Part

 1 12|      Tegnap magához hívatott. Én, monda, ezeket a leveleket az úr
 2 21|           úr igen barátságtalan - monda bátortalan mosolygással,
 3 21|    kiszabadulhatok-é? - Esztelen! Monda a megbosszankodott angyal,
 4 23|        kezére cseppentek. Forrók, monda egykor, a te könnyeid! -
 5 38|         magamat meghajtván. Igen, monda, de hiszen én is megyek.
 6 40|           Az Istenért Bácsmegyey! monda elhalványodott képpel, melyen
 7 40|  szenderített vólt. - Bácsmegyey! monda, ímé itthágy engem, - mikor
 8 40|       erejét öszveszedte. - Menj, monda, s jusson eszedbe néha,
 9 40|    szememet felvetni. Bácsmegyey! monda az elcsüggedő szerelem lassú
10 40|      szorúltak ajakimhoz. - Menj, monda, menj most; ez a szempillantás
11 42|        Édes öcsém, te beteg vagy, monda. A te betegséged valami
12 48|         kezemből. Jusson eszedbe, monda midőn leszállottunk a szekérből,
13 48|            Jer, édes Bácsmegyeym! monda olyan esdekelve, hogy megborzadtam
14 63|         elfakadtunk sírva. Öcsém, monda síró hanggal, s megszorította
15 81|          szava: Bácsmegyey! vólt, monda könnyezve s mélyen sohajtva
16 85|            Az Isten tartsa meg! - monda az egész sereg. Szívem megtőlt.
17 90|      cselekedet jutalmat érdemel; monda a legkegyesebb hanggal.
18 90| boldogításában az Úrral osztozom, monda. Csengetett. A Secretárius
19 90|      Erzsit haza eressze. Menjen, monda ez a tisztelt Úr, hozza
20 90|       Isten fizesse meg ezerszer! monda sírva, sokszor egymás után. -
21 90|           sírt. Jer, édes Mancim! monda Szentpétery, köszönd Bácsmegyeynek
22 90|       Kémélj meg, ah! kémélj meg, monda; - eleget szenyvedtem, engedj
23 90|           erőt adott néki. Manci! monda, te sírsz? miattam sírsz? -
24 90|        nem bírták. - Szentpétery! monda elfojtódva, Szentpétery!
25 90|         tétette. - Írd meg nékik, monda nékem, hogy most meg nem
26 90|      mikor fognak? Édes Endrédym, monda, köszöntsd ezerszer Mancit,