Part

 1 3 |            estvénként együtt, mikor a hold a lassan zúgó Duna habjain
 2 9 |             szent estvén, mint bújt a hold mindég a felhők mellé, mint
 3 20|      barátságos karjaid közt! - - - A hold kedvetlenül süt fejér falomra;
 4 29|         valóságos ír sebeimre. - Ha a hold néha a vacsora felett a
 5 30|          éjjel igen tisztán fénylik a hold. Én egészen ura vagyok magamnak,
 6 30|               szikrákat ejt, melyek a hold fényében ezüst cseppek gyanánt
 7 30|            fekszem, s elnézem, hogy a hold és a csillagok mint kerengnek
 8 38|              ki a partra, melyekben a hold, öszverongyolt felhőji közül,
 9 48|           annyiszor vóltál, s vélem a hold fényében, mikor a titkos
10 67|                s a szép teli karimájú hold Cseklész felől emelkedett,
11 67| visszatekintettem a lyányka felé, - a hold szemébe sütött, s azokon
12 85|                Teljesen fénylett le a hold a tiszta égről. Én mély