Part

 1 5 |          napja, hogy itt múlatok. Annyi felé kellett kapnom, hogy
 2 7 |           mind mást mentenénk meg annyi keserves óráktól. ~De térjünk
 3 7 | bóldogtalan módhoz kap, amely már annyi gyermeket tett szerencsétlenné,
 4 7 |  törvények, sőt maga a vallás is, annyi hatalom színét néktek gyermekeitek
 5 9 |     fojthattam meg, s mégsem vólt annyi bátorságom, hogy megvalljam,
 6 19|           szenyvedni, előre látni annyi gyötrelmet! - egész pokol
 7 21|        örömre gerjesztő csengése, annyi víg ábrázat látása, s az
 8 21|         ragyogó palotában vóltam, annyi sok szerencsés víg zsibongás
 9 24|          amint béléptem az ajtón, annyi sok holmi rohant lelkemre,
10 40|            mit csinál? - nem vólt annyi erőm, hogy rá feleljek.
11 42|       vallásának, tekintetinek, s annyi biztatásának hitelt lehet
12 48|           míg csontaimban meglesz annyi erő, hogy a rám rakott teher
13 48|   hamisság nélkül mondottam; hogy annyi szenyvedés mellett is, amellyel
14 48|   múlattam. Ez a szerencsés helye annyi bóldog óráimnak elevenen
15 53|         ülök azon a helyen, amely annyi sok emlékeztetéssel kínoz.~
16 57|        lehetne azt elnéznem, hogy annyi boldog óráim helyét érdemetlen
17 65|           belső nyugodalom nélkül annyi, mint az árnyék világ nélkül,
18 67|        vólt olyan tömött sokaság. Annyi lyány ment el mellettem,
19 69|            akinek raffinirozására annyi pénzt vesztegettek, miben