Part

 1 1 |      Korálinak hullottak azok, s talám nem hullottak sikertelenül. -
 2 12|       után; az pedig, egy vén és talám csudálatos ember; s még
 3 13|   tüzemben mentem vólna el, most talám gyilkosa vólnék Szentpéterynek -
 4 14|    előmbe, kedves öcsém, amelyen talám minden megütközött vólna,
 5 21|         Az úr téged szeretett, - talám még most is szeret, - eddig
 6 21|       egészen magánkívül vólt, s talám eldűlt vólna, de szerencséjére
 7 21|    minden feltételedet elhordja. Talám szeret még? meglehet, hogy
 8 26|     nyugtathatja-e meg szívemet. Talám ha azt nem teheti is, nyúgodalmas,
 9 26|    óriási lépéssel von a sírhoz. Talám jól üt ki, édes Marosym!
10 26|         jól üt ki, édes Marosym! talám elcsendesedik hevességem
11 40|    feleljek. Az a gondolat, hogy talám szeret, úgy lobbant fel
12 47|         úgy testvérem vagy! vagy talám az én Geniusom sugdosta
13 48|        kárhoztatják, átkozzák, s talám hasonló nyomorúság alatt
14 52|         hogy esztendeig sem, sőt talám tovább is. - Jobban tudom
15 56| játszodna vélek, s mosolyogna, - talám így szóllana hozzá: mosolyogsz? -
16 56|          mennyei lelkek, érzitek talám, hogy én meg vagyok érlelve,
17 56|       hogy elrothadjak - érzitek talám? Hah! mint szörbölöm fel
18 57|         nékem. Itt hagyom Budát! Talám az idő és az eltávozás enyhíteni
19 68|     olyan alacsonyan? Azt tartod talám, hogy ez a fiatalember szegény,
20 74|      bizonytalan reménynél, hogy talám idővel eránta való tiszteletem
21 75|    képzelődését felhevítették, s talám hányt tőrjeik is, hogy én