Part

 1 2 |        mégis tudom, hogy az itt oly gyakran előforduló idegen
 2 2 |  levelekben és barátjaihoz, kik oly szerencsés nevelést nyervén
 3 3 |      hogy nemsokára majd megint oly szerencsés lehetek, megint
 4 3 |      szerencsés lehetek, megint oly szerencsés leszek, - nem
 5 9 |     megszegni Manci? Lehet-é az oly szívnek megszegni, mint
 6 14|      azt a summát, melyet nékem oly nemesen ajándékozott, a
 7 21|    szerető két kedves képeit, - oly híven mutatták; azután,
 8 21|          mely most lelkem előtt oly újan, oly elevenen lebegett, -
 9 21|     most lelkem előtt oly újan, oly elevenen lebegett, - elragadott
10 33|          aki kedvesét, mátkáját oly nyughatatlanul várja, ha
11 38|        olyan édesen illatoztak, oly bőv termést ígértek? nem
12 40|  melynek bételjesítésétől nékem oly sok függ, - küldje meg nékem
13 42|         terjesztettem, hogy azt oly hirtelen nem cselekedhetem;
14 43|        fújnom, akit még most is oly hevesen szerettem; és aki
15 48|        erősen, olyan harsogóan, oly igaz expressióval, hogy
16 48|      ott kétfelé kelle térnünk, oly szorosan tartottam kezét,
17 48|      mikor a táncnak vége lett, oly igen örültem, mintha minden
18 53|     mentem ki a szőlők felé, de oly rettegések közt, hogy ezt
19 78|         érdemlő Öregnek, akinek oly sokkal tartoztam, legbecsesebb
20 78| Világnak, mely a Nagysád életét oly sok okokon kívánhatja. Higgye
21 83| elhevűlés néki ártalmára lehet, oly szín alatt, hogy igen gyenge
22 89|        azt az érzést, mely most oly nyomorúltakká teszen. -
23 89|      halált, a megszabadítóját, oly békével várta, s terhét