1-500 | 501-553
Part
501 87| erejét veszteném el, - s nem mondhatom ki, milyen kedves
502 87| emberek haldoklók körül, úgy nem lennének olyan érzéketlenek,
503 89| ceremoniái felett satyrizál. Nem akartam hallgatni ezt a
504 89| tűnt. Megindúltam látásán. Nem mentem el, s alkalmatosságot
505 89| kérdém, ezeket a könnyeket? Nem szóllott rá semmit, hanem
506 89| természet, a viaskodó, magával nem bíró természet szava tolta
507 89| üldözött, elszaggatott szerelem nem jajgat. Ott édes Jászaim,
508 89| koszorút fűzök néked el nem hervadható virágokból, s
509 89| Istennek szentelt lyányka nem tiéd többet. - De nem vólt-é
510 89| lyányka nem tiéd többet. - De nem vólt-é a mi szeretetünk
511 90| Jászai bélépett hozzám. Nem hagytam néki nyugtot, valamíg
512 90| Erzsus vezetéknevét meg nem mondotta, s mindent elimbe
513 90| mondotta, s mindent elimbe nem adott. Azt vetette hozzá,
514 90| mint cancellista, rá számot nem tarthat. Egyszerre fejtette
515 90| alatt Jászaihoz menjen. Nem hagytam félben a dolgot;
516 90| vettük az útat. Az apácák nem tudták, mit ítéljenek váratlan
517 90| mit akarnak; ha pedig elő nem jő, az érsekhez megyek mindjárt,
518 90| igazán rosszúl vólt; de nem olyan nagyon, amint mondották.
519 90| Erzsusom; a Jászai barátja nem akarja szerencsétlenségét.
520 90| érsek gondolatlan ígéreteket nem vette el, hanem csak azt
521 90| akartak bukni előtte; de nem engedte. Alig tudtam egyhelyben
522 90| s elváltunk. Erzsi meg nem tudta magyarázni szüléinek
523 90| lyányoknak csókjait meg nem érdemlett kegyelem gyanánt
524 90| szüléihez hívattam. Ezek nem tudták, mit csináljanak,
525 90| meg az Isten! kiálta, s nem szólhatott többet. Fel akarom
526 90| sokszor egymás után. - Nem írhatok tovább. Szentebb
527 90| lakadalmi ajándékot tettem, s nem mondhatom ki, milyen örömöm
528 90| rajta. Álmos vagyok, de nem úgy mint egyébkor; ma bizonyosan
529 90| jól alszom, mert már régen nem kóstoltam a könnyű álom
530 90| feleségestűl láttam kiszállani. Nem tudtam, mit csináljak. Bácsmegyey
531 90| azt tudakozta tőlem, ha nem esmérem-é, ki jött? s abban
532 90| szegény barátunk pedig meg nem mozdulva ült székén. Annyira
533 90| forgatva sarkából, hogy fel nem tudott kelni. Utóljára a
534 90| az én boldogságomat, - én nem köszönhetem. Köszönd néki,
535 90| fényességre hozott; - nála nélkül nem vólnál enyím! - Bácsmegyey
536 90| látta a nagy változást; nem az ép ifjat többé, hanem
537 90| bajod? Bácsmegyey ledűlt, s nem vette észre, hogy véle általellenben,
538 90| situátióban ül Manci is. Nem felele semmit. Lelke nem
539 90| Nem felele semmit. Lelke nem bírta nehéz terhe súlyát.
540 90| szívre! - Manci, mármost nem az a mindenen elsikló leány, (
541 90| világosságra látta lépni. Nem állhatott tovább; kéntelen
542 90| s sikóltott. Szentpétery nem vólt a szobában. Bácsmegyey
543 90| Belém fogózott, mert lábai nem bírták. - Szentpétery! monda
544 90| akart vólna mondani, de nem szólhatott. Én intettem
545 90| expressióval, amelyet ki nem mondhatok, vett tőlök búcsút.
546 90| kibeszélhetetlen félelemben vóltam, s nem is ok nélkül. Az úton nem
547 90| nem is ok nélkül. Az úton nem szóllott semmit, noha egynehányszor
548 90| Későn értünk bé Budára, hol nem a maga házához, hanem a
549 90| küldöttem a doctor után. Nem késett ugyan az, de Bácsmegyeyt
550 90| édesem! aki ezt nézheti, nem ember.~Most könnyebben érzi
551 90| monda nékem, hogy most meg nem köszönhetem szereteteket;
552 90| Ma sokkal rosszabbúl van. Nem szólhat, de szemei mindég
553 90| kedves Bácsmegyeynk már nem él. A legirtóztatóbb phantásiából
1-500 | 501-553 |