Part

 1 2 | Bácsmegyeynek tollából folytak. - Igaz, hogy még most kevés olvasóim
 2 8 |         felébredtem. Manci! ha ez igaz lenne. - Ezer gondolatok
 3 17|         mert nem az én ügyem é az igaz ügy? - hanem Delicatesse;
 4 21|    egynehány héttel imádtam, most igaz valóságában állott, mint
 5 23| elragadott, mint a Dittelmáyerné* igaz actiója! - - mikor így ez,
 6 23|            akik, megvakulva a nem igaz gyönyörűségtől, kedves csalódásban
 7 32|        részt. Ó, édes Anyám, s te Igaz! akit én kevélykedve nevezek
 8 32|      sirathatunk meg eléggé, ó be igaz az, amit előttünk annyiszor
 9 40|      emlékezetül? - Theréz! forró igaz barátságomat! - A barátság
10 48|      erősen, olyan harsogóan, oly igaz expressióval, hogy én magam
11 56|        Felgyógyúlok? kérdém; - az igaz nemsokára - nemsokára nem
12 74|          s boldoggá fog tenni. Az igaz, édesem, hogy néki van erántam
13 74|   csekélység is haragra ragad. Az igaz, hogy mihelyt az első fellobbanás
14 75|          nem gondolt könnyűség az igaz oka. Kárhoztathatod-é ezt?
15 75|        vagy baromi ösztönéről. Az igaz szerelem és hűség nevetséges
16 75|       Manci engemet szeretett, az igaz; de heves vére érzésének
17 75|          ő hibája vólt-é ez? - Én igaz bíró vagyok, édes Marosym,
18 75|         is az marad: de szerelem, igaz szerelem, - az a szerelem,
19 78|           édes Therézem, amint az igaz, hogy Manci után Nagysád
20 78|    tisztelek, leginkább szeretek: igaz az, hogy a Nagysád boldogságáért