Part

 1 3 |      levelemet, - nem írhatok tovább, pedig teli - olyan igen
 2 8 |   hitemet. - Már nem állhatom tovább hallgatásodat. Ha elhagytál, -
 3 13|       Hála Istennek, hogy míg tovább léptem, megfontolhattam
 4 21| Istenem! mint nem ijedtem el! Tovább tekintettem, s minden tükörben
 5 21|      eresztem el, nem engedem tovább táncolni! Megsiketülve felháborodott
 6 23|   mintha most is úgy vólna, - tovább mengyek, s egynehány csendes
 7 23|       csalódásban botorkáznak tovább! - De ez bévett szokás,
 8 24|  minden erőm; nem maradhattam tovább a bálban. Meghajtottam magamat
 9 32| kötötte ki, hogy harmadnapnál tovább ne múlassak, melyet meg
10 32|       édes húgom, szerencsés! tovább már nem tartóztathattam
11 38|    hanem intett, hogy menjünk tovább. Egyhelyt a tó partján megállapodtunk,
12 40|      hatott. Nem állhattam ki tovább, s azon szín alatt, hogy
13 46|      még egy s két minútummal tovább tartóztatott körülte, ha
14 47|    eszerint egy hosszú óránál tovább kellett a legkínzóbb locsogást
15 48|    alatt darabos útamon elébb tovább vánszoroghatok, - míg még
16 52|     esztendeig sem, sőt talám tovább is. - Jobban tudom én meddig,
17 64|     helyt két s három napig s tovább is akarok múlatni.~Ezer
18 68|  rokonit várta bé, egy nappal tovább múlattam itt, mint elejentén
19 85|  sírjára ennek a kegyesnek, s tovább botorkáztam. A Városi Tanács
20 90|    egymás után. - Nem írhatok tovább. Szentebb ez a scena, ez
21 90|    látta lépni. Nem állhatott tovább; kéntelen vólt az ablakhoz