Part
1 1 | gyönyörködéssel írom e soraimat; mert azt hirdetik, hogy engem Bárótzy
2 2 | Successióval; mind azért, mert azt a Bajnok vagy Vitéz és Örökség
3 2 | különbséggel?~De reménylem, hogy azt a kedvetlenséget, melyet
4 2 | gyönyörködve bocsátanám én azt ki, mert az szint olyan
5 3 | szívünkkel együtt veszitek által azt az erőt is, mely a lelket
6 3 | mint hajtottam fel akkor azt az öröm-poharat, melyet
7 3 | ezt elgondolom, Manci, s azt vetem hozzá, hogy nemsokára
8 6 | alkalmatlanságait, mintsem hogy azt gondoltassam magam felől,
9 7 | dolog csinálva? s nézd - azt a szegény lyánykát ma consiliárius
10 7 | Hogy egymást szerették, azt elnézték; mert annak azonkívül
11 7 | emberek, még szaporítjátok azt. Bárcsak meg gyermekkorunkban
12 7 | meg gyermekkorunkban adnák azt tanítóink eleinkbe, hadd
13 7 | nem jutott eszekbe; mert azt még a szegény atyjok uroktól,
14 7 | eszébejut, ekkor véle a szerelem azt a vétket követteti el, hogy
15 7 | se tudtam a dologban, míg azt maga Halasy el nem beszélte,
16 7 | szemmel csikarta ki belőle azt a szerencsétlen szót, s
17 7 | siralmas hangjával ejtette azt ki, - úgy állottam ott magamon
18 7 | Láttad vólna Marist, mikor azt hallotta. Egyszerre megmondta
19 8 | teljesedni, amit álmodtam! Azt álmodtam, mintha más csókolt
20 8 | érzed-é magadban, hogy érted azt senki sem teheti, amit én? -
21 8 | szakaszd el csábulásodban azt a kötelet, mely lelkeinket,
22 8 | Ideje előtt kóstoltam meg azt a boldogságot, amelyet ember
23 8 | veti-é egy keskeny sírba azt a szívet, amely szerelemmel
24 9 | Hitedet megszegnéd? - lehet-é azt megszegni Manci? Lehet-é
25 9 | keresztül lövődtek fel, ha azt az édes hangot hallom, mellyel
26 9 | fogsz. Beteg nem vagy, mert azt eddig megírta volna Endrédy.
27 9 | leveleimet vetted. Endrédy azt maga adta kezedbe. Nem olvastad-e
28 9 | nem vólnál Manci. Álld meg azt a kötést, melyet az úr színe
29 10| nem találok szót, mellyel azt kiadjam. - Manci már ötödik
30 11| levelet kaptam. Felbontom azt, s a többek közt az Endrédyjére
31 12| vállat vonított, s hidegen azt felelte, hogy azt ugyan
32 12| hidegen azt felelte, hogy azt ugyan szerencséjének tartotta
33 12| valami hivatalt elnyerni, azt eléri; ami pedig successióját
34 12| lépne is valamely famíliába, azt tartom, hogy azt mindenik
35 12| famíliába, azt tartom, hogy azt mindenik szerencsének tarthatja. -
36 13| jó angyalok sugallották azt nékik. - Marosy! ha első
37 13| falba verni fejem, hogy azt feltettem Szentpétery felől.
38 13| Szentpétery felől. Tudom azt, hogy ha csak két szót szóllottam
39 14| Mégegyszer köszönöm, hogy azt temperamentumom következéseinek
40 14| megütközött vólna, csak én nem. Én azt igen kedvesen vettem; mert
41 14| hogy helytelenül adja ki azt; s ezen okból éppen nem
42 14| cselekedetem alacsonyságát, amint azt csak lehet érezni; de csakugyan
43 14| kevésben múlt, hogy vélem azt a summát, melyet nékem oly
44 14| elfonnyadt ábrázatot látok meg, azt hiszem, hogy azt a szerencsétlen
45 14| látok meg, azt hiszem, hogy azt a szerencsétlen szerelem
46 14| és Endrédy, ti pótoljátok azt mind ki nékem, amit elvesztettem, -
47 15| feleljek néki; - fontold meg azt te, és írd meg, mit csináljak, -
48 16| 28dikán~A Judex Curiae azt parancsolja, hogy siessek
49 17| érzem magamat a szolgálatra. Azt az időmet, melyet a Judex
50 17| kutyácskáját láttam meg. Azt látni, elgondolni, hogy
51 18| Egyáltaljában parancsolja azt. Az a commája levelemnek,
52 18| engem az az ember! mint érzi azt mind úgy, ami rajtam történt,
53 18| érlelt gyümölccsel. A Teremtő azt, ami érlelésére szükséges,
54 19| Képzeld el, hogy néztem azt; mint taszított valami,
55 19| mind elhatott szívemre, s azt a tüzet, amely ott ég, lobogó
56 19| látok semmi módot, mellyel azt elólthassam, mellyel magamon
57 20| tulajdon véreimet; mert azt gondoltam, hogy az a szempillantás,
58 20| órája vólt; s most - mikor azt hittem, hogy Manci enyím,
59 20| találhasson szívének, minthogy azt itt fel nem találhatja.
60 20| nevedben őtet megcsókolom, s azt mondom, hogy azt te küldöd,
61 20| megcsókolom, s azt mondom, hogy azt te küldöd, s hogy ezerszer
62 20| meg szép szemeiben - ha azt látnád, Marosy, térdre buknál,
63 20| fáradhatatlanul áldanád azt a napot, amely őtet néked
64 21| tudod, nem szenyvedhetem azt, mikor az ember teli szobába
65 21| akartam megházasodni, s azt gondoltam, hogy nem lesz
66 21| az nem a Manci vétke; ő azt cselekedte, amit néki a
67 21| másképpen? kívánhatni-é azt egy olyan lyántól, aki valamerre
68 21| tesz; s nem szenyvedhetem azt, aki a mások rövid örömét
69 21| szólott Mancihoz: Lyány! azt gondoltam, hogy valaha Bácsmegyeyné
70 21| Manci megértette azt a tekintetet, amelyet rá
71 21| fojthatod meg. Ő általeszi azt a töltést, melyet gerjedezési
72 21| Az a kedves hang, mellyel azt kimondta, - lassan-lassan
73 21| magamhoz hozott. Először azt gondoltam, hogy valamely
74 22| ugyanannyiszor vetettem azt el. Isten tudja, mint járok
75 22| Ó Marosy, csak te tudod, azt, mit szenyvedek én. Ezer
76 23| könnycseppek jegyzik meg azt a helyet, ahol a szerencsétlen
77 23| ketten együtt mentünk. Én azt gondoltam, hogy senki sem
78 23| Haszontalan minden igyekezeted! - azt, aki szerencsétlenül szeret,
79 23| vólt. Csak azután vettem én azt észre, hogy annak kicsinált
80 23| kiáltván: Haragszom rád, azt a táncost, akit elébb ért,
81 23| Philosophusok! ti, akik azt, amit bennetek a mértékletlenség,
82 23| vetett tekintetem bézárja azt a szívet, amely egész részvétellel
83 24| indiscretio az énbennem, látom én azt magam is, édes Marosym,
84 24| szívre-szorúlással esküdted te azt nékem, - s ímé most midőn
85 24| Marosym, ha kimondhattam vólna azt, amit szívem akkor érzett,
86 26| nyugtathatja-e meg szívemet. Talám ha azt nem teheti is, nyúgodalmas,
87 27| Gömör felé. Nem lehet leírni azt, amit itt a néző lelke érez.
88 28| Te tudhadd édes Seumikóm, azt mondja Petrárcha, mint bán
89 28| újabb emlékezet fakaszt. - Azt írod, hogy megvan az a jegyváltás,
90 31| pénzt küldött költségemre. Azt parancsolja, hogy nemsokára
91 31| Síró szemmel köszönte meg azt; s most együtt járunk fel
92 31| el csekély adományinkat. Azt nézni, édes Marosym, hogy
93 31| ajándékinkat, s hogy ejti azt úgy, hogy a lakosok azt
94 31| azt úgy, hogy a lakosok azt megköszönni nem tudják,
95 32| küldjön Miskolcra. Csak azt kötötte ki, hogy harmadnapnál
96 32| mint szakassza fel. Én azt láttam, felbontottam néki,
97 33| kedves Klárim karjai közé, ki azt kevély örömmel fogja utánad
98 34| nemsokára - előre érzem azt! - kettőztetve rohan rám,
99 35| után kiterjesztem, hogy azt a vég nélkül való, kimondhatatlan,
100 37| amelyek annyira kínzottak. Azt mondják, hogy tegnap magamon
101 37| szegények, nem akarják azt mondani, hogy nem vóltam
102 37| a jobb világon köszönöm azt meg, az emberek nyelve nem
103 37| változásom felől; ne tudja azt senki. Egy-két nap múlva
104 38| vette észre bajomat, noha azt el akartam titkolni, s tudakozta,
105 38| fojtogatott; Nagysád ébreszti fel azt bennem; s felébredése rettenetes. -
106 40| bővebben írhatok néked, s azt beszéllem el, mint vettem
107 40| kicsínynek gondoltam is azt, nagyon megilletett, s ekkor
108 40| életünk estvéje? - Higgyük azt Theréz! felelék. S hát azt
109 40| azt Theréz! felelék. S hát azt hiszi-é, hogy még elnyeri
110 40| napnak el fogja törleni azt a nyomorúságot. - Elhallgattunk,
111 40| a tekintetnek, amellyel azt tőlem kérte? - kikerestem
112 40| tőlem kérte? - kikerestem azt a portraitemet, melyet számodra
113 40| semmi gondolatot, amely azt kitehette vólna. Megszorítottam
114 40| mely bizony mind kinyomta azt a háládatosságot, amelyet
115 41| A bátyám jó ember, csak azt nem szeretem benne, hogy
116 41| felette sokszor megrontott, azt gondolván, hogy úgy ér végéhez.
117 41| akarnék a világ elől, ő pedig azt akarja, hogy keressem azt;
118 41| azt akarja, hogy keressem azt; mert különben, azt mondja,
119 41| keressem azt; mert különben, azt mondja, nem békélhetek meg
120 42| leveleimet. Nem magad írtad-é azt nékem, hogy leveleim olvasztják
121 42| estvéjén bosszankodva nézed azt, hogy igyekezetidnek egész
122 42| s hogy most újonnan kell azt a régi utat kezdened, amelynek
123 42| már leveleidből kezdettem azt gyanítani, s ímé most színed,
124 42| testvére vagyok; gondold azt, hogy legbelsőbb barátoddal
125 42| a bátyám nagyon elijedt. Azt akarta, hogy mindjárt hagyjam
126 42| elibe terjesztettem, hogy azt oly hirtelen nem cselekedhetem;
127 43| Manci bélépett. Mi lelt, azt magam sem tudhatom, csak
128 43| szempillantásban tökéletesen azt hittem, hogy engemet, ha
129 43| Flautravert fúhatnék; s megsúgta azt a Vice-Praesesnek; s ezzel
130 43| vallanom, hogy sohase vettem azt kelletlenebbül kezembe.
131 43| jelenlétében kelle ismét azt fújnom, akit még most is
132 43| ahol támadó haragjában azt a szempillantást átkozza,
133 43| hogy sírva köszönnéd meg azt Z...nek, ha hallanád. Ő
134 43| tartanám én magamat, ha azt az embert valaha általölelhetném!
135 44| adott kosarat, anélkül, hogy azt te, én, vagy valaki más
136 44| is vannak? vígyázz, hogy azt meg ne tudja Marosy; mert
137 44| hogy Báró ... néki írt, s ő azt válaszolta, hogy ő már szívével
138 46| sarkamból. A bátyám tegnap azt tudakoztatta tőlem, ha nem
139 46| Én ezen elijedtem, kivált azt látván, hogy Manci lovaink
140 46| kétségemet, feltekintettem, s azt gondoltam, hogy elsüllyedek,
141 46| vádolja, - s jaj nékem, hogy azt a szeretett lyánykát szenyvedni
142 46| virágot, vagy valamit egyebet; azt elébb véle megcsókoltattam,
143 46| reggelt kiáltottam fel, s ő azt egy édes mosolygással fogadta
144 47| fogom, hogy ne tegye meg azt a rettenetes lépést. Mikor
145 47| zúdúlt meg egy lármás tutti. Azt gondoltam, hogy elnyel a
146 47| nézi, s láttam, hogy éppen azt, amelyet velem együtt nézett,
147 47| karjaim közül! ki az, aki azt cselekedheti? s mihez fogjak?
148 47| vólta alatt veszítsem el azt a kevés érzést, amit nyomorúságom
149 47| világos van, hogy kiláthatom azt a helyet, ahol Mancit először
150 48| iszom meg. Nehezen esett azt látnom, hogy miattam annyit
151 48| hogy reggeli kimenetelemből azt kezdte gyanítani, hogy szenyvedésimnek
152 48| gondolkozásom módját; de azt is tudod, hogy én azt a
153 48| de azt is tudod, hogy én azt a bóldogtalant, aki élete
154 48| sem tudott, a kertészné azt felelte, hogy egy szegény
155 48| miként és kinek köszönje azt; de láttam én, hogy szíve
156 48| gyámola vagy! Megígértem azt néki, s hirtelen forrón
157 48| hála légyen tenéked, hogy azt hamisság nélkül mondottam;
158 48| előttem. Látták képemen azt a bánatot, amelyet gyalázatos
159 48| jegyesét, hanem úgy, mint azt a szerelmes lyányt, aki
160 48| barátja. Tudtam ugyan én azt, hogy rajtam Endrédy nem
161 48| Isten öszvekötött, az ember azt el ne szakassza. Amint ez
162 48| szorosan vizsgálni; - csak azt tudom, hogy rám egy tekintet
163 48| csudálkozom rajta, hogy tudtam azt mind kiállani: -~~A vacsoránál
164 48| a kívánság kedvem ellen, azt nincs szükségem néked mondanom,
165 48| tactust sem tudtam tenni, sőt azt sem tudtam, ha felfelé induljak-é,
166 48| a nézők között; s nékem azt kelle hazudnom, hogy rosszul
167 48| kéméllés nélkül barátommal, azt kéntelen vagyok gyalázatomra
168 48| táncosok között. Marosy! azt tartottam, hogy lerogyok.
169 48| minden sajnált, aki látott, azt Endrédy nékem csak ma beszélte;
170 49| őhozzá való bizodalmat, s azt gondoltam, hogy minekutána
171 49| gyilkosommá leve. Nem tudtam azt a lecsendesített tüzet,
172 49| a lecsendesített tüzet, azt a megszentelt gyönyörűség
173 49| epedve és titkosan lángolt, azt a - nem tudom minek nevezzem -
174 49| nem tudom minek nevezzem - azt a lyányok magokviselését,
175 49| kedveltetést ád - nem tudtam azt kiállani. Azt a kisugárzást
176 49| nem tudtam azt kiállani. Azt a kisugárzást azoknak az
177 49| most már nem cselekedte azt, amit Manci korában ezelőtt
178 50| van szívem. Tudakozd meg azt, akinek egy óra alatt minden
179 51| ölelés által mondhassa ki azt az érzést, amelyet emberi
180 52| akar velem lenni mindég, azt mondja, mert megtörténhetik,
181 54| Nékem nyújtotta kezét, s azt fogadta, hogy örökké enyím
182 55| suttogtam - ó nem mondhatom ki azt az ürességet, azt az utánok
183 55| mondhatom ki azt az ürességet, azt az utánok való sóhajtozást!
184 56| diaetalis regulákkal, s azt mondta, hogyha azok szerint
185 56| kezdő rózsának, nem tépte azt el a hiteszegett keze. Te
186 57| kőltözködöm ki. Ímé néktek adom azt, de olyan ígéret alatt,
187 57| fogadjatok belé. Nem lehetne azt elnéznem, hogy annyi boldog
188 57| profanálja. De leginkább mégis azt a szobát becsűlöm, amelyben
189 57| valami elsősége van, úgy azt nevezem annak, hogy még
190 58| 8dikán~Ma kéntelen vóltam azt csinálni, amit eddig napról
191 58| milyen nehezen csinálom én azt. Édesem! ha valakihez bélépek,
192 58| barátságosan megszorítom, s azt hiszem, hogy ettől a szíves
193 59| magamat! Reszketek. Jó, hogy azt betegségem maradványának
194 60| hirtelen változása esett azt mondja, külömben ő is eljött
195 62| Az a szegény festő, aki azt ma hozzám hozta, kimeresztette
196 63| tovább-tovább halogattam azt. Utoljára felkőltem, s mind
197 65| 5dikén~Hogy hiheted te azt, hogy az én utamnak óhajtott
198 65| következése a célnak. - Azt akarjátok, hogy keressek
199 67| természeti ártatlanságban. Azt képzeltem el, miként járt
200 67| reszketett minden tagom; mert azt tartottam, hogy magamban
201 67| kezdő rózsa vólt; felvettem azt, mert azt tartottam, azt
202 67| vólt; felvettem azt, mert azt tartottam, azt óhajtottam,
203 67| azt, mert azt tartottam, azt óhajtottam, hogy azt az
204 67| tartottam, azt óhajtottam, hogy azt az a szép lyány vesztette
205 68| Majus 11dikén~Miként lehet azt kívánni, hogy nyugodalmat
206 68| világgal? Elnézheted-e te azt megindúlás nélkül, hogy
207 68| érzékenyen énekelt, hogy azt, a nagy sírás miatt félbenszakasztotta,
208 68| Tudakoztam, ki légyen? s azt felelte a ház gazdája, hogy
209 68| ütköztem meg, midőn benne azt a kedves lyánykát találtam
210 68| egészsége drágán fizeti meg azt a gyönyörűséget, amelyet
211 68| gondolkozhatni olyan alacsonyan? Azt tartod talám, hogy ez a
212 68| olyan könnyen felejtette azt el, mint a gyermekek báblovokat,
213 68| az, hanem belső érzés, ha azt mondom, hogy én őtet boldoggá
214 69| legboldogabbnak? Kevesen vannak, akik azt tudják, hogy a poéták olyan
215 69| írígylem a földmívelőnek, s azt, hogy néki sok ezer dologról,
216 69| amellyel élnek és éreznek, azt tartom, a legszerencsésebb
217 69| elszenyvedhetetlen terhe facsarta azt ki; bizony olyankor cseppent
218 69| olyankor cseppent el, mikor azt gondoltam, hogy leroskadok.
219 69| légyen el ösvényemről, látom azt a meredekséget, ahová hevességem
220 69| merek felelni. Úgy mellőzöm azt el, mint egy megdobbant
221 70| szenderedem; - mikor ilyenkor azt álmodom, hogy egészséges
222 73| pedig örökre megtompítja azt. - Most olyan hidegen állok
223 74| projectumod jó. - Tisztelem azt, mert jó szívedből folyt,
224 74| téged igazságtalanná tész.~Azt mondod, hogy engem Theréz
225 74| melyek magokban is elegendők, azt, hogy nékem alig van egy
226 74| megemészt bánatom. - Ha ezekre azt mondod, hogy Theréz esmér,
227 74| esmér, tudja milyen vagyok, azt fogom tőled tudakozni, hogyha
228 75| ítéld el közöttünk a pert. Ő azt tartja, hogy az, aki szívesen
229 75| leány. Én ellenkezőképpen azt tartom, hogy ennek gyakorta
230 75| neveléseket s úgy vádold azt, aki szerelmében állhatatlan.
231 75| szerelem; addig pedig, míg azt fiatal esztendejekben, midőn
232 75| általhágta. Én nem hagyom azt kiverni fejemből, hogy annak
233 75| tartatni, mert alig van, aki azt egyébként esmérje, hanem
234 75| kéntelen vagyok szememmel nézni azt a tőrt. Bosszú, véres bosszú
235 75| is fel, hogy nem kellene azt elhagyni, aki őtet szereti,
236 75| semmivel sem vádolom. Tudtam azt, hogy nem lehetek állandóúl
237 75| hanem sorsomat. Nem tudta ő azt, hogy ő engemet ezzel az
238 75| még senkiért sem érzette azt, amit érette. Az ifjú egy
239 75| ifjú eránt sem érzette vólt azt, s onnan gondolta, hogy
240 76| öltözetekben, s magok viseletekben azt a külömböző tónust nézem,
241 76| külömböző tónust nézem, azt kérdem magamtól, ha ébren
242 78| Életünk, nyugodalmunk kívánta azt. Mindketten olyan betegség
243 78| Magam választottam-é azt? Ne sírjon Nagysád! - meg
244 78| Egektől. Nem átkozná-é Nagysád azt a Fejedelmet, aki egy szegényember
245 78| kérem Nagysádat, csinálja azt, hogy utolsó lehelletem
246 78| bánatját, külömben megátkozom azt az órát, amelyben Nagyságodat
247 78| terem. Egynehányszor mondta azt nékem Nagysád, hogy engem
248 78| érzem igazán, hogy nem elég azt kényünkre elaludni, - kényünkre
249 78| tehetni. Maga vallotta meg azt Nagysád, hogyha választani
250 79| legboldogabb életet élik. Azt tudakozod, minek? - hogy
251 81| magamtól! Halld csak álmomat. Azt álmodtam, hogy Tornán vagyok
252 83| tetszik, hogy előre érzem azt.~Olyan tikkadtan, olyan
253 83| segedelemtől kívánni lehet, azt mind én, mind a doctor elkövetjük,
254 84| édesem, s ne kívánd, hogy azt elmondjam! - Ah, a legérdemesebb,
255 86| s béfogom szememet, hogy azt a sok szépet, ami mindenfelől
256 87| el könnycseppedet, hogy azt Klári meg ne lássa, ha hozzá
257 87| nevemet add néki. Hadd hordja azt, de ne keresztemet. Ha elnézem,
258 87| szenyvednem, míg idejutottam, azt kell mondanom, nehéz az
259 87| emberi szelídséget, hogy azt az egy-két esztendőt, amelyre
260 88| Ipolyság, Sept. 19dikén~Endrédy azt tanácsolja, hogy menjek
261 89| el a szív, s egészen érzi azt a bánatot, amely a halotti
262 89| lehet olvasni. Idezárom azt, mert leírattam. Be boldog
263 89| nap alatt meg kell tennem azt az esküvést, amely tőled
264 89| eltépve, amely belénk nyomta azt az érzést, mely most oly
265 89| bíró természet szava tolta azt ki. Nemsokára néked lészek
266 89| mindég tiszta? Csináld azt, amit a vallás, és az okosság
267 90| mindent elimbe nem adott. Azt vetette hozzá, hogyha jobb
268 90| Elijedt, mikor meglátott, mert azt gondolta, hogy az atyja
269 90| atyja új kérőt hoz hozzá. Én azt vettem észre, s megszólítottam.
270 90| nagyon szívemre? Megvallottam azt. Ellágyúlva szorította meg
271 90| nem vette el, hanem csak azt kívánta, hogy a lyányokat
272 90| bélépését. Szép contrast vólt azt nézni, hogy az ártatlanságnak
273 90| történet egészen felforgatta azt. A mi szegény Bácsmegyeynk
274 90| mit csináljak. Bácsmegyey azt tudakozta tőlem, ha nem
275 90| véremmel érdemlettem én azt! Köszönöm, hogy sírsz! hadd
276 90| rejtette ábrázatját. Ki akarta azt venni kezéből, de én rátekintettem,
277 90| életem. - Manci meghallotta azt, s feleszmélkedett, mint
278 90| de vígan várta a halált. Azt tudakozta, minek harangoznak?
|