Part

501 59|               Martiusn. 14dikén~Engedek az Endrédy hosszas unszolásainak
502 59|              sem találtam odahaza. Mind az úr, mind az asszony kiment.~ ~
503 59|               odahaza. Mind az úr, mind az asszony kiment.~ ~
504 60|            teljesíthetem, mert kikoptam az időből, s minden órám ki
505 60|                többé nem látom. E' vólt az az egy pillantása egész
506 60|             többé nem látom. E' vólt az az egy pillantása egész hátralévő
507 60|                életemnek, amelyben véle az illendőség megbánása nélkül
508 61|                 vala tehát édes Marosym az én sorsom, hogy ott, ahol
509 61|               én sorsom, hogy ott, ahol az élet legtökélletesebb boldogságát
510 62|              szép gyűrűbe foglaltattam. Az a szegény festő, aki azt
511 62|             sebeimet újra felszaggatja, az ugyan tagadhatatlan; de, -
512 62|               ezt mondaná: Vesd el ezt! az ilyen portéka csak bánatodat
513 63|            vagyok mindennel. Tegnap még az öreg Surányinál kellett
514 63|              kellett vacsorálnom. Nékem az nagy vígasztalásomra van,
515 63|                A legérdeklőbb situátióm az öreg Surányitól való búcsúvétel
516 63|                  Ez a szíves expressio, az a forró kézszorítás, amellyel
517 63|                olyan tekintet, mely még az angyalokat is tiszteletre
518 63|              Marosy! minő nagy gondolat az?~ ~
519 64|                én még feltekintettem, s az ablakokat mind nyitva láttam,
520 64|                fogják bézárni, s - csak az Isten tudja, ki és mikor
521 64|         könnyeket eltörleni. De így van az! - Mindez a remény nem a
522 64|                  hogy Endrédyvel együtt az olaszországi fürdőkbe megyek;
523 64|        olaszországi fürdőkbe megyek; de az útamban némely helyt két
524 64|             akarok múlatni.~Ezer csókot az én kedves Klárimnak; most
525 65|               Hogy hiheted te azt, hogy az én utamnak óhajtott vége
526 65|               is síró szemmel ne nézzek az égre. A vígasság, a gyönyörködés
527 65|           nyugodalom nélkül annyi, mint az árnyék világ nélkül, s -
528 66|            gondolkozom gyakorta, s őtet az együttlétel mindég erősebben
529 66|                 micsoda bóldogság lenne az, ha egyszer születésed napján,
530 66|               szólított vólna meg: Nézd az én és a te gyermekeidet!
531 66|            milyen boldog nap lett vólna az! - milyen teljes lett vólna
532 66|            hasonló annak a nyomorúltnak az érzéséhez, aki az itt megfutott
533 66|          nyomorúltnak az érzéséhez, aki az itt megfutott terhes pálya
534 67|             Sokszor mérgesen fakadok ki az elfajult emberi nem ellen;
535 67|                azt óhajtottam, hogy azt az a szép lyány vesztette légyen
536 67|               idvezlette. Mutattam néki az elveszett rózsát, az égre
537 67|               néki az elveszett rózsát, az égre intettem véle, szívemhez
538 68|                 hogy nyugodalmat leljen az ember? hogy megbékéljen -
539 68|          Bosszankodva kell rá felelnem. Az ember az, aki az embert
540 68|              kell rá felelnem. Az ember az, aki az embert boldogtalanná
541 68|              felelnem. Az ember az, aki az embert boldogtalanná tészi.
542 68|           legszebb, legjobb szívű leány az egész városban, s egy bizonyos
543 68|              ifjat régólta szeret. S mi az oka, kérdém, hogy öszve
544 68|         feleljen. Teli vólt szíve, mint az enyím. - Az Isten tegye
545 68|                 szíve, mint az enyím. - Az Isten tegye a Kisasszonyt
546 68|                 ellenkezések, amelyeket az emberben s az emberi életben
547 68|                 amelyeket az emberben s az emberi életben találtam,
548 68|              egy a leggazdagabbak közül az egész városban. - Mit mondasz
549 68|             olyan férjekhez esnek, akik az ő birtokokat meg nem tudják
550 68|             vólt szerelmem eránta - s ő az én szerelmemet meg nem becsülte;
551 68|               Nem kevély magam elhívése az, hanem belső érzés, ha azt
552 69|                qualificátiót kaptak. Mi az oka, hogy a földmívelők
553 69|             bizonyos mértékű érzések, s az a grádus, amellyel élnek
554 69|        megtörlött szemmel felelték ezt: az Isten magához vette a szegény
555 69|               szegény, úgy éltünk, mint az angyalok! - Az a könny,
556 69|             éltünk, mint az angyalok! - Az a könny, amelyet akkor fakadásában
557 69|                  nem tudván micsoda. De az a kérdés kerül mindég elő,
558 69|               intervallumim, amelyekben az eszközökkel való szíves
559 69|                meg nem mozdítva fekszik az eldűlt ház, s lelkem olyan
560 70|         felébredek, s akkor látom, hogy az csak csalódás vólt, s mennyei
561 71|                 16dikán~Jaj nékem, hogy az a boldogság, az az öröm,
562 71|             nékem, hogy az a boldogság, az az öröm, amelyet nékem ő
563 71|                 hogy az a boldogság, az az öröm, amelyet nékem ő csinált,
564 71|             Enyhítő balsamomcsepp vólna az egy tüzes acélra. - Miért
565 72|            valamit nyomtam tenyerébe, s az inasomnak parancsoltam,
566 72|               ember! mondám, te egészen az vagy, aminek lenned kell! -
567 72|                  ha soká lesz-é még oda az apjok? s ha majd hazaér,
568 73|              függő királyné képe előtt. Az öröm, bánat, kedvgyönyörködés,
569 74|          személy, s boldoggá fog tenni. Az igaz, édesem, hogy néki
570 74|             atya vagy. Tedd még ezekhez az okokhoz, melyek magokban
571 74|        kedvetlenség nyom el. Nem vagyok az, aki mások eránt lágysággal,
572 74|            csekélység is haragra ragad. Az igaz, hogy mihelyt az első
573 74|            ragad. Az igaz, hogy mihelyt az első fellobbanás elmúlik,
574 74|              megbánom háborodásomat: de az nem elég. Elképzelem, milyen
575 74|                 únszolj, édesem! elmúlt az az idő, amelyben gondolatokat
576 74|              únszolj, édesem! elmúlt az az idő, amelyben gondolatokat
577 74|                  kérlek - én fonnyadok. Az, aki élni s szenyvedni hagyott,
578 74| megszabadításhoz, s eltörlötte képemről az ifjúság egészsége színét.~ ~
579 75|         teremtés leve megint barátommá. Az az ifjú báró R... Szeme
580 75|               leve megint barátommá. Az az ifjú báró R... Szeme mély
581 75|          esmérni, legforróbb kívánságom az, hogy Therézt elnyerhesse.
582 75|                pert. Ő azt tartja, hogy az, aki szívesen szeretett
583 75|               meg nem gondolt könnyűség az igaz oka. Kárhoztathatod-é
584 75|             boldogokká tudhassák tenni? Az, ami a legfontosabb, elmellőztetik.
585 75|             házasság támad. A szerelem, az életnek legszebb gyönyörűsége,
586 75|                 vagy baromi ösztönéről. Az igaz szerelem és hűség nevetséges
587 75|                őket tanítani, hogy csak az indúlatok hasonlatossága
588 75|                indúlatok hasonlatossága az a kötés, amely a szerelmet
589 75|               Sokat vesztenének ezáltal az atyák. Nem áldozhatnák így
590 75|            oldalról elő magát, mely ezt az érzést elnyomja. Úgy szóllok,
591 75|                legédesebb biztatásival? Az ő hibájok-é hát, vagy a
592 75|             miénk, ha állhatatlanok?~Ha az emberek cselekedeteit ítéletünk
593 75|                Manci engemet szeretett, az igaz; de heves vére érzésének
594 75|              játékos oldaláról esmérte. Az ő hibája vólt-é ez? - Én
595 75|                mennyi együvéjött ösztön az eltántorodásra! ezen kívűl
596 75|               azt, hogy ő engemet ezzel az egy lépésével szerencsétlenné
597 75|                  amit a környülállások, az idő, s ifjúság csinált,
598 75|                 idő, s ifjúság csinált, az nem az ő véteke, hanem történet.~
599 75|                 ifjúság csinált, az nem az ő véteke, hanem történet.~
600 75|               Egyszerre tolakodik hozzá az ifjak serege. Közöttök csak
601 75|         hasonlatosságot talál a maga és az ifjú characterében; még
602 75|               érzette azt, amit érette. Az ifjú egy bátortalan, de
603 75|            Nemsokára más ifjú jő hozzá. Az első semmivel sem utóbb
604 75|              mondja a leánynak, hogy ez az, aki néki minden lesz, aki
605 75|                kívánságait bételjesíti. Az ő tekintetin függ egészen.
606 75|             tekintetin függ egészen. Üt az óra; - s öszveszorított
607 75|              Nem vólt a' szerelem, amit az elsőért érzett; az csak
608 75|                 amit az elsőért érzett; az csak character hasonlatossága,
609 75|               szereti. De most jöve elő az igazi, akihez őtet meggyőzhetetlen
610 75|             örökké tartott szerelme. Ha az első őtet későbben kezdette
611 75|            vólna ugyan, amint ezután is az marad: de szerelem, igaz
612 75|              szerelem, igaz szerelem, - az a szerelem, amely mindent
613 75|                 amely mindent meghalad, az a szerelem nem vólt, amit
614 76|             gyakorta a Bécs utcáin vagy az Augartenben a tolongó sokaságban
615 76|                 s hercegi bársony alatt az embert keresem, - a Manci
616 76|               elcsömörlöm a világtól, s az esméretlen csendes otthon
617 76|            fényességénél. Elmúltak azok az idők, amelyben gyönyörködve
618 78|             méreggé vált vólna. Ez vólt az igazi oka, hogy eljövetelem
619 78|                Ne tagadja meg tőlem ezt az egy jótételt Nagysád, melyet
620 78|                nélkűl kérek, s várok is az Egektől. Nem átkozná-é Nagysád
621 78|          ereszti továbbat is, ugyanarra az állapotra jut, amelyben
622 78|       általszunnyadok a halál mezejére, az a gondolat, hogy Nagysád
623 78|          reménységgel teljes leányának. Az Istenért kérem Nagysádat,
624 78|                 külömben megátkozom azt az órát, amelyben Nagyságodat
625 78|           idővel meglátja Nagysád, hogy az életnek még sok esméretlen
626 78|          Nagysád még sok örömével élhet az életnek; - az én útam a
627 78|            örömével élhet az életnek; - az én útam a temetőre vezet;
628 78|               én útam a temetőre vezet; az enyímen kóró terem. Egynehányszor
629 78|               Nem, édes Therézem, amint az igaz, hogy Manci után Nagysád
630 78|                 hogy Manci után Nagysád az, akit leginkább tisztelek,
631 78|                leginkább szeretek: igaz az, hogy a Nagysád boldogságáért
632 78|             sokat küszködtem én ezekkel az okokkal; s most, minekutána
633 78|            kényünkre elvesztegetni. Sok az, amivel a Világnak, az emberiségnek
634 78|              Sok az, amivel a Világnak, az emberiségnek tartozunk, -
635 78|               ezeknek a kötelességeknek az, hogy Atyákká s Anyákká
636 78|              Atyákká s Anyákká legyünk. Az elepedésre hajlott szerelmesekben
637 78|                virágot hintettek vólna. Az ilyen vigasztalhatatlanok
638 78|                    Érezze Nagyságod ezt az irtóztató igazságot egészen,
639 78|         igazságot egészen, borzadjon el az elől a veszedelmes mélység
640 78|                 R... szereti Nagysádat. Az ő szíve Nagyságodat boldoggá
641 78|           kapott halálos sebet. Theréz! az Atyád, aki a sírhoz közelget,
642 78|        kívánságát szédelgő életemnek. - Az Atyád nyugodalma, az én
643 78|                    Az Atyád nyugodalma, az én nyugodalmam, s a szegény
644 78|         megmentett háznép áldása légyen az a gyámol, amelyre támaszkodom,
645 79|                 bilincsekkel. - -~Hátha az éles levegő, s alkalmatlan
646 79|                kívül kell meghalnom, ez az a föld maga, melynek gyomrába
647 80|               Báró R... Tornára indult. Az őtőle való elszakadás nagyon
648 80|                 kocsija felé szaladt. Ő az utcán le, én felfelé indúltam.
649 80|                le, én felfelé indúltam. Az ő szívében kedves remény
650 80|              remény kezdett hajnallani; az enyímben setét éjfél vólt.~ ~
651 81|            Straubingen, August. 13dikán~Az én könnyeim kiszáradtak,
652 81|         csakugyan végének kell lenni, s az a legenyhítőbb vígasztalás.~
653 81|             áldást s boldog napokat rád az Isten. Az eskető pap az
654 81|            boldog napokat rád az Isten. Az eskető pap az oltárhoz lépett,
655 81|                 az Isten. Az eskető pap az oltárhoz lépett, s elkezdtea
656 81|               emelkedtek fel mindnyájan az ég felé. Valami sírás támadt
657 81|                A pap félbenszakasztotta az esketést. A nézők kiszaladtak,
658 81|                 Manci tolakodva jött bé az ajtón, - sápadtan, tépett
659 81|                Szentpétery meghólt, s ő az enyím. Az öreg gróf előszaladt,
660 81|      Szentpétery meghólt, s ő az enyím. Az öreg gróf előszaladt, általölelte
661 81|          Kivitték. Én felköltem, mintha az Isten sententiázott vólna
662 81|                sententiázott vólna meg. Az elcsüggedés úgy leskelődött
663 81|                leskelődött utánam, mint az úton járó gyilkos. Theréz
664 81|             fennszóval sírt. Végezze el az Úr, mondám a magán kívűl
665 81|                  amelybe Mancit vitték. Az én hálószobám vólt az. Isten!
666 81|           vitték. Az én hálószobám vólt az. Isten! halva találtam őtet. -
667 81|                könnyeim, - mindenikében az ő képe festődött, s elrepűlt
668 83|                ijedt el rajtam, mint én az ő elfogyott sápadt képén.
669 83|                sírva, s látván, hogy ez az elhevűlés néki ártalmára
670 84|             amit ő érdemel - a testvére az atyámnak már nem él. Ma
671 84|             tartottam, miképpen hűlt ki az élet melege. Ájúlva dűltem
672 84|                szobámba vittek.~Csókold az én kedves Klárimat. Maradj
673 84|               mindent jó rendbe szedek. Az egész város sír. Ha engemet
674 84|          engemet a kesergés veszen elő, az embereimre tekintek, s mikor
675 85|                 parasztok feleségestűl. Az éjtszaka világos vólt. Teljesen
676 85|          bánatban vóltam mindaddig, míg az égő fáklyákat a sír körűl
677 85|                 körűl meg nem láttam, s az ott állók suttogása magamhoz
678 85|                elcsendesedett minden, s az egész természet, mintha
679 85|                 lassan-lassan eltűnt, s az eddig elfojtott bánat egyszerre
680 85|          egyszerre jajgatássá fakadt, s az én szívem is ellágyúlt,
681 85|             közel vóltam hozzá, ketteje az öregebbeknek felém jött,
682 85|               felém jött, s ezt mondta: Az Isten tartsa meg már most
683 85|             most mindnyájunknak örömére az Urat, ezt kívánjuk szívesen. -
684 85|                ezt kívánjuk szívesen. - Az Isten tartsa meg! - monda
685 85|               Isten tartsa meg! - monda az egész sereg. Szívem megtőlt.
686 86|              végig megyek, s ablakomról az alattam fekvő mezőket látom,
687 87|             leesni, úgy tetszik, mintha az életnek egy erejét veszteném
688 87|             atya lészesz. - Ha fiú lesz az, Marosy, akit néked a te
689 87|                azt kell mondanom, nehéz az út a halálig. Bár többször
690 87|          halálig. Bár többször vólnának az emberek haldoklók körül,
691 87|                 csalják meg, levetkezik az emberi szelídséget, hogy
692 87|            emberi szelídséget, hogy azt az egy-két esztendőt, amelyre
693 89|                a pápista temetés. Mikor az Osculaminit kezdik el, s
694 89|               jobban, mint mikor valaki az isteni tisztelet ceremoniái
695 89|         állapotjáról.~Jászai, ez a neve az ifjúnak, elbeszélte minden
696 89|        klastromba zárt. De megérdemli-é az úr kedvese, kérdém, ezeket
697 89|               alatt meg kell tennem azt az esküvést, amely tőled végképpen
698 89|                s mégis ímé el van tépve az a kötél, amellyel bennünket
699 89|                 amely belénk nyomta azt az érzést, mely most oly nyomorúltakká
700 89|           méltónak tartsál bévenni abba az országba, ahol az üldözött,
701 89|          bévenni abba az országba, ahol az üldözött, elszaggatott szerelem
702 89|       felékesítlek véle, majd ha béjösz az élet kapuján, tégedet szelíd
703 89|                 lesz szenyvedéseinknek. Az a vigasztalás, amely engem
704 89|                Erzsusodat, felejtsd el. Az Istennek szentelt lyányka
705 89|          Csináld azt, amit a vallás, és az okosság hágy. - Te enyím -
706 89|              örökké enyím vagy. Tekints az égre, ott - ott meglátjuk,
707 90|           hagytam néki nyugtot, valamíg az Erzsus vezetéknevét meg
708 90|         fejtette ki ekkor magát előttem az a planum, mely eddig homályosan
709 90|                 ott várjon bé, én pedig az Erzsus szüléihez mentem.
710 90|                Erzsus szüléihez mentem. Az apját a bóltban találtam,
711 90|                alkalmatosságot kerestem az erszényemet, mely teli vólt,
712 90|                  ahová igyekeztem; elég az, hogy Erzsusnak engedelmet
713 90|                s a klastrom felé vettük az útat. Az apácák nem tudták,
714 90|           klastrom felé vettük az útat. Az apácák nem tudták, mit ítéljenek
715 90|                jutottunk, megtanítottam az Erzsus atyját, magát miként
716 90|                  Rosszúl van; felelének az apácák. Jöjjön elő, mondám,
717 90|           akarnak; ha pedig elő nem jő, az érsekhez megyek mindjárt,
718 90|                 mert azt gondolta, hogy az atyja új kérőt hoz hozzá.
719 90|        itthagyhatja a klastromot. Éljen az alkalmatossággal, s bízza
720 90|               alkalmatossággal, s bízza az isteni gondviselésre magát.
721 90|           Asszony. Eleibe terjesztettem az Erzsi atyja akaratját, s
722 90|                s visszakívántam Erzsit. Az, amit gondoltam bételjesedett.
723 90|           Megbosszankodtam, s egyenesen az érsekhez mentem. Szerencsém
724 90|                 szorította meg kezemet. Az ilyen nemes cselekedet jutalmat
725 90|                  Én tudtára adtam, hogy az atyja a külső szobában van.
726 90|          szobában van. Parancsolt, hogy az anyját is hívják elő; s
727 90|          bocsássák bé. Nemsokára béjött az inas, s béjelentette mindkettőjöket.
728 90|        szelídséggel terjesztette elikbe az atyák kötelességeit. Az
729 90|                 az atyák kötelességeit. Az öregek mindketten sírtak.
730 90|          szenyvedett megbántásokért: de az érsek gondolatlan ígéreteket
731 90|        egyhelyben állani. - Megengedjen az Úr, hogy ennek a párnak
732 90|                 a párnak boldogításában az Úrral osztozom, monda. Csengetett.
733 90|           rendelések meg vannak téve, s az én áldásom késérje az Urat! -
734 90|                 s az én áldásom késérje az Urat! - Forró könnyem kezére
735 90|           contrast vólt azt nézni, hogy az ártatlanságnak belső érzésétől
736 90|           köszöngetésének, s siettettem az elmenést.~Azonban Jászait
737 90|                  Azonban Jászait titkon az Erzsi szüléihez hívattam.
738 90|              tudták, mit csináljanak, s az ablakba vonták magokat.
739 90|              vetette magát. Fizesse meg az Isten! kiálta, s nem szólhatott
740 90|             emelni, s Erzsi ölembe dűl. Az Isten fizesse meg ezerszer!
741 90|                 Szentebb ez a scena, ez az érzés, mintsem, hogy kimondhassa
742 90|               mintsem, hogy kimondhassa az ember. Kiszöktem tőlök,
743 90|            Kiszöktem tőlök, s egyenesen az érsekhez mentem engedelemért,
744 90|             megnyerni tőle, s én vóltam az, aki őket a pap elibe vezettem.
745 90|              elibe vezettem. De mihelyt az esketésnek vége vólt, mindjárt
746 90|                édesem, be széppé teheti az ember az életét, ha tehetségét
747 90|               be széppé teheti az ember az életét, ha tehetségét nyomorúlt
748 90|              lovas kocsi állott meg: Én az ablakhoz szaladtam, s -
749 90|      Szentpétery, köszönd Bácsmegyeynek az én boldogságomat, - én nem
750 90|             látta a nagy változást; nem az ép ifjat többé, hanem a
751 90|                    Elborzadt látásától. Az Istenért! Bácsmegyey, kiálta
752 90|            súlyát. Manci sírni kezdett. Az ő sírása magához hozta Bácsmegyeyt.
753 90|              meg, hadd szorítsalak erre az éretted dobogó szívre! -
754 90|            szívre! - Manci, mármost nem az a mindenen elsikló leány, (
755 90|         állhatott tovább; kéntelen vólt az ablakhoz támaszkodni; szegény
756 90|                  sírsz? Tehát már ebben az életben el vagy tőlem rabolva;
757 90|               kisírt szemeket meglátta, az égre nézett fel. Úgy tetszett,
758 90|             vóltam, s nem is ok nélkül. Az úton nem szóllott semmit,
759 90|           doctor után. Nem késett ugyan az, de Bácsmegyeyt már a leghevesebb
760 90|                magához jött, kért, hogy az egész dolgot néked adjam
761 90|                 hogy miatta ne bánkódj, az ő kínjai majd elmúlnak.
762 90|            képedet, és a feleségedét, s az ágya elibe tétette. - Írd
763 90|              köszöntsd ezerszer Mancit, az én Kedves Húgomat, - az
764 90|                 az én Kedves Húgomat, - az urát, - az Isten áldása
765 90|            Kedves Húgomat, - az urát, - az Isten áldása légyen rajtok - -
766 90|                    mindnyájatokon! - és az enyím! - s a halál álma
767 90|              álma csendesen vitte által az örökkévalóság éjjelébe.~ ~