyugodalma, az én nyugodalmam, s a szegény báró R... boldogsága
 922 78|                 jobbodnak birtoka által, s így osztán egy kedvet talált
 923 79|             örömmel öntötték ki véreket, s meg akarván menteni Hazájokat,
 924 79|                    Hátha az éles levegő, s alkalmatlan útjai még megölnek?
 925 80|               némán öleltük meg egymást, s ki-ki kocsija felé szaladt.
 926 81|            csakugyan végének kell lenni, s az a legenyhítőbb vígasztalás.~
 927 81|             teljességében állott előttem s tartóztatott. Én elmerűlve
 928 81|    andalodásomból. Felvetettem szememet, s láttam, hogy Theréz sírva
 929 81|                   Elborzadtam sírásától, s sírva vetettem magamat karjai
 930 81|             mondám, vedd el ezt a kezet, s bocsásson áldást s boldog
 931 81|                kezet, s bocsásson áldást s boldog napokat rád az Isten.
 932 81|                  pap az oltárhoz lépett, s elkezdtea ceremóniát. Öszvetett
 933 81|                  támadt hirtelen oda ki, s jobban-jobban hallatszott.
 934 81|           esketést. A nézők kiszaladtak, s Manci tolakodva jött bé
 935 81|                 gyászöltözetben jött bé, s kikapta a Theréz kezét jobbomból.
 936 81|              félre; Szentpétery meghólt, s ő az enyím. Az öreg gróf
 937 81|    feleszmélkedett, rajtam tartózkodott, s fennszóval sírt. Végezze
 938 81|                de megint felváncorogtam, s abba a szobába mentem, amelybe
 939 81|        Bácsmegyey! vólt, monda könnyezve s mélyen sohajtva egy fiatal
 940 81|        mindenikében az ő képe festődött, s elrepűlt boldogságom emlékezete,
 941 81|                  boldogságom emlékezete, s így sírtam jobban-jobban,
 942 82|              Éjjel-nappal repűlök hozzá, s - bár nála találhatnálak
 943 83|               könnyei, megfogta kezemet, s minden, amit mondhatott
 944 83|              Öcsém! Én elfakadtam sírva, s látván, hogy ez az elhevűlés
 945 83|                  alatt, hogy igen gyenge s álmos vagyok, csakhamar
 946 83|              ólta megint rosszabbúl van, s én attól tartok, hogy hirtelen
 947 84|                 Megvan! - értesz édesem, s ne kívánd, hogy azt elmondjam! -
 948 84|                 látszott lenni, felkőlt, s fel s alá járt szobájában, -
 949 84|           látszott lenni, felkőlt, s fel s alá járt szobájában, - s
 950 84|                 s alá járt szobájában, - s én nem tartván semmitől,
 951 84|              semmitől, a szobámba jövök, s néked kezdek írni, hát egyszerre
 952 84|                felugrom, hozzá szaladok, s Isten! - a legerősebb guta
 953 84|               guta egyszerre ütötte meg, s abban a szempillantásban
 954 84|                melege. Ájúlva dűltem el, s magamon kívűl vóltam, mikor
 955 84|                  az embereimre tekintek, s mikor látom, mint sírnak
 956 85|                 a földben van, édesem! - s én egészen meg vagyok könnyebbedve!
 957 85|           halotti szekér, én és Endrédy, s úgy osztán a sok parasztok
 958 85|                sír körűl meg nem láttam, s az ott állók suttogása magamhoz
 959 85|         egyszerre elcsendesedett minden, s az egész természet, mintha
 960 85|             vólna valamit, elhallgatott, s a halotti harang megkondúlt, -
 961 85|             halotti harang megkondúlt, - s minden imádkozni kezdett,
 962 85|                minden imádkozni kezdett, s a körűlöttem állók feljajdulása,
 963 85|           körűlöttem állók feljajdulása, s szánakozó sohajtások a legcifrább
 964 85|            lettek a szegény bátyámnak, - s nyólc éltes városi lakos
 965 85|                  a többi közűl kiállott, s a koporsót a szekérről leemelte -
 966 85|                egészen elfagyott szívem, s egy közel álló sírkőre kellett
 967 85|               elől lassan-lassan eltűnt, s az eddig elfojtott bánat
 968 85|             egyszerre jajgatássá fakadt, s az én szívem is ellágyúlt,
 969 85|                  én szívem is ellágyúlt, s könnyeim csorgani kezdettek.
 970 85|               sírjára ennek a kegyesnek, s tovább botorkáztam. A Városi
 971 85|                 öregebbeknek felém jött, s ezt mondta: Az Isten tartsa
 972 85|                  a jó öregnek, felültem, s a legkeservesebb aggódás
 973 86|                 vólna velem a fájdalmat, s én csak félig érzettem vólna
 974 86|                 Ha a kertben sétálok fel s alá, vagy ha a közel fekvő
 975 86|             bátyám emlékezete rám rohan, s annyira elnyom, hogy ki
 976 86|                  szobáimon végig megyek, s ablakomról az alattam fekvő
 977 86|             alattam fekvő mezőket látom, s elgondolom, hogy ez most
 978 86|                városon keresztűl megyek, s a lakosok szíves bátorsággal
 979 86|             bátorsággal süveget vesznek, s a kicsinyeket hozzám kűldik,
 980 86|               kicsinyeket hozzám kűldik, s vélek kezet csókoltatnak, -
 981 86|                képzelődésemet, elalszom, s ha felébredek álmaimból,
 982 86|                érzem boldogtalanságomat, s béfogom szememet, hogy azt
 983 87|         szenyvedésimen. Itt a hideg ősz; s ha a fáról egy harasztot
 984 87|               egy erejét veszteném el, - s nem mondhatom ki, milyen
 985 87|                  tavasz megint itt lesz, s a főldre virágot s új életet
 986 87|                 lesz, s a főldre virágot s új életet önt, csendes álmot
 987 87|                 boldoggá lett tetemihez, s jusson eszedbe, hogy én
 988 87|          elkeseredésedet előre érzettem, s egy kedves tavaszi szellőcske
 989 87|              lássa, ha hozzá visszamégy, s karjai közé dűlsz. Te nemsokára
 990 87|                 bővségben tölthessék el; s akkor látják, mikor a sírhoz
 991 88|                javallja ezt a szándékot; s már rávettek, hogy szavokat
 992 89|                az Osculaminit kezdik el, s a koporsó körűl a tömjén
 993 89|             egyszerre fogódik el a szív, s egészen érzi azt a bánatot,
 994 89|                  hozzáfogott a játékhoz, s nevette a processiót. Semmit
 995 89|                  haszontalan hánytatást, s éppen kifelé indúltam, midőn
 996 89|                  látásán. Nem mentem el, s alkalmatosságot kerestem
 997 89|                 szenyved. Ebédre hívtam, s megígérkezett. Reménylem,
 998 89|                 olyan tisztán szerettük, s mégis ímé el van tépve az
 999 89|                  szerelem öszvekötött, - s önnön azon kéz által van
1000 89|               nem hervadható virágokból, s felékesítlek véle, majd