Part

501 75|         tekintetekben érzik mindketten, hogy egymásért vannak teremtve.
502 75|               szózat mondja a leánynak, hogy ez az, aki néki minden lesz,
503 75|             vólt azt, s onnan gondolta, hogy őtet szereti. De most jöve
504 76|                 elmélkedni, arra tanít, hogy a pompás paloták helyett
505 78|              vádjait, Nagyságod, azért, hogy búcsúzás nélkűl jöttem el.
506 78|            vólna. Ez vólt az igazi oka, hogy eljövetelem előtt Tornára
507 78|              lesz-é okom panaszolkodni, hogy actióm rövid vólt? - Magam
508 78|                mezejére, az a gondolat, hogy Nagysád még él a Világnak,
509 78|                Nagysádat, csinálja azt, hogy utolsó lehelletem a Világot,
510 78|              Nagysád. Igyekezzen rajta, hogy engemet meghaladjon. Egy
511 78|                idővel meglátja Nagysád, hogy az életnek még sok esméretlen
512 78|               mondta azt nékem Nagysád, hogy engem szeret - hogy enyím,
513 78|            Nagysád, hogy engem szeret - hogy enyím, egészen enyím. Nem
514 78|           vagyok-é hát én azzal szabad, hogy a tulajdonomat boldoggá
515 78|                Therézem, amint az igaz, hogy Manci után Nagysád az, akit
516 78|            leginkább szeretek: igaz az, hogy a Nagysád boldogságáért
517 78|                Higgye el nékem Nagysád, hogy indúlatimnak zabolátlan
518 78|               Érzem, most érzem igazán, hogy nem elég azt kényünkre elaludni, -
519 78|           ezeknek a kötelességeknek az, hogy Atyákká s Anyákká legyünk.
520 79|                 Azt tudakozod, minek? - hogy borzasztó emlékezéssel járhassak
521 81|             csak álmomat. Azt álmodtam, hogy Tornán vagyok a kerti-szobában.
522 81|         Felvetettem szememet, s láttam, hogy Theréz sírva tépte szép
523 82|                    Egy stafétát kaptam, hogy a bátyám veszedelmesen beteg. -
524 83|             hízelkedtem magamnak azzal, hogy tégedet itt talállak? Pedig
525 83|             látlak többé - úgy tetszik, hogy előre érzem azt.~Olyan tikkadtan,
526 83|               elgyengűlve érkeztem ide, hogy Endrédybe kellett kapaszkodnom,
527 83|             elfakadtam sírva, s látván, hogy ez az elhevűlés néki ártalmára
528 83|        ártalmára lehet, oly szín alatt, hogy igen gyenge s álmos vagyok,
529 83|                 van, s én attól tartok, hogy hirtelen gutaütés járúl
530 83|                  tudod: de félek mégis, hogy utána gyászt hordok.~ ~
531 84|             értesz édesem, s ne kívánd, hogy azt elmondjam! - Ah, a legérdemesebb,
532 84|                 Kéntelen vóltam érezni, hogy jobb kezéből, melyet én
533 84|            legalább igyekezzetek rajta, hogy enyhűlést vehessetek. Ne
534 86|                rohan, s annyira elnyom, hogy ki kell pihennem magam; -
535 86|            mezőket látom, s elgondolom, hogy ez most enyím, vagy ha a
536 86| boldogtalanságomat, s béfogom szememet, hogy azt a sok szépet, ami mindenfelől
537 87|              Nékem úgy tetszik Barátom, hogy nemsokára általesem szenyvedésimen.
538 87|            tetemihez, s jusson eszedbe, hogy én elkeseredésedet előre
539 87|                fújja el könnycseppedet, hogy azt Klári meg ne lássa,
540 87|       levetkezik az emberi szelídséget, hogy azt az egy-két esztendőt,
541 87|                  mikor a sírhoz jutnak, hogy szegények. Nincs semmijek,
542 88|                 Endrédy azt tanácsolja, hogy menjek hozzátok. Itt minden
543 88|              szándékot; s már rávettek, hogy szavokat fogadom.~ ~
544 89|             beszélgetésre. Úgy látszik, hogy szegény és szenyved. Ebédre
545 89|               megígérkezett. Reménylem, hogy tudósíthatlak állapotjáról.~
546 89|              néked fogom áldozni magam, hogy méltónak tartsál bévenni
547 89|             majd, s örvendezve éneklek, hogy majd vége lesz szenyvedéseinknek.
548 90|                vólna, tudja bizonyosan, hogy szüléitől megnyerhetné;
549 90|          Jászait a kávéházba küldöttem, hogy akármeddig múlatok, ott
550 90|         minthogy Jászaitól megértettem, hogy ő fösvény ember, azon áron
551 90|              ahová igyekeztem; elég az, hogy Erzsusnak engedelmet adott
552 90|        Erzsusnak engedelmet adott arra, hogy bizonyos kötések alatt Jászaihoz
553 90|               érsekhez megyek mindjárt, hogy küldjön orvost, s nézesse
554 90|           meglátott, mert azt gondolta, hogy az atyja új kérőt hoz hozzá.
555 90|           mindjárt, s arra veszem őket, hogy a leányt illendőképpen kikészítsék.
556 90|          kikészítsék. Én tudtára adtam, hogy az atyja a külső szobában
557 90|               szobában van. Parancsolt, hogy az anyját is hívják elő;
558 90|                 hanem csak azt kívánta, hogy a lyányokat illendően kikészítsék,
559 90|            állani. - Megengedjen az Úr, hogy ennek a párnak boldogításában
560 90|            azzal a jelentéssel jött bé, hogy a Fejedelem Asszonynak tudtára
561 90|            Asszonynak tudtára van adva, hogy Erzsit haza eressze. Menjen,
562 90|                contrast vólt azt nézni, hogy az ártatlanságnak belső
563 90|            scena, ez az érzés, mintsem, hogy kimondhassa az ember. Kiszöktem
564 90|           érsekhez mentem engedelemért, hogy még akkornap lakóházokban
565 90|             hólnap virradatkor indúlok. Hogy hirtelen eljövetelemet balra
566 90|          annyira örült, olyan víg vólt, hogy én tökéletes helyreállást
567 90|                 vólt forgatva sarkából, hogy fel nem tudott kelni. Utóljára
568 90|              ledűlt, s nem vette észre, hogy véle általellenben, ugyanabban
569 90|           érdemlettem én azt! Köszönöm, hogy sírsz! hadd öleljelek, hadd
570 90|              vólt. Homályos sejdítését, hogy Bácsmegyey a feleségével
571 90|              Bácsmegyey! mondám, ideje, hogy menjünk. Merően nézett szemembe.
572 90|             erősen tartottam, s kértem, hogy kémélje meg magát, s menjünk. -
573 90|           szólhatott. Én intettem néki, hogy menjünk. Mégegyszer tekintett
574 90|           búcsút. Ezzel béfogta szemét, hogy semmit se láthasson, s kijött
575 90|              Marosym! - annyira jutott, hogy kéntelenek vóltunk megkötözni.
576 90|             Mihelyt magához jött, kért, hogy az egész dolgot néked adjam
577 90|                 hangjával mondta ezt, - hogy miatta ne bánkódj, az ő
578 90|                 meg nékik, monda nékem, hogy most meg nem köszönhetem