Part
1 2 | barátommá tett, nem szűnt meg addig unszolni, míg magamat
2 2 | egészen el nem készült díszt meg nem szenyvedik. De ellenkezőképpen
3 3 | szívemben, ezzel teljen meg. Ha így osztán két három
4 7 | 2dikán~Mint tagadhatja meg az ember annyira magát,
5 7 | szerették. Nem esküdt vólna-é meg harmadrésze a városnak,
6 7 | consiliárius Büttnerrel eskették meg. Mint vetkezhetik le az
7 7 | most sül ki, hogy Veszprémy meg Veszprémyné sohase akarták
8 7 | szaporítjátok azt. Bárcsak meg gyermekkorunkban adnák azt
9 7 | magunkat, mind mást mentenénk meg annyi keserves óráktól. ~
10 8 | mintha más csókolt vólna meg, te pedig édesen mosolyogtál
11 8 | Midőn másodikszor ölelt meg, s te őtet megsimogattad,
12 8 | képemet, nézz rá, - s emlékezz meg rólam, hogy téged olyan
13 8 | szerelem. Ideje előtt kóstoltam meg azt a boldogságot, amelyet
14 8 | örömöm mértéke; - hadd teljen meg poharam már keserűséggel
15 9 | megint olyan kedvesen jelent meg előttem. Ha azokat az édes
16 9 | hevét többé nem fojthattam meg, s mégsem vólt annyi bátorságom,
17 9 | míg a sárga kaputrokkot meg nem láttam. Kevésbe múlt,
18 9 | Endrédy. Ó; Manci! valld meg, miért nem írsz? holott
19 9 | már nem vólnál Manci. Álld meg azt a kötést, melyet az
20 9 | hívséget esküdtünk? Emlékezz meg rá, arra a szent estvére,
21 12| úr tiszteletemet! - - Én meg nem foghattam, mit akart
22 12| bizonyos. Ezenkívül még ő meg nem határozta magát valamely
23 12| mind késő, ugymond; a lépés meg van téve! - Jól van, felelék;
24 12| megnyugtatni elmémet, mint esett az meg, hogy Szentpétery a te szerelmed
25 13| gondolat mérgesítette volna meg, hogy megöltem őtet. - E'
26 14| valóságos színekben jelennének meg mások előtt. - Az emberek
27 14| elolvasni, annyiszor áztattam meg könnyeimmel. Mit gondolsz,
28 14| hogy azért engem ne vessen meg, s ne vonja el tőlem szeretetét,
29 14| elfonnyadt ábrázatot látok meg, azt hiszem, hogy azt a
30 15| feleljek néki; - fontold meg azt te, és írd meg, mit
31 15| fontold meg azt te, és írd meg, mit csináljak, - addig
32 17| Manci kutyácskáját láttam meg. Azt látni, elgondolni,
33 19| felserkenése örömmel töltötte meg szívemet. Elmerültem az
34 19| Hirtelen a Manci szavát hallám meg. Szaladni akartam, de nem
35 19| kínomat - kértem, hogy öljön meg. Az a szellő, amely körül
36 19| csak - ó Isten! szánj meg, adj könnyet, hogy sírhassak, -
37 20| kért, hogy jókor jelenjek meg. Elmengyek hozzá, mert nincs
38 20| mert nincs semmi, amit érte meg ne cselekedjek. Míg még
39 20| micsoda érzékeny könny gyűl meg szép szemeiben - ha azt
40 21| vólna annyira interessálva, meg nem fojthattam vólna kacagásomat
41 21| Én egy ablakban vontam meg magamat Endrédyvel, s félig
42 21| hogy is láthatott vólna meg másképpen? kívánhatni-é
43 21| s egyszerre hidegedett meg. Miólta visszajöttem Budára,
44 21| adni; - én sohase egyeztem meg benne, s most se egyezem,
45 21| egészen. Kevélyen fogtam meg kezét, s a táncosok közé
46 21| természetet nem fojthatod meg. Ő általeszi azt a töltést,
47 21| megállottunk, ő engem csókolt meg, én meg őtet, s mi a tükörbe
48 21| ő engem csókolt meg, én meg őtet, s mi a tükörbe egymást
49 21| karjai közt, mint csókoltam meg újra, s mint néztem azalatt
50 21| Miért mondta ő ezt? Ezer meg ezer gondolatok ötlődtek
51 22| mit szenyvedek én. Ezer meg ezer embert látok magam
52 22| egyedül állok e' közt az ezer meg ezer közt, s haszontalan
53 22| hideg karjai öleltek vólna meg, s szaladtam vólna - szaladtam
54 23| leghomályosabb szegeletbe húzom meg magamat, - még akkor is,
55 23| csendes könnycseppek jegyzik meg azt a helyet, ahol a szerencsétlen
56 23| egy szegletben vonúltam meg, hol néki bocsáthattam magamat
57 23| édes jó Marosym, ezer, meg ezer kicsinység valóságos
58 23| örömöknek állanak; s tudakozd meg bár ezeket a bölcs uraságokat,
59 23| részvétellel nyílt vólt meg erántad.~ ~
60 24| esküvésed, s ez nyugtatja meg szívemet, ha miattad engemet
61 24| kipanaszlom panaszimat, hadd meg a küszködő, viaskodó természetnek,
62 24| elgondolhatod, mint borzadtam meg, mikor ruhájáról ráesmértem,
63 24| tolakodását, s nem elégedett meg mentségemmel. Ez méginkább
64 24| szívreszorítással mondtam vólna meg néki, hogy őtet véghetetlenül
65 24| semmi maradványa ne maradna meg lételednek, mint ezeknek
66 26| természet nem nyugtathatja-e meg szívemet. Talám ha azt nem
67 28| mégis ezt írod? Tartóztass meg egy omló patakot karoddal,
68 28| omló patakot karoddal, ha meg tudod tartóztatni.~ ~
69 31| hogy nemsokára látogassam meg; én pedig - akit a szerelem,
70 31| Síró szemmel köszönte meg azt; s most együtt járunk
71 32| ezt az újságot én vihetem meg a húgomnak, s köszönöm,
72 32| tovább ne múlassak, melyet meg is fogadtam, mert holnap
73 32| némaságomat. Csendesítsd meg magadat édes Klárim, mondám,
74 32| már nem tartóztathattam meg magam; mindent kimondtam
75 32| akiket mi nem sirathatunk meg eléggé, ó be igaz az, amit
76 32| melyben legelőször látott meg, s ha a mennynek minden
77 33| nyughatatlanul várja, ha meg fogja hallani, hogy még
78 33| emlékezete könnyebbítsen meg előtted minden terhet; így
79 33| minden terhet; így térj meg osztán a borostyánnal az
80 37| jobb világon köszönöm azt meg, az emberek nyelve nem mondhatja
81 38| a tóba? mint nyílnak itt meg a habok? mint nyelik el,
82 39| érzékeny jó szíveket hatja meg. - Marosy, ez a gondolat, -
83 39| égő tűzpatak; mint égeti meg minden ütköző csemetéjit
84 40| mosolyogva így szóllított meg: Bácsmegyey! ilyen szép
85 40| de mégis - - ne tagadjon meg tőlem egy kérést, melynek
86 40| nékem oly sok függ, - küldje meg nékem a képét. - Elijedtem,
87 40| pillantása egyszerre nyitotta meg szívemet, hogy sírhattam.
88 40| te a tiéddel szentelted meg. - Szívem teli vólt, s mégsem
89 41| azt mondja, nem békélhetek meg e világgal, sem a világ
90 41| nevetéssel nem csaljátok ti meg soha annak szemét, akit
91 41| világnak, ha ez nem nyitja meg szívét, ó! úgy zárva marad
92 43| panaszolkodó aria hatja meg lelkemet; s mint forr, mint
93 43| valami harsogó symfonia zúdúl meg, mint a kősziklákról szakadó
94 43| szerencsétlenségemet átkoztam, majd meg Mancit, majd meg magamat;
95 43| átkoztam, majd meg Mancit, majd meg magamat; szemére hánytam
96 43| ismét szerettem a világot, meg Mancit; - megbocsátottam
97 43| általöleltem árnyékát, meg mindent, mindent, ami elimbe
98 43| elkeseredésem alatt nyíla meg az ajtó, s Manci bélépett.
99 43| kezemmel fedem el orcámat, meg nem lát. Egy violin concert
100 43| elővettem a Flautravert, noha meg kell vallanom, hogy sohase
101 43| teli! hogy sírva köszönnéd meg azt Z...nek, ha hallanád.
102 43| énekelte, hogy minden szív meg vólt igézve általa. Ami
103 43| kedves szemekkel hajtotta meg magát. Én vettem észre ellágyúlását, -
104 43| homályos szegletbe vonúltam meg. Még egynéhány jó darabokat
105 43| nedves szemekkel köszönhetném meg néki, hogy szomorú kedvetlen
106 43| Gluck után senki sem hatja meg úgy szívemet, mint ő, s
107 44| se írjak, mégsem állhatom meg, hogy el ne áruljam. Sokkal
108 44| ezt ma véletlenül tudtam meg; bélépek a szobájába, s
109 44| vannak? vígyázz, hogy azt meg ne tudja Marosy; mert az
110 44| való kevélységgel vallotta meg előttem okait; s a te szíved
111 45| ilyenkor, milyen kedvesen pihen meg Szentpétery nappali irkálása
112 45| mennyivel édesebben jutalmazzák meg előljáróinak megkülönböztetéseinél.
113 45| szántóföldeidet iszap lepi meg, ha jószágodat az ellenség
114 47| kérni fogom, hogy ne tegye meg azt a rettenetes lépést.
115 47| hogy majd megpattanok; majd meg öszveszorít, hogy alig vehetek
116 47| soló után harsogva zúdúlt meg egy lármás tutti. Azt gondoltam,
117 47| mint egy angyal szava; - meg nem tudtam mozdulni helyemből,
118 47| állottunk. Istenem! mint csalja meg az embert a képzelés. Úgy
119 47| disciplinám vólna! Ezer, meg ezer sebet vagdalnék magamon,
120 48| szent borzadással lepett meg, velem annyiszor sírtál,
121 48| annyiszor sírtál, itt írok meg néked mindent tegnapról,
122 48| Milyen csendesség lepte meg az egész Természetet! mint
123 48| Természetet! mint nem mozdult meg semmi egy lassú lágy szellőcskén
124 48| reggeli kávét nála iszom meg. Nehezen esett azt látnom,
125 48| tekintet látásától menekedett meg. Elképzelheted, hogy abban
126 48| amelyben vóltam, mint érdeklett meg, midőn azalatt, míg egy
127 48| gyerekei lábain fetrengettek, meg nem tudván fogni, mi lesz
128 48| nyughatatlankodva várt, mert meg nem tudta fogni, mi okozhatta
129 48| s olyan mély álom lepett meg, hogy a bátyámnak kellett
130 48| hirtelen forrón csókoltam meg kezeit. - - - Erántam való
131 48| tudták miképpen álljanak meg előttem. Látták képemen
132 48| haszontalan szóvesztegetést, éppen meg akartam hajtani magamat
133 48| száját, úgy megijedtem, hogy meg nem tudtam mozdulni helyemből,
134 48| valamíg Endrédy, hogy győzzem meg magam, meg nem szólított.
135 48| hogy győzzem meg magam, meg nem szólított. Gyakorta
136 48| Elhevült képzelődésem csalt-é meg - vagy valósággal úgy volt? -
137 48| tekintetben mi vólt, néked meg nem mondhatom. Elég az,
138 48| igen szívesen köszöntem meg barátságokat. Kértem, hogy
139 48| hogy elhitetésem által meg engedték magokat csalni,
140 48| csak a Mindenható tudja, meg Endrédy, nem én. Mély, nehéz
141 50| mint van szívem. Tudakozd meg azt, akinek egy óra alatt
142 50| füstté lesz, mint van? s meg fogod tudni, mint vagyok.~ ~
143 52| fonnyasztott, mint sárgított meg, s nem bírván magával mellettem
144 54| angyali szépségében jelent meg előttem. Nékem nyújtotta
145 54| kibeszélhetetlen boldogsággal telik meg az a tekintet, amelyet oda-fel,
146 56| ültess virágmagot; öntözzed meg, s ápolgasd, hogy felnevekedjen,
147 56| elijedve fordúlnak el tőlem. Ti meg nem romlott mennyei lelkek,
148 56| érzitek talám, hogy én meg vagyok érlelve, hogy majd
149 57| fontosabb gondjai; s mondd meg most, boldogabb vagy-é gyermekségedben? -
150 60| nagy elfulladás szállott meg, de egyáltaljában csakugyan
151 61| Manci, mint változtattál te meg mindent életem ösvényén;
152 61| ne jöjjön, amelyben ezt meg kellene bánnod.~ ~
153 62| Klári képét? s nem hólt-é meg Manci nékem?~ ~
154 63| érek, nem nyugtathatnám meg magamat eltávozásodon! -
155 64| tudja, ki és mikor nyitja meg? Nem fogsz te többet benne
156 65| jól, ez a szív határozza meg a mi örömünket, ez tőlt
157 65| a mi örömünket, ez tőlt meg bánattal, s - parancsolhatod-é
158 66| vólna, s így szólított vólna meg: Nézd az én és a te gyermekeidet!
159 66| jó hív gyermekek; áldj meg engemet, és őket, hogy megáldva
160 67| elfakadtam sírva. - Gondold meg, mint jártam, midőn véletlen
161 67| enyelgő mosolygással előzött meg, hogy minden rettegésem
162 68| mély melancholia lepett meg. Nem szóllottam senkivel
163 68| pénze vólna. Mint indított meg ez a felelet, édesem, ki
164 68| őtet, hogy véle esmertessen meg; - képzeld el, mint ütköztem
165 68| képzeld el, mint ütköztem meg, midőn benne azt a kedves
166 68| egészsége drágán fizeti meg azt a gyönyörűséget, amelyet
167 68| szédelgésben keringetnek. Meg nem foghatom, hogy lehet
168 68| esnek, akik az ő birtokokat meg nem tudják becsülni! Ah
169 68| s ő az én szerelmemet meg nem becsülte; kiverte eszéből,
170 69| természet maga roncsolta meg magát. Be sok teljes virágú
171 69| a kegyetlenséggel támad meg, amellyel engemet kínzott,
172 69| minden erőmet öszveszedem is, meg nem mozdítva fekszik az
173 70| tér ismét elő - ó hallgasd meg akkor jajgatásomat Isten!
174 70| könyörülő Isten! - s ölj meg.~ ~
175 72| kértem őtet, hogy pihenjen meg. Letette válláról a terhet,
176 72| érzettem, mennyivel halad meg. Ma megint a feleségénél
177 73| történet munkája, s - értsd meg expressióját a festőnek -
178 74| szánakodásod sugallotta. De engedj meg, hogy el nem fogadhatom.
179 75| meghitt barátok. De egy dolgon meg nem tudunk egyezni: te ítéld
180 75| tartom, hogy ennek gyakorta meg nem gondolt könnyűség az
181 75| és hűség nevetséges lett. Meg kellene őket tanítani, hogy
182 75| lyánykát ilyen álnokúl buktatod meg.~Ha a szegény lyányban valamely
183 75| Mentől ritkábban esik ez meg, annál inkább kell attól
184 75| szerelem egész tartományában meg nem hordozom. Nem engedtem
185 75| a legforróbb ölelés köti meg a szövetséget. Nevezheted-é
186 76| nyakamon. De a nyomorúság tanít meg bennünket magunkat becsülni;
187 78| azt? Ne sírjon Nagysád! - meg találnám hallani könnyeinek
188 78| kívánnék meghalni. Ne tagadja meg tőlem ezt az egy jótételt
189 78| határt. S mivel jutalmazza meg nékem Nagysád ezt a szíves
190 78| következő Haza polgárit ölik meg. - Érezze Nagyságod ezt
191 78| fogja tehetni. Maga vallotta meg azt Nagysád, hogyha választani
192 78| részemen van. Theréz! halld meg, mit mondok, - halld meg
193 78| meg, mit mondok, - halld meg utolsó kívánságát szédelgő
194 79| örömmel öntötték ki véreket, s meg akarván menteni Hazájokat,
195 80| elgyengített. Nálam itta meg a reggeli kávét. Lovaink
196 80| Lovaink készen vártak. Meg akartuk fojtani könnyeinket,
197 80| ház előtt némán öleltük meg egymást, s ki-ki kocsija
198 81| Isten sententiázott vólna meg. Az elcsüggedés úgy leskelődött
199 83| fogadott. Lassanként gyűltek meg könnyei, megfogta kezemet,
200 84| legerősebb guta egyszerre ütötte meg, s abban a szempillantásban
201 85| édesem! - s én egészen meg vagyok könnyebbedve! Keserves
202 85| égő fáklyákat a sír körűl meg nem láttam, s az ott állók
203 85| mondta: Az Isten tartsa meg már most mindnyájunknak
204 85| szívesen. - Az Isten tartsa meg! - monda az egész sereg.
205 87| könnycseppedet, hogy azt Klári meg ne lássa, ha hozzá visszamégy,
206 87| szívűk. Így magokat csalják meg, levetkezik az emberi szelídséget,
207 88| halotti gondolatokkal tőlt meg. A doctor is nagyon javallja
208 89| hozzád. Egynehány nap alatt meg kell tennem azt az esküvést,
209 89| irgalmas Isten! engedj meg zúgolódásomnak; a természet,
210 90| valamíg az Erzsus vezetéknevét meg nem mondotta, s mindent
211 90| küldjön orvost, s nézesse meg. - Kevés idő múlva előjött
212 90| azt. Ellágyúlva szorította meg kezemet. Az ilyen nemes
213 90| el Erzsit, a rendelések meg vannak téve, s az én áldásom
214 90| cseppnek; s elváltunk. Erzsi meg nem tudta magyarázni szüléinek
215 90| előtt, s lyányoknak csókjait meg nem érdemlett kegyelem gyanánt
216 90| lábaimhoz vetette magát. Fizesse meg az Isten! kiálta, s nem
217 90| ölembe dűl. Az Isten fizesse meg ezerszer! monda sírva, sokszor
218 90| kártyára ezt írtam: Engedjetek meg sietésemnek. Nékem menni
219 90| két gyermekei nevettették meg néha ártatlan együgyűségekkel.
220 90| posta lovas kocsi állott meg: Én az ablakhoz szaladtam,
221 90| mi szegény barátunk pedig meg nem mozdulva ült székén.
222 90| értette ennek erejét. Kémélj meg, ah! kémélj meg, monda; -
223 90| Kémélj meg, ah! kémélj meg, monda; - eleget szenyvedtem,
224 90| öleljelek, hadd csókoljalak meg, hadd szorítsalak erre az
225 90| Bácsmegyey szeme örömmel tőlt meg, - de mikor a Manciéből
226 90| s kértem, hogy kémélje meg magát, s menjünk. - Jól
227 90| a Koronánál szállottunk meg. Maga akarta ezt. - Mindjárt
228 90| ágya elibe tétette. - Írd meg nékik, monda nékem, hogy
229 90| monda nékem, hogy most meg nem köszönhetem szereteteket;
|