Part
1 7 | mert néki elmúlhatatlanúl ott kell lenni. Ekként szemmel-látó
2 7 | ejtette azt ki, - úgy állottam ott magamon kívül, mintha ég-föld
3 19| szívemre, s azt a tüzet, amely ott ég, lobogó lánggá gerjesztette.
4 23| Akárhová megyek, mindenütt ott találom Mancit; az ő jelenléte
5 23| valamely bálba mengyek, ott találom; ha a Theátrumon
6 23| tekintetem a Lozsiba repül fel, ott találja Mancit, s úgy tetszik,
7 23| mély édes andalgásba ültem; ott törte kétfelé édes mosolygással
8 24| szerelmes tekintetet vetvén rá, ott hagytam s hazajöttem. -
9 32| öszveölelkezett karral ott, mint törölgettük egymás
10 38| szemünk elibe. Úgy állottunk ott, mint a bálványok. - Theréz
11 38| elhólt tompaságban ültem ott, mint az a férj, kinek felesége
12 39| szíves vendégléséért, éppen ott ejtenem sebet, ahol legmélyebben
13 40| elrakatnom, kimentem a szobából. Ott ült még akkor is, mikor
14 40| életnek s egy súgára annak az ott éltető napnak el fogja törleni
15 48| palotába értem, s láttam, hogy ott nem-létem miatt minden rám
16 48| alólról felszaladtam, s ott kétfelé kelle térnünk, oly
17 48| végképpen szállott vólna rám. Ott jobb élet van! Ott bennünket
18 48| rám. Ott jobb élet van! Ott bennünket bóldogabb lakás
19 59| Ó Marosy, hogy fogom én ott viselni magamat! Reszketek.
20 61| Marosym az én sorsom, hogy ott, ahol az élet legtökélletesebb
21 63| Karjai közé dőltem el, ott sírtam ki sűrű könnyeimet,
22 67| Estvefelé a Sétálóba mentem, s ott a sok esméretlen emberek
23 75| óhajtott kimenetelétől függött. Ott vólt, ahol kívántam. Elmentem
24 85| körűl meg nem láttam, s az ott állók suttogása magamhoz
25 89| elszaggatott szerelem nem jajgat. Ott édes Jászaim, ott várlak
26 89| jajgat. Ott édes Jászaim, ott várlak én majd tégedet,
27 89| enyím vagy. Tekints az égre, ott - ott meglátjuk, megöleljük
28 89| Tekints az égre, ott - ott meglátjuk, megöleljük egymást.~ ~
29 90| hogy akármeddig múlatok, ott várjon bé, én pedig az Erzsus
|