Part

1001 89|      megszabadítóját, oly békével várta, s terhét csendes nyögéssel
1002 89|              szent ariákat éneklek majd, s örvendezve éneklek, hogy
1003 90|           vezetéknevét meg nem mondotta, s mindent elimbe nem adott.
1004 90|                apját a bóltban találtam, s minthogy Jászaitól megértettem,
1005 90|             vásárlottam, amint tartotta; s ekkor alkalmatosságot kerestem
1006 90|            erszény meglágyította szívét, s tiszteletet támasztott benne
1007 90|                 felvettem őtet kocsimra, s a klastrom felé vettük az
1008 90|           mindjárt, hogy küldjön orvost, s nézesse meg. - Kevés idő
1009 90|              hozzá. Én azt vettem észre, s megszólítottam. Ne féljen,
1010 90|               Éljen az alkalmatossággal, s bízza az isteni gondviselésre
1011 90|         mosolygott bágyadt tekintetéből, s egy székre dűlt el gyengesége
1012 90|                az Erzsi atyja akaratját, s visszakívántam Erzsit. Az,
1013 90|        hátráltatására. Megbosszankodtam, s egyenesen az érsekhez mentem.
1014 90|             Előhívatom szüléit mindjárt, s arra veszem őket, hogy a
1015 90|                 az anyját is hívják elő; s ha itt lesz, mindkettőjöket
1016 90|                Nemsokára béjött az inas, s béjelentette mindkettőjöket.
1017 90|              rendelések meg vannak téve, s az én áldásom késérje az
1018 90|                 becsét ennek a cseppnek; s elváltunk. Erzsi meg nem
1019 90|          állottak, mint egy Szent előtt, s lyányoknak csókjait meg
1020 90|                  vettem köszöngetésének, s siettettem az elmenést.~
1021 90|                 tudták, mit csináljanak, s az ablakba vonták magokat.
1022 90|                  bélép, meglátja Erzsit, s míg észrevettem, lábaimhoz
1023 90|            Fizesse meg az Isten! kiálta, s nem szólhatott többet. Fel
1024 90|               többet. Fel akarom emelni, s Erzsi ölembe dűl. Az Isten
1025 90|                  ember. Kiszöktem tőlök, s egyenesen az érsekhez mentem
1026 90|              vólt ezt is megnyerni tőle, s én vóltam az, aki őket a
1027 90|              lakadalmi ajándékot tettem, s nem mondhatom ki, milyen
1028 90|               helyreállást reménylettem, s ímé a legszerencsétlenebb
1029 90|               óra tájban Dorogra értünk, s új lovakat hagytunk fogatni.
1030 90|                  postalovak kinn vóltak, s kéntelenek valánk leszállani,
1031 90|           várakozást nehezen szenyvedte, s víg kedve egészen elváltozott.
1032 90|             helyrehozni előbbeni kedvét, s békételenkedve járt fel
1033 90|                  békételenkedve járt fel s alá a szobában. Csak a postamester
1034 90|                Én az ablakhoz szaladtam, s - elgondolhatod-é, mint
1035 90|                  nem esmérem-é, ki jött? s abban a pillantásban lépett
1036 90|               Hirtelen öröm, megütközés, s ijedség szállott egyszerre
1037 90|                képeinkre. Manci elijedt, s vissza akart térni; a mi
1038 90|                 könnyei által ellágyúlt, s ő is sírt. Jer, édes Mancim!
1039 90|                  hangjától, rátekintett, s látta a nagy változást;
1040 90|               ifjat többé, hanem a bánat s epedés áldozatját látta
1041 90|                bajod? Bácsmegyey ledűlt, s nem vette észre, hogy véle
1042 90|              Bácsmegyeyt. Széjjelnézett, s amint közel látta, elfelejtette
1043 90|        elfelejtette magát, felé szaladt, s általölelte. A szerelem
1044 90|               érzette hideg reszketését, s sikóltott. Szentpétery nem
1045 90|         Bácsmegyey térdre bukott előtte, s úgy tartotta néki a szagló
1046 90|        leghevesebb szerelem tekintetével s hangjával, - sírsz? Tehát
1047 90|                   még egy más élet jő, - s egy felébredés nékem visszaád! -
1048 90|                 felállott a szék lábára, s kis kezével törölgette anyja
1049 90|              milyen nyomorúlt vagyok én! s új özön szakadt szemeiből.
1050 90|                 ölébe hajtotta le fejét, s fúldokolva sírt. A kocsis
1051 90|                sírt. A kocsis elkészűlt, s megfújta a kürtöt. Bácsmegyey!
1052 90|            kezéből, de én rátekintettem, s abbanhagyta. Belém fogózott,
1053 90|                   Manci meghallotta azt, s feleszmélkedett, mint valami
1054 90|                  de én erősen tartottam, s kértem, hogy kémélje meg
1055 90|                  hogy kémélje meg magát, s menjünk. - Jól mondod, felele,
1056 90|              menjünk. - Feléjek fordúlt, s amint kisírt szemeket meglátta,
1057 90|              Mégegyszer tekintett rájok, s egy olyan expressióval,
1058 90|                hogy semmit se láthasson, s kijött a szobából. - Én
1059 90|      kibeszélhetetlen félelemben vóltam, s nem is ok nélkül. Az úton
1060 90|          egynehányszor szóllottam hozzá; s ábrázatja csupa tűz vólt.
1061 90|               képedet, és a feleségedét, s az ágya elibe tétette. -
1062 90|                  resignálva van egészen, s csendesen várja a meggyógyúlást,
1063 90|         mindnyájatokon! - és az enyím! - s a halál álma csendesen vitte