Part

 1 7 |               tagadhatja meg az ember annyira magát, s mint mehet arra,
 2 8 |                melyet azért szerettem annyira, mert téged benne találtalak?
 3 12|      ígérésével s holmi ajándékokkal, annyira vitték a dolgot, hogy Szentpéteryt
 4 14|              tudni, mire fordította."~Annyira megalázott engem ez a levél,
 5 14|       megalázott engem ez a levél, és annyira éreztette velem cselekedetem
 6 21|      körülötte; - ha nem lettem vólna annyira interessálva, meg nem fojthattam
 7 21|               magamat észrevettem, az annyira szeretett s egykor még híven
 8 22|     feltalálják egymást, mikor lelkek annyira megegyez egymással, hogy
 9 27|            reménységeimnek! - ő engem annyira szeretett! - ha szemébe
10 32|               olvasd ezt a levelet. Ő annyira magán kívül vólt örömében,
11 32|               a szerelmesek esmérnek, annyira elfoglalta, hogy minden
12 37|              a káprázatok is, amelyek annyira kínzottak. Azt mondják,
13 40|             Már a mezőn vóltam, mikor annyira tértem magamhoz, hogy a
14 47|            való vágyás minden eremben annyira forr, hogy majd megpattanok;
15 48|              tekintete s megszólítása annyira megbátorított mégis, hogy
16 48|               a jegygyűrűt megláttam, annyira öszvekeveredtem, hogy egy
17 48|       ellenemre vólt akkor jelenléte, annyira köszönöm most alkalmatlan
18 57| szenyvedésimet.~Még sohasem becsültem annyira a házamat, mint most, mikor
19 86|               emlékezete rám rohan, s annyira elnyom, hogy ki kell pihennem
20 90|             tegnapi szép cselekedetén annyira örült, olyan víg vólt, hogy
21 90|              nem mozdulva ült székén. Annyira ki vólt forgatva sarkából,
22 90|              mondani, édes Marosym! - annyira jutott, hogy kéntelenek