1-500 | 501-553
Part
1 1 | Még gyermek vóltam, - még nem metélte szakállamat a kés,
2 1 | Korálinak könnyeket hullattam. Nem magának Luciliának, nem
3 1 | Nem magának Luciliának, nem magának a kis Korálinak
4 1 | hullottak azok, s talám nem hullottak sikertelenül. -
5 1 | Bárótzy most már Barátom; s nem állítja megbántásnak, hogy
6 1 | Mármontelnek elhevítése nélkül nem nyúltam vólna tollhoz. Hogy
7 1 | ér írásom -, hogy nevemet nem látott Hazafiak is esmérik, -
8 2 | vagy inkább Bácsmegyey nem feslett vólna ki soha a
9 2 | soha a nem-létel méhéből. Nem azért mondom ezt, mintha
10 2 | festeni akarván, a copiát, és nem az originált copíroztam.
11 2 | nevekedés szoros barátommá tett, nem szűnt meg addig unszolni,
12 2 | unszolni, míg magamat rá nem adtam. Vizsgálóba vettem
13 2 | tekintetni; aki a táblán nem a sujetet, hanem a festő
14 2 | elszakasztottak. Körülnéztem, és nem találván egészen rossznak,
15 2 | kívántam vólt, rajta végigmenni nem érkeztem, eltökéllettem
16 2 | úgy látszik, hogy ettől nem tarthatok ok nélkül; mert
17 2 | Zayre-t fordítottam vólna, nem éltem vólna a Heróval s
18 2 | sarus játéka, az egészen el nem készült díszt meg nem szenyvedik.
19 2 | el nem készült díszt meg nem szenyvedik. De ellenkezőképpen
20 2 | az én románommal. Ebben nem a történetet-költő, hanem
21 2 | az olvasót, hogy levelei nem valamely belletristának,
22 2 | szófaragásra vetemedni nem akartam.~Engemet erre a
23 2 | Nemzetek példái bátorítanak. Nem szóllok semmit a francia,
24 2 | remek munkákat mutathatnak, nem szégyenlik segedelmül vonni
25 2 | magunkat, sem másokat igazán nem esmérvén kevélyebben tekintenek
26 2 | barbarusokra tekintett: de nem tagadhatom mégis, hogy bóldogságomat
27 2 | nemzeti eredetem felől. Ki nem hallja inkább a Bácsmegyey
28 2 | örökösen írásban fog maradni; nem mintha érettebb koromban
29 2 | anyák, sem a recensorok nem fogják kisebbíthetni: hanem
30 3 | hogy eljöttem tőled. El nem tudom hitetni magammal,
31 3 | pillantásban érzem, hogy nem vagy itt, - hogy én nem
32 3 | nem vagy itt, - hogy én nem vagyok melletted. Lyánykák!
33 3 | Lyánykák! Lyánykák! mivé nem tesztek ti minket! - ti
34 3 | oly szerencsés leszek, - nem bírok magammal, kimegyek
35 3 | tavaszi nap melege, hogy nem gondolnak a hideg csípősségével;
36 3 | kell végeznem levelemet, - nem írhatok tovább, pedig teli -
37 4 | napra jobban érzem, hogy el nem lehetek nálad nélkül. Minden
38 4 | előttem mégyen, mint - ha nem vétek hozzá hasonlítani -
39 4 | gyökereden, mondám magamban, nem tarthatsz a veszteden igyekező
40 5 | kellett kapnom, hogy rá nem értem eddig. Magad tudod,
41 6 | is síró formán vagyok, s nem akarom kiszakasztani fájdalmamat;
42 6 | hogy a sok köszönés miatt nem is vólt nyugta. Mit tesz
43 6 | esmérettségeket, holott egyébkor nem szégyenlek beszélni vélek.
44 6 | ostoba gazdag ruhájok miatt nem akarnak nyilván helyeken
45 7 | forró tüzével szerették. Nem esküdt vólna-é meg harmadrésze
46 7 | hogy öszve fognak kelni? nem úgy tartották-é már sokan,
47 7 | lenyomó okért, hogy Halasy nem gazdag. Hogy egymást szerették,
48 7 | emberek, melyet bételjesíteni nem tudnak, vagy nem akarnak.
49 7 | bételjesíteni nem tudnak, vagy nem akarnak. Nem elég szerencsétlen
50 7 | tudnak, vagy nem akarnak. Nem elég szerencsétlen végű
51 7 | kétségeskedés és félelem nélkül él; nem tart semmitől; azonban consiliárius
52 7 | lyánynak is vólna szóllója, az nem jutott eszekbe; mert azt
53 7 | megtanulták, hogy a gyermekeknek nem szabad akarni. Előhívják
54 7 | szegény lyány elijed rajta, nem tudja, mit szóljon, reszketnek
55 7 | hogy ő a consiliáriushoz nem mehet, mert Halasyt szereti,
56 7 | míg azt maga Halasy el nem beszélte, aki, mihelyt a
57 7 | melyet te most csábúlásodban nem hallottál, ez a hang, majd
58 8 | mely leörülted elfolyt, s nem vált erőm tőle elszakasztani. -
59 8 | Kiáltani akartam rád, de nem vált szavam, ebben a rettenetes
60 8 | tolják magokat előmbe, s nem tudom, mit írjak. Vedd elő
61 8 | forróan senki sem szerethet. Nem látod-é elmúlt óráinkból,
62 8 | egymásért vagyunk teremtve? nem érzed-é magadban, hogy érted
63 8 | indulatjait szívemnek, s nem akarom megszegni hitemet. -
64 8 | megszegni hitemet. - Már nem állhatom tovább hallgatásodat.
65 8 | köszönném, ha szívemben nem égne is erántad való szerelem,
66 8 | éltem; amit az ártatlanság nem tilalmaz. Teli vólt az örömöm
67 8 | Halál? Manci! Halál? - nem ragad-é ez ki bennünket
68 8 | téged benne találtalak? s nem veti-é egy keskeny sírba
69 9 | kínzott tegnap a várakozás! Nem kívánnék néked, ha hitedet
70 9 | megszegni, mint a miénk? Nem; - de hiszen a te képed
71 9 | szerelem forró hevét többé nem fojthattam meg, s mégsem
72 9 | előttem. Sokáig csakugyan nem tart édes álmom, s megint
73 9 | Öszvecsikorgattam fogamat, hogy hamarább nem küldtem érettek; s hogy
74 9 | bennünket a szerelem! - Nem állottam el az ablaktól
75 9 | a sárga kaputrokkot meg nem láttam. Kevésbe múlt, hogy
76 9 | mikor belépett hozzám, által nem öleltem örömömben. Két levél,
77 9 | lehetséges-é az, hogy te nékem nem írtál; nem akartam elhinni,
78 9 | hogy te nékem nem írtál; nem akartam elhinni, de végre
79 9 | nemsokára írni fogsz. Beteg nem vagy, mert azt eddig megírta
80 9 | Manci! valld meg, miért nem írsz? holott tudod, milyen
81 9 | Endrédy azt maga adta kezedbe. Nem olvastad-e el? Nem láttad
82 9 | kezedbe. Nem olvastad-e el? Nem láttad hát azokat a cseppeket,
83 9 | írtál vólna, vagy... már nem vólnál Manci. Álld meg azt
84 9 | nagyobb tekintetet adhat: de nem adhat olyan szívet, mint
85 9 | a te akaratod. Miért nem mehetek én magam hozzád?
86 10| MAROSYHOZ~Soprony, Febr. 18dikán~Nem tudom, édesem, mit írjak,
87 10| támadnak fel bennem; de nem találok szót, mellyel azt
88 10| Manci már ötödik levelemre nem felel, s éppen most veszem
89 10| kölykeit; s jaj annak, aki el nem áll tőle, ha kívánságom
90 11| szüléi declárálták, hogy nem ellenzik, s - még egy ést: -
91 11| s Manci hozzáment. - Nem jó vólna-e ez egy románnak?
92 11| ez egy románnak? Marosy nem nevetsz? - Én nevetek! -
93 12| tiszteletemet! - - Én meg nem foghattam, mit akart véle,
94 12| mi adott arra okot? Hát nem tudja az úr, felele, hogy
95 12| világosan kimondtam néki, hogy nem győzök rajta eléggé bámúlni,
96 12| vólna: de a bizonytalanért nem tanácsos a bizonyost elereszteni;
97 12| ember; s még az ő öröksége nem egészen bizonyos. Ezenkívül
98 12| bizonyos. Ezenkívül még ő meg nem határozta magát valamely
99 12| szerencsétlenségedben senki nagyobb részt nem vész, mint - -~ ~
100 13| egészen útnak készültem, de nem eresztettek. A jó angyalok
101 13| jut. Nézd, Marosy, mire nem vihet bennünket a szerelem!
102 13| hogy erre vetemedhessem? Nem szánnám falba verni fejem,
103 14| gondolatlan cselekedetemet vétkül nem vészed; hogy annak okát
104 14| következéseinek veszed, s nem vádolsz magamat. Bár mások
105 14| megütközött vólna, csak én nem. Én azt igen kedvesen vettem;
106 14| azt; s ezen okból éppen nem kívánom tudni, mire fordította."~
107 14| legalább való móddal el nem költette. Kértem őtet, mégpedig
108 14| esmerek ugyan itt is; de ők nem nékem valók; nem éreznek
109 14| de ők nem nékem valók; nem éreznek semmit, hanemha
110 14| hanemha megbuknak belé. Szívek nem érzi a szerencsétlen szerelem
111 15| nyájaskodásait, s mint tesz mást, és nem engem, szerelme által bóldoggá.
112 15| el, rá kellene állanom. Nem tudom, mit feleljek néki; -
113 16| legalább az esméretlen, még nem látott vidékek foglaljanak
114 16| de most - miólta Manci nem enyím, - bár sohase lépnék
115 16| öszveakadunk, s akkor - - nem írhatok többet.~ ~
116 17| tábla assessorságával; de nem vállalhattam fel, mert most
117 17| Szégyeniem magam is, hogy nem bírok magammal. Nincs ember,
118 17| vizsgálom, látom, hogy az nem félénkség; bízvást léphetek
119 17| én néki szeme elibe; mert nem az én ügyem é az igaz ügy? -
120 17| egyként, vagy másként; de - nem látok semmi menedékhelyet
121 18| Buda, Ápr. 11dikén~Akarom, nem akarom, a bátyámhoz kell
122 18| ha a sok egyengetéssel el nem rontják. De ha erőltetni
123 19| amelytől előre reszkettem. Mit nem szenyvedtem csak eddig is!
124 19| meg. Szaladni akartam, de nem lehetett. Őtet látni! -
125 19| lehetett. Őtet látni! - nem vólt elég erőm, hogy magamat
126 19| lobogó lánggá gerjesztette. Nem látok semmi módot, mellyel
127 19| mellyel magamon segíthessek, nem semmi egyéb módot, csak -
128 20| enyím lett vólna Manci. El nem tudom gondolni, mit akar
129 20| szívének, minthogy azt itt fel nem találhatja. Bárcsak vólnál
130 20| tudhassa írtál-é néki; s ha nem írtál, s én a te nevedben
131 21| azért, mert, amint tudod, nem szenyvedhetem azt, mikor
132 21| kérésének engedtem, ha sógora nem leszek is. Én oka nem vagyok,
133 21| sógora nem leszek is. Én oka nem vagyok, felelék néki; s
134 21| szeme csupa tűz vólt. - Nem, mondám hirtelen, annyiban
135 21| annyiban mondottam, hogy nem vagyok oka, hogy nem vagyok
136 21| hogy nem vagyok oka, hogy nem vagyok hivatalban, s character
137 21| hivatalban, s character nélkül nem akartam megházasodni, s
138 21| megházasodni, s azt gondoltam, hogy nem lesz késő magamat akkor
139 21| hivatalban leszek. Hogy idehaza nem létemben Szentpétery megelőzött,
140 21| szülei őtet néki odaadták, az nem a Manci vétke; ő azt cselekedte,
141 21| terjesztettek körülötte; - ha nem lettem vólna annyira interessálva,
142 21| annyira interessálva, meg nem fojthattam vólna kacagásomat
143 21| mosolygással, ha történetből nem akadnánk öszve, most se
144 21| elfelejtkezett rólunk. - Marosy! mit nem szenyvedtem, mikor először
145 21| kevésbe múlt, hogy lábaihoz nem borúltam. Merően néztem
146 21| visszajöttem Budára, felelék, nem jól érzem magam. Gyengélkedő
147 21| mások előtt, s ezenkívül nem örömest megyek elfonnyadt
148 21| másokat is szomorúvá tesz; s nem szenyvedhetem azt, aki a
149 21| a' néked, hogy felesége nem leszel. - Bácsmegyey! Ekkor
150 21| akartam szaladni. Manci nem tudta, hol áll, egészen
151 21| csábulásba, amelyből még nem eszmélkedett vólt fel egészen.
152 21| vádolója vólt, s bosszúállóm, s nem bírt soká magával, tétovázva
153 21| magadnak; de a természetet nem fojthatod meg. Ő általeszi
154 21| ez a gyenge ellenvetés - nem kellett több álnok szívemnek,
155 21| tekinteni. Istenem! mint nem ijedtem el! Tovább tekintettem,
156 21| tompaságra taszított, melyben nem érzettem semmit. Botorkázva
157 21| s mellém ült. Én észre nem vettem, hogy mellettem ül,
158 21| mindaddig, míg nevemen nem szólított. Az a kedves hang,
159 21| sok vólt, édes Marosym; nem tudtam mit mondjak rá. Miért
160 21| fel egyszerre elmémben. Nem azért kérdezte-é ezt, hogy
161 21| nagysádat rövidlátásúvá nem tenné, mondanám, egy tekintet
162 21| Bácsmegyey! elrontja magát; nem engedem táncolni! kedvezzen
163 21| Halált? mondám, pedig nem tudtam, mit mondok; halált? -
164 21| annál jobb, annál kedvesebb! nem vesztettem-é el mindenemet?
165 21| vesztettem-é el mindenemet? Nem akartam megadni magam, s
166 21| kifejtőztem karjai közül. Nem, kiálta ő; én nem eresztem
167 21| közül. Nem, kiálta ő; én nem eresztem el, nem engedem
168 21| kiálta ő; én nem eresztem el, nem engedem tovább táncolni!
169 21| eltolt magától, ha magadért nem kémélted életedet, legalább
170 21| barátid. - Elszégyenültem, s nem tudtam, mit mondjak. - Manci!
171 22| lelkem előtt ez a gondolat; nem fogjuk egymást látni soha
172 22| haszontalan tekintgetek körűt, ha nem látok-é egyet, aki nékem,
173 23| Megyeryhez mennem, aki tegnap, nem tudom miért, miért nem?
174 23| nem tudom miért, miért nem? bált adott. Szalaynál nem
175 23| nem? bált adott. Szalaynál nem hagytak nyugtot, el kellett
176 23| látják, mennyit szenyvedek, s nem tudják, mint nevelik enyhítésekkel
177 23| örömérzés megelevenedett bennem. Nem vólt az egész palotában
178 23| palotában olyan hely, hol véle nem állottam, nem ültem, nem
179 23| hol véle nem állottam, nem ültem, nem sétáltam, vagy
180 23| nem állottam, nem ültem, nem sétáltam, vagy nem táncoltam
181 23| ültem, nem sétáltam, vagy nem táncoltam vólna. Amott nyújtotta
182 23| vetette keszkenőjét, hogy nem tudtam, mi lel, s ezt kiáltván:
183 23| ért, kézen kapta, hogy el nem érhettem, s mikor látta,
184 23| mintha száz esztendők ólta nem láttuk vólna egymást. -
185 23| szerencsétlenek, akik, megvakulva a nem igaz gyönyörűségtől, kedves
186 23| minthogy az ilyen öröm már nem illik az őszhajú bölcsekhez,
187 24| vont, akkor - ha szívem nem foghatta bé nagy mértékét
188 24| gyötrelmeit magam többé nem hordhatom, ímé eszembe jut
189 24| kérdéssel ébreszte fel, miért nem táncolok? s elgondolhatod,
190 24| mennél nagyobbra nevekedett. Nem tudtam mit feleljek rá;
191 24| magamat törtetve menteni, hogy nem táncolhatok. Ő szinte a
192 24| szemtelenségig vitte tolakodását, s nem elégedett meg mentségemmel.
193 24| ragyogó boldogságának! ó nem mondhatom ki, mit érzettem. -
194 24| kevély, ha igazságtalan nem vólna, mondám az elkeseredés
195 24| legkeservesebb hangjával, - most én nem vólnék nyomorult, s nem
196 24| nem vólnék nyomorult, s nem nevetné ínségemet! - Elfogyott
197 24| Elfogyott minden erőm; nem maradhattam tovább a bálban.
198 25| úgy jól vólna, s én többé nem nyögnék - de a szerelem
199 25| csak a halál téphet el. Nem látok semmi menekedést -
200 25| eltávozásom; de még most nem távozhatok el - nem lehet
201 25| most nem távozhatok el - nem lehet eltávoznom.~ ~
202 26| új életet vevő természet nem nyugtathatja-e meg szívemet.
203 26| meg szívemet. Talám ha azt nem teheti is, nyúgodalmas,
204 26| hánykódásai, ez a szélvésze határt nem esmerő indúlatomnak, megemészt,
205 26| hogy lehetetlen kérésének nem engednem. Én véle Tornára
206 26| viszen engemet, mert én már nem akarhatok, egész machinává
207 27| sor-hegy nyúlik Gömör felé. Nem lehet leírni azt, amit itt
208 27| tenni, mindent! hogy ő mást nem szerethet csak engem, s
209 28| megszámlálhatatlan könnyeket, amelyek el nem tudnak fogyni, amelyeket
210 28| kárhoztatott vétekké teszi. - Nem Marosy vagy-é te? s mégis
211 29| ordításával messziről ránk nem kiáltja, hogy már a tizenkettőt
212 31| melyet Mancihoz közel fel nem találok - fel nem találhatok.
213 31| közel fel nem találok - fel nem találhatok. Azonban az ő
214 31| lakosok azt megköszönni nem tudják, hanem a köszönés
215 32| érzékenységemet feltüzesíti. Nem szóllottam rá semmit. Ő
216 32| Nyelvem le vólt kötve, nem tudtam szóllani, s keservesen
217 32| magadat édes Klárim, mondám, nem vagyok én olyan szerencsétlen,
218 32| szerencsétlen, legalább nem egészen olyan szerencsétlen,
219 32| szerencsés! tovább már nem tartóztathattam meg magam;
220 32| megegyezéséért innen írok, s a' felől nem kételkedhetsz. - Ne, - olvasd
221 32| az addresst forgatta, s nem tudta, mint szakassza fel.
222 32| jó Szüléim, ti, akiket mi nem sirathatunk meg eléggé,
223 32| ezekben a szókban fekszik, nem egészen érzenéd, nem vólnál
224 32| fekszik, nem egészen érzenéd, nem vólnál Marosy, nem vólnál
225 32| érzenéd, nem vólnál Marosy, nem vólnál az én Barátom, nem
226 32| nem vólnál az én Barátom, nem vólnál a húgom kedvese. -
227 32| gondolatja csak te vagy. Nem szól semmit; sír, de olyan
228 32| nékem jő, s öszvecsókol. - Nem hiszem, hogy ilyenkor bennem
229 32| hiszem, hogy ilyenkor bennem nem Marosyt csókolja. Ami engem
230 33| hallani, hogy még sok ideig nem jöhetsz. - Te most olyan
231 33| szerencsés futásodban. Ha Mancit nem esmértem vólna, eddig megfutottam
232 36| még lakadalmát késlelteti. Nem szánok mindent öszvetépni,
233 36| sőt mindenek előtt; de nem eresztenek el; s aligha
234 36| eresztenek el; s aligha őrt nem állítottak utánam; s Theréz
235 37| kívül vóltam! - szegények, nem akarják azt mondani, hogy
236 37| akarják azt mondani, hogy nem vóltam eszemen. - Ez nehéz
237 37| gondoskodásokkal. Eret vágtak rajtam, nem tudom, hányszor; s Theréz,
238 37| míg az illendőség engedte, nem távozott el ágyamtól. Az
239 37| azt meg, az emberek nyelve nem mondhatja ki, amit akarnék.
240 37| szerencsétlenné tészi. De nem érdemlek-é én minden nyomorúságom
241 38| titkolni, s tudakozta, ha nem megyek-é le a kertbe? Ez
242 38| sohajtás szaladt ki mellyén, nem szóllott semmit, hanem intett,
243 38| kérdém, - Miért? felele. Nem látja-é, mint tépte le a
244 38| oly bőv termést ígértek? nem látja-é, mint fújja el a
245 38| habok? mint nyelik el, s nem hagyják semmi jeleket léteknek? -
246 38| semmi jeleket léteknek? - nem látja-é ezt? s ha látja,
247 38| látja-é ezt? s ha látja, nem sír-é? - Az Istenért, mit
248 39| ah! elgondolhatod-é, s nem dűlsz-é hátra ijedtedben
249 39| minden kínja van elrejtve. Nem kínzott-é eddig is mindég
250 40| láttam, - mit csinál? - nem vólt annyi erőm, hogy rá
251 40| érzés mélységeibe hatott. Nem állhattam ki tovább, s azon
252 40| szorítottam kezét, - ha az estve nem ilyen tiszta, nem ilyen
253 40| estve nem ilyen tiszta, nem ilyen víg, - úgy - úgy a
254 40| megfogta kezem. Én még nem tértem vissza abból a mély
255 40| édes-bánatú szempillantás után nem kellett-é néked szívem előtt
256 40| mellé ültünk a kanapéra. Ki nem mondhatom, milyen teli vólt
257 40| milyen teli vólt szívem; nem mertem szememet felvetni.
258 40| rettentése elfoglalt egészen. Nem bírtam magammal, s által
259 40| felé. Magamon kívűl vóltam, nem érzettem, nem láttam, nem
260 40| kívűl vóltam, nem érzettem, nem láttam, nem hallottam semmit.
261 40| nem érzettem, nem láttam, nem hallottam semmit. Már a
262 41| Buda, Júliusnak 19dikén~Nem írok néked semmit arról
263 41| bátyám jó ember, csak azt nem szeretem benne, hogy mindenféleképpen
264 41| mert különben, azt mondja, nem békélhetek meg e világgal,
265 41| ti együttlételtek látása nem csendesítheti le annak a
266 41| alacsony indulatokat, amelyek nem engedik eltitkolhatni magokat,
267 41| aranyba öltöztetik is; - ha nem, - úgy haszontalan igyekezetetek,
268 41| az erőltetett nevetéssel nem csaljátok ti meg soha annak
269 41| adó öröm-poharat, - ha ez nem adja őtet vissza a világnak,
270 41| vissza a világnak, ha ez nem nyitja meg szívét, ó! úgy
271 42| melyet velem tölthessen. Én nem lehetek el panaszolkodás
272 42| szánakozással bontod fel leveleimet. Nem magad írtad-é azt nékem,
273 42| bóldogulni akarók gonoszsága nem kőlt volna fel ellened,
274 42| fonnyadásod mutatja, hogy nem vólt ok nélkül gyanakodásom.
275 42| jó embernek egyébként, ha nem síró szemmel, s indulatos
276 42| eltitkoltam, az onnan esett, mert nem akartam csendes napjait
277 42| Consiliumnál, vele megesmerkedik, s nem tudván semmit szerelmem
278 42| terjesztettem, hogy azt oly hirtelen nem cselekedhetem; s ő reá állott,
279 42| mindjárt megyek. Hová? sem ő nem tudja, sem én! -~ ~
280 43| kezemmel fedem el orcámat, meg nem lát. Egy violin concert
281 43| brávó-kiáltás. A bátyám nem győzte végét várni s sokan
282 43| mint ő, s Isten tudja, mit nem adnék érte, ha egy-két passageát
283 44| elhallgathassam. - Mikor még nem vóltál hivatalban, sőt mikor
284 44| az tilalmazott portéka. - Nem édes Bácsim, felele dadogva,
285 44| válaszolta, hogy ő már szívével nem szabad, és hogy az, amit
286 44| előttem okait; s a te szíved nem érzene eléggé nemesen, ha
287 44| eléggé nemesen, ha ezeket nem érzené anélkül, hogy én
288 45| szaladok magam előtt, mert nem állhatom ki ezt a kínzó
289 45| előtted a világ, s legalább nem vagy szív nélkül: - de ha
290 46| azt tudakoztatta tőlem, ha nem akarnék-é vele ma reggel
291 46| kilovagolni? Ráállottam. Ő nem törte azon magát, melyik
292 46| Abban az elijedésemben nem tudtam, ha feltekintsek-é,
293 46| ha feltekintsek-é, avagy nem? Szívem intézte el kétségemet,
294 46| szenyvedni látom, s karjai közt nem sírhatom ki szíves bocsánatomat! -
295 46| mikor tudtuk, hogy soká nem lehetünk együtt, olyan búsongva
296 46| Várdombon lovam nyargalva nem mehetett! s mikor osztán
297 46| előtt! sem a ló, sem az ura nem tudta sokszor, hogy menjen
298 47| vitt, mert feltette, hogy nem hágy magamban, s eszerint
299 47| megfagyott érzékenységet - úgy nem mondhatom, hogy ma nyúgodalmam
300 47| mondhatom, hogy ma nyúgodalmam nem vólt, s most is nincsen. -
301 47| gyönyörűség eleven érzése által, nem értette sóhajtásaimat, melyek
302 47| solóját accompagnírozták; nem hallotta könnyeim cseppenését,
303 47| egy angyal szava; - meg nem tudtam mozdulni helyemből,
304 47| ragyogtak vólna a csillagok, nem olyan hidegen, mint mikor
305 47| visszatekintettem, s már nem vólt az ablaknál.~Most Marosy!
306 47| Isten! mi lesz belőlem. Nem! nem! ő enyim! egyedül enyím!
307 47| Isten! mi lesz belőlem. Nem! nem! ő enyim! egyedül enyím!
308 47| s kivérzem szívem végét nem esmérő szerelmét. -~Virrad,
309 47| azólta szívemet! mennyi nem esmért, nem érzett érzést
310 47| szívemet! mennyi nem esmért, nem érzett érzést esmér ő, érez
311 48| De haszontalan kérésem! Nem mondhatsz semmit, ami rettenetesebb
312 48| vólna annál, amit érzek. Nem vesztettem-é el mindent?
313 48| nyúgodalmamat? egészségemet? - Nem vesztettem-é el Mancit?~
314 48| elsuhant, érzettem, hogy még nem tőlt, s - Isten, jó Isten,
315 48| egész Természetet! mint nem mozdult meg semmi egy lassú
316 48| által akarok véget vetni. Nem, édes Marosym, míg csontaimban
317 48| velő marad, addig ettől nem félthettek. Esméred gondolkozásom
318 48| leroskadván, vashoz kapott, nem kárhoztatom. "Ne ítéljetek,
319 48| kárhoztatom. "Ne ítéljetek, úgy nem ítéltettek." Bárcsak arany
320 48| cselekedték vólna. - Klári, s rám nem mert tekinteni, mert félt
321 48| szemeimből, mit szenyvedek, nem fogja megfojthatni könnyeit.
322 48| bátyámnak arra a kérdésére, ha nem vólna-é kedvem véle ebédre
323 48| s jól esett, hogy együtt nem vólt velünk, mert ezáltal
324 48| odavan, édes lyányom! mondám, nem fojthatván el könnyeimet,
325 48| vólt. A bátyám utánam jött. Nem kelle messze mennünk. A
326 48| lábain fetrengettek, meg nem tudván fogni, mi lesz mindebből;
327 48| s egyéb ígéretek által nem indítottuk vólna szánakozásra.
328 48| fogadtunk ki számára. Félben nem hagyott igyekezetünk által
329 48| néki mindent, s ő szegény nem tudta, miként és kinek köszönje
330 48| bátyám megígérte, hogy el nem felejtkezik róla, s utánam
331 48| elkésődtünk, sebesen hajtatott.~~Nem tulajdon nyomorúságom, hanem
332 48| ha te nékem ezt a szívet nem adtad vólna, én is elmentem
333 48| érzéketlenek, a meghólt mellett, s nem gondoltam vólna, egyebet,
334 48| nyughatatlankodva várt, mert meg nem tudta fogni, mi okozhatta
335 48| végigfeküdtem egy ágyon, s nem ültem asztalhoz. Elesett
336 48| ha a bátyám a gyeplőt ki nem kapta vólna kezemből. Jusson
337 48| egészséges korában hozzá nem nyúlt vólna. Így bántam
338 48| Sem a bátyámat, sem Klárit nem láttam addig, míg az esketésre
339 48| örültem rajta, hogy elimbe nem akadtak. Szentpétery engemet
340 48| részre. - Marosy! Miért nem nyelt el engem a föld, mikor
341 48| kikkel tornai mulatásom ólta nem vóltam, nem tudták miképpen
342 48| mulatásom ólta nem vóltam, nem tudták miképpen álljanak
343 48| emlékeztetett mindenikére. Most már nem úgy néztem őtet, mint a
344 48| boldogságával, semminek állítottam. Nem álom vólt-é az? kérdém magamtól,
345 48| afelől, hogy az valóság vólt, nem álom, annál mélyebben süllyedtem
346 48| úgy megijedtem, hogy meg nem tudtam mozdulni helyemből,
347 48| hogy győzzem meg magam, meg nem szólított. Gyakorta a nyúlszívű
348 48| azt, hogy rajtam Endrédy nem segíthet; de tekintete s
349 48| az utolsó könnyek, mondám nem éppen szembetűnő megháborodással,
350 48| vagy valósággal úgy volt? - nem tudom, nem is akarom szorosan
351 48| valósággal úgy volt? - nem tudom, nem is akarom szorosan vizsgálni; -
352 48| tekintetben mi vólt, néked meg nem mondhatom. Elég az, hogy
353 48| Endrédy észrevette szándékom s nem engedett innya. A vacsora
354 48| szenyvedésimnek, de Endrédy el nem hagyott; és amilyen ellenemre
355 48| Öröm, víg kedv, - víg, bé nem borúlt kedv - terjedt el
356 48| tartottam kezét, hogy el nem mehetett. Mikor ismét öszvejöttünk,
357 48| kezdett minden tagom, s nem láttam semmit. Az Istenért!
358 48| beszélte; s jó hogy tegnap nem tudtam. Elrémültem, mikor
359 48| Mindenható tudja, meg Endrédy, nem én. Mély, nehéz álom szállt
360 49| leggondosabb vigyázás nélkül nem lehetsz ura magadnak. Ha
361 49| elmenetel gyilkosommá leve. Nem tudtam azt a lecsendesített
362 49| titkosan lángolt, azt a - nem tudom minek nevezzem - azt
363 49| különös kedveltetést ád - nem tudtam azt kiállani. Azt
364 49| indulatomat zavarba hozta. Nem bírván magammal a megőrűlésig
365 49| Szentpéteryné Asszonyom most már nem cselekedte azt, amit Manci
366 49| még kevéssel cselekedni nem átallott - nem tartóztatta
367 49| cselekedni nem átallott - nem tartóztatta az esztelen
368 49| esztelen ifjat. Endrédy nem vólt jelen, és így minden
369 49| idegen kéz írása. A bátyám nem talál vígasztalást, Klári
370 49| demonstrálgatják, hogy ez nem éppen halálos; hogy még
371 51| amelyet emberi nyelv kimondani nem tud. Én, édesem, leveled
372 51| fel tebenned.~Én Klárit nem késérhetem hozzád, mert
373 52| megtörténhetik, hogy soká nem látjuk egymást. Tudakoztam
374 52| tőle, mit gondol, meddig nem? - Ha az egészséged miatt
375 52| az egészséged miatt útra nem mégy, könnyen megeshetik,
376 52| fonnyasztott, mint sárgított meg, s nem bírván magával mellettem
377 53| rettegések közt, hogy ezt le nem írhatom. Ha látna, édes
378 53| elijedne tőlem; s mégis sokért nem akarnám, hogy csak miattam
379 55| ültem, együtt suttogtam - ó nem mondhatom ki azt az ürességet,
380 56| igaz nemsokára - nemsokára nem lesz semmi bajom. Elment,
381 56| fordúlnak el tőlem. Ti meg nem romlott mennyei lelkek,
382 56| fakadni kezdő rózsának, nem tépte azt el a hiteszegett
383 57| elhagyom Budát! - Mancit, - ah, nem Mancit többé, hanem Szentpéterynét
384 57| lakót ne fogadjatok belé. Nem lehetne azt elnéznem, hogy
385 57| vagy-é gyermekségedben? - Nem; minden kornak ki van szabva
386 57| nevezem annak, hogy még az nem töri magát a jövendőkön.~ ~
387 59| elszánásom; ha szavamon nem fogna Endrédy, könnyen elmúlhatna.
388 60| szóllani. - Jó, hogy el nem jöttél, mondám magamban;
389 60| megmondtam néki, hogy kívánságát nem teljesíthetem, mert kikoptam
390 60| lenni. - Én Mancit többé nem látom. E' vólt az az egy
391 61| minden léptemben vérzenek! De nem, - nem vádollak semmivel.
392 61| léptemben vérzenek! De nem, - nem vádollak semmivel. Igazságtalan
393 61| egykor magad neveztél; te nem csináltál egyebet annál,
394 61| letörted a kifakadt virágot, nem várván bé, hogy mégegy bimbó
395 62| Szegény, szégyenletében nem tudta, mit csináljon; s
396 62| Elvetnéd-é a Klári képét? s nem hólt-é meg Manci nékem?~ ~
397 63| nehezen maradok el. Ha ez nem bíztatna, - ekkor levonta
398 63| fejér hajához nyúlt, - ha ez nem bíztatna, hogy majd én is
399 63| majd én is véghez érek, nem nyugtathatnám meg magamat
400 64| ki és mikor nyitja meg? Nem fogsz te többet benne nyugodni! -
401 64| van az! - Mindez a remény nem a legállhatatlanabb phantasia
402 64| én kedves Klárimnak; most nem írhatok néki. Ölellek benneteket
403 65| óhajtott vége lesz? - Én nem hiszem, de engedek. Akik
404 65| Akik körültem forognak, nem tudják, mit csináljanak
405 65| hallgatok, s sokszor erőt nem tudok venni magamon, hogy
406 65| által, ami igazán szólván nem eszköz, hanem következése
407 66| szövevényekre vezet, amelyekből ki nem tudok fejtőzni. Ha Manci
408 67| fakadok ki az elfajult emberi nem ellen; de nem fakadok ki
409 67| elfajult emberi nem ellen; de nem fakadok ki többé. Még megbecsülhetetlen
410 67| sikátorra tértem, mert azon nem vólt olyan tömött sokaság.
411 67| egészen szabad, szerelmet nem esmerő szívvel Manci, míg
412 67| Helytartó Tanács innen Budára nem ment le. Mélyebben merültem
413 67| fordulni, de valami titkos erő nem eresztett. Rátekintettem,
414 68| melancholia lepett meg. Nem szóllottam senkivel a ház
415 68| gazdáján kívül, aki éppen nem látszik pénzolvasásra születve,
416 68| a Perceptor is sírt, s nem szégyenlette letörleni könnyeit.
417 68| oka, kérdém, hogy öszve nem kelnek? - A legény, felele
418 68| ez a felelet, édesem, ki nem mondhatom, kértem őtet,
419 68| könnyeit. - A Kisasszonynak nem kellene gyakran énekelni,
420 68| hallgatóinak azzal csinál. - Nem tudta, mit feleljen. Teli
421 68| szédelgésben keringetnek. Meg nem foghatom, hogy lehet egy
422 68| által keresi előmenetelét? Nem jól gondolod; ő egy a leggazdagabbak
423 68| akik az ő birtokokat meg nem tudják becsülni! Ah érzettem
424 68| nyerhettem vólna Manciban, de - nem lett enyim! Kibeszélhetetlen
425 68| ő az én szerelmemet meg nem becsülte; kiverte eszéből,
426 68| elvonhatod szemek elől. - - - Nem kevély magam elhívése az,
427 69| fejedelem udvarában. Álmodozást nem írígylek senkitől; de erősebb
428 69| még csak ideája sincs. Nem szintolyan tökéletességig
429 69| fakadásában láttam eltörlődni, nem vólt kölcsönzött, erőltetett
430 69| kaptam őket, vígan éltek, nem tartották menyecske feleségek
431 69| Csak nézd el ifjainkat, nem a legkínzóbb kívánságok
432 69| való küszködésben, s el nem csendesített szomjúságban
433 69| legszebb zsengéjében!~Édesem! nem magamra nézve keserít ez
434 69| utolsó cseppjeket is ki nem szívja.~Néha, édes Marosym!
435 69| megnyugtatni elmémet, hogy nem tehetek egy olyan betegség
436 69| amelyet magam vetettem, nem tudván micsoda. De az a
437 69| kérdés kerül mindég elő, ha nem vóltak-é betegségemben olyan
438 69| elejét vehette vólna; s nem kell-é róla számolnod, hogy
439 69| hogy intervallumidban vélek nem éltél? Ez, édesem, olyan
440 69| édesem, olyan kérdés, amelyre nem merek felelni. Úgy mellőzöm
441 69| erőmet öszveszedem is, meg nem mozdítva fekszik az eldűlt
442 69| esik vissza, melyből ki nem tud fejtődni.~ ~
443 71| Duna lefolyt vize, s soha nem tér vissza. Isten! csak
444 72| fonással keresi élelmét. Nem szóllottam semmit; valamit
445 72| elpirúltam előtte. Hidd el, nem nézhettem sokáig rá, mert
446 74| De engedj meg, hogy el nem fogadhatom. Megkönnyebbedésem
447 74| hajlandósága, s még Mancin kívül nem találtam szeretetre méltóbb
448 74| cselekszi, hogy birtokát nem keresem. Egy olyan derék
449 74| Theréz, egész szívet érdemel, nem olyat, amely mással közös.
450 74| kellemetességeit adná - hát én? - nem semmit egyebet annál a bizonytalan
451 74| unalmas kedvetlenség nyom el. Nem vagyok az, aki mások eránt
452 74| megbánom háborodásomat: de az nem elég. Elképzelem, milyen
453 74| Elkapod előle úgy-é? s nem gondolsz pityergésével -
454 75| barátok. De egy dolgon meg nem tudunk egyezni: te ítéld
455 75| másnak karjai közé repül, nem lehet jó szívű leány. Én
456 75| hogy ennek gyakorta meg nem gondolt könnyűség az igaz
457 75| bényomást elfogadhat, elikbe nem adjuk, nem lehet őket ítélet
458 75| elfogadhat, elikbe nem adjuk, nem lehet őket ítélet alá venni.
459 75| azért vádolni, hogy a tudva nem lévő törvényt általhágta.
460 75| törvényt általhágta. Én nem hagyom azt kiverni fejemből,
461 75| kiverni fejemből, hogy annak nem tudása miatt, sok hitszegés,
462 75| vesztenének ezáltal az atyák. Nem áldozhatnák így fel gyermekeket
463 75| makacs gondolkozásoknak. Így nem mondhatná Uram Atyám: Én
464 75| Atyám: Én édes lyányom, nem akarlak erőltetni, de ha
465 75| szegény, ártatlan, előre nem néző lyánykát ilyen álnokúl
466 75| érzés támad is fel, hogy nem kellene azt elhagyni, aki
467 75| gyülekezetbe, s nézd el, nem úgy hízelkednek-é, nem biztatják-é
468 75| nem úgy hízelkednek-é, nem biztatják-é most ezt, s
469 75| eltolt magától. Ő a szerelmet nem gondolkozó, hanem csak játékos
470 75| vádolom. Tudtam azt, hogy nem lehetek állandóúl boldog,
471 75| egész tartományában meg nem hordozom. Nem engedtem magamat
472 75| tartományában meg nem hordozom. Nem engedtem magamat azok által
473 75| leszállott a mérőserpenyő. Nem, édes Marosym, ha indúlataim
474 75| vétkesnek tartottam, vétettem. Nem őtet vádolom én, hanem sorsomat.
475 75| vádolom én, hanem sorsomat. Nem tudta ő azt, hogy ő engemet
476 75| lépésével szerencsétlenné tesz: Nem akart azzá tenni, s nem
477 75| Nem akart azzá tenni, s nem hitte, hogy azzá teszen.
478 75| idő, s ifjúság csinált, az nem az ő véteke, hanem történet.~
479 75| még nagyobb becset ád. Még nem esméri a szerelmet. Egyszerre
480 75| Nevezheted-é állhatatlannak? Nem vólt a' szerelem, amit az
481 75| meghalad, az a szerelem nem vólt, amit érette érzett,
482 77| mert ez a csalfa öröm özöne nem tőltheti bé szívem hízakját.~ ~
483 78| eljövetelem előtt Tornára nem mentem. - Higgye el Nagyságod,
484 78| s várok is az Egektől. Nem átkozná-é Nagysád azt a
485 78| hogy enyím, egészen enyím. Nem vagyok-é hát én azzal szabad,
486 78| engem ezért kegyetlenséggel? Nem, édes Therézem, amint az
487 78| boldogságáért való kívánságim nem esmérnek határt. S mivel
488 78| érdemlek, s Nagysád nékem nem adhat szebbet, mintha magát
489 78| okokkal; s most, minekutána nem engedvén nékik, enyészetemhez
490 78| most érzem igazán, hogy nem elég azt kényünkre elaludni, -
491 78| mely a Nagysád bánatját nem ok nélkűl valónak declárálja, -
492 78| el van roncsolva, de még nem kapott halálos sebet. Theréz!
493 79| 8dikán~Hólnap indulok; de nem a paradicsomi Itália felé,
494 79| akarván menteni Hazájokat, nem gondoltak a bilincsekkel. - -~
495 82| ellenem minden nyomorúság? nem elég lett vólna-é a Manci
496 83| elfogyott sápadt képén. Nem lehet kibeszélni, micsoda
497 84| testvére az atyámnak már nem él. Ma sokkal jobban látszott
498 84| járt szobájában, - s én nem tartván semmitől, a szobámba
499 85| fáklyákat a sír körűl meg nem láttam, s az ott állók suttogása
500 85| állók suttogása magamhoz nem hozott. Mikor így a templom
1-500 | 501-553 |