Part

 1 3 |        Lyánykák! mivé nem tesztek ti minket! - ti szívünkkel
 2 3 |          nem tesztek ti minket! - ti szívünkkel együtt veszitek
 3 3 |           bennünk; - akkor osztán ti éltettek egyedül; lehelletetek
 4 7 |   reménység van-é azonkívül is? s ti nyomorúlt emberek, még szaporítjátok
 5 7 |           felett, Szülék! mellyel ti olyan kegyetlenül éltek
 6 7 |      beteges! Gyermekeitek, kiket ti taszítottatok a nyomorúságba,
 7 7 |        napokért, kegyetlen atyák! ti fogtok felelni. - Isten!
 8 14|       kínjait. Marosy és Endrédy, ti pótoljátok azt mind ki nékem,
 9 23| bábózásnak ezeket, Philosophusok! ti, akik azt, amit bennetek
10 23|   tartatni: - mutassatok egyet, a ti gyönyörűségtek közül, mely
11 32|        Atyámnak! édes jó Szüléim, ti, akiket mi nem sirathatunk
12 32|           Be kedves gyönyörűség a ti intésteket teljesíteni!~
13 41|      magamat akaratjának. De, ah! ti öszvegyűléstek, a ti együttlételtek
14 41|          ah! ti öszvegyűléstek, a ti együttlételtek látása nem
15 41|          nevetéssel nem csaljátok ti meg soha annak szemét, akit
16 41|    örökösen! - haszontalan lesz a ti gyönyörködtetéstek; csömör
17 56|      elijedve fordúlnak el tőlem. Ti meg nem romlott mennyei