Part

 1 3 |        az ablakomról lenézek, s látom mint megy itt is, amott
 2 7 |        tűzbe ejteni, mint mikor látom, hogy olyan reménységeket
 3 17| bátortalanságom okát vizsgálom, látom, hogy az nem félénkség;
 4 24|        indiscretio az énbennem, látom én azt magam is, édes Marosym,
 5 35|     haszontalan futok ellenébe, látom, hogy haszontalan viaskodom
 6 44|          bélépek a szobájába, s látom, hogy asztalkája mellett
 7 46|   szeretett lyánykát szenyvedni látom, s karjai közt nem sírhatom
 8 57|         Mindenikében öszvefonva látom a nyomorúságot az örömmel.
 9 57|  legboldogabbnak tartják; s úgy látom, hogy az semmivel sem boldogabb
10 60|    lenni. - Én Mancit többé nem látom. E' vólt az az egy pillantása
11 63|         hogy ilyen közönségesen látom magamat szánatni. Egynehány
12 69|         édes Marosym! világosan látom, mennyire tévedtem légyen
13 69| tévedtem légyen el ösvényemről, látom azt a meredekséget, ahová
14 70|  sikóltozva felébredek, s akkor látom, hogy az csak csalódás vólt,
15 71|       megszólítana: Bácsmegyey! látom, milyen nyomorulttá tettelek!
16 84|    embereimre tekintek, s mikor látom, mint sírnak magokban, egészen
17 86|        az alattam fekvő mezőket látom, s elgondolom, hogy ez most