Part

 1 7 |       eskették meg. Mint vetkezhetik le az emberek emberiségeket!
 2 27|          tetszik, mintha mohos fejek le akarna szakadni. Alattok
 3 30| megnyugtatott resignátióval nézhetek le erre az életre, azalatt
 4 30|      olyankor, hogy egyszer már esne le szememről az a fátyol, mely
 5 32|       felvezetett a szobába. Nyelvem le vólt kötve, nem tudtam szóllani,
 6 38|           tudakozta, ha nem megyek-é le a kertbe? Ez a gondoskodás,
 7 38|         szemeiből egy könny cseppent le a kezemre. - Miért sír Nagysád?
 8 38|              Nem látja-é, mint tépte le a szél azokat a szép virágokat
 9 40|            verjen, s egyszerre esett le az epedés szívet olvasztó
10 41|             látása nem csendesítheti le annak a megcsalt ifjúnak
11 47|            Szentpéterym!-et kiáltott le, s ez az éj csendességében
12 48|          alatt mázgolt soraim fessék le néked, mit szenyvedtem.
13 48|          értem haza, s mint feküdtem le, csak a Mindenható tudja,
14 49|       kellemetességeiből rám hatott. Le akartam roskadni nagy terhem
15 53|            rettegések közt, hogy ezt le nem írhatom. Ha látna, édes
16 56|             szívjon. Bár Manci tépné le azokat a virágokat, amelyek
17 56|            csüggedő fővel függenének le, s hervadnának, s a kis
18 67|         Tanács innen Budára nem ment le. Mélyebben merültem el képzelődésemben,
19 68|          esmért, s hirtelen törlötte le elveresedett szemeiből meggyűlt
20 72|            verejtékcseppek szakadtak le ábrázatján, s minden ere
21 78|              Nagyságod előtt. Szedje le azokat a virágokat, amelyek
22 79|             gyomrába örömmel szállok le.~ ~
23 80|             felé szaladt. Ő az utcán le, én felfelé indúltam. Az
24 85|              vólt. Teljesen fénylett le a hold a tiszta égről. Én
25 90|               A Manci ölébe hajtotta le fejét, s fúldokolva sírt.