Part

 1 2 |          ez az előre való remegés; mégis tudom, hogy az itt oly gyakran
 2 2 |       tekintett: de nem tagadhatom mégis, hogy bóldogságomat lelem
 3 13|           Soprony, Mart. 9dikén~Én mégis itt vagyok kedves Marosym,
 4 16|          véle lételt, egyszer csak mégis öszveakadunk, s akkor - -
 5 22|            ettől a gondolattól, de mégis azokon a csendes estvéken,
 6 22|         következő napjaira nézek - mégis olyan igazán, s olyan bizonyosan
 7 22|                 Hála Istennek most mégis szakadnak könnyeim; eddig
 8 27|            szerethet csak engem, s mégis most -~Tegnap a húgomtól
 9 28|            Nem Marosy vagy-é te? s mégis ezt írod? Tartóztass meg
10 32|      megcsókolt. Szegény bátyám! s mégis szerencsétlen vagy! Ez a
11 40|          az úrra emlékeztessen; de mégis - - ne tagadjon meg tőlem
12 47|            enyim! egyedül enyím! s mégis kéntelen vagyok elnézni,
13 48| megszólítása annyira megbátorított mégis, hogy egyszerre magamhoz
14 48|          érettem folytak vólna. De mégis erőt vettem magamon, s csak
15 53|        hordozom, elijedne tőlem; s mégis sokért nem akarnám, hogy
16 57|           profanálja. De leginkább mégis azt a szobát becsűlöm, amelyben
17 69| kölcsönzött, erőltetett könny; - s mégis, ha esztendő múlva megint
18 75|            utóbb ennél, de a leány mégis a másodiknak első látásában
19 83|        elkövetjük, tudod: de félek mégis, hogy utána gyászt hordok.~ ~
20 89|         olyan tisztán szerettük, s mégis ímé el van tépve az a kötél,