Part
1 1 | Akik Bárótzyt úgy tisztelik mint én tisztelem, érzeni fogják
2 1 | gyönyörködésemnek; - érzeni fogják mint kevélykedem!~Tizenhárom
3 1 | valaki, aki úgy szóljon mint ő?~Még gyermek vóltam, -
4 2 | szerencsés nevelést nyervén mint ő maga, barátjoknak idegen
5 2 | ne légyen az eredetiben, mint a magyarban, ezzel a példátlan
6 2 | tekintek azokra a gyengékre, mint akármely cosmopolita, akik
7 2 | tekintenek a külföldiekre, mint valaha a görög, az emberiség
8 2 | még Klopstock mellett is, mint a Kauffmann lyánykái a Bubens
9 3 | elgondolom, édes Mancim, mint sétáltunk estvénként együtt,
10 3 | szaladozott húrjain fel s alá, - mint hajtottam fel akkor azt
11 3 | nékem a Végezés adott, s mint mentem édes szenderedésben
12 3 | álmomból, s angyal tekinteted mint ragadott úgy el, hogy róllad,
13 3 | ablakomról lenézek, s látom mint megy itt is, amott is, egy
14 3 | s együttlétek édessége mint melegíti őket, mint a tavaszi
15 3 | édessége mint melegíti őket, mint a tavaszi nap melege, hogy
16 3 | olyan kimondhatatlanul, mint én téged!~ ~
17 4 | kalaúzommá lesz; előttem mégyen, mint - ha nem vétek hozzá hasonlítani -
18 4 | aszerint töltöd el nála nélkül, mint ezeket a napjaidat? - Vajon
19 5 | értem eddig. Magad tudod, mint jár az ember, ha olyan helyre
20 5 | elfakadok sírva, s úgy teszek, mint az a gyermek, akinek új
21 5 | aki a vasárnapot úgy nézi, mint az utolsó ítélet napját.~ ~
22 6 | Nézd, a rólad való gondolat mint olvasztja fel elfagyott
23 7 | MAROSYHOZ~Soprony, febr. 2dikán~Mint tagadhatja meg az ember
24 7 | az ember annyira magát, s mint mehet arra, hogy szíve érzékenységeit,
25 7 | Büttnerrel eskették meg. Mint vetkezhetik le az emberek
26 7 | olyan hirtelen tűzbe ejteni, mint mikor látom, hogy olyan
27 7 | tanulnánk ezekből a példákból, mint kellessék ennek néki készülni;
28 9 | leveledet. Ó Manci! Manci! mint kínzott tegnap a várakozás!
29 9 | az oly szívnek megszegni, mint a miénk? Nem; - de hiszen
30 9 | gondolat, hogy elhagysz, mely mint egy magas hegy állott szemem
31 9 | Emlékezel-é azon a szent estvén, mint bújt a hold mindég a felhők
32 9 | hold mindég a felhők mellé, mint jött ki ismét egész fényjében,
33 9 | ismét egész fényjében, s mint mosolygott reánk, midőn
34 9 | szeretik úgy kedveseket, mint én téged, s - azért is szeretsz
35 9 | nem adhat olyan szívet, mint az enyím, mely csak érted
36 10| Úgy térek vissza Budára, mint egy oroszlány, akinek elszedték
37 12| tudom megnyugtatni elmémet, mint esett az meg, hogy Szentpétery
38 12| nagyobb részt nem vész, mint - -~ ~
39 13| forintot. Most se tudom még, mint juthattam arra a gondolatra. -
40 13| pedig az útálat nehéz; mint a szegénység.~ ~
41 14| bátyám nékem többet küldött, mint kértem; s egy olyan levelet
42 14| szomjúhozom a vígasztatást, mint az elfáradt vándorló a hideg
43 15| leveléből kell olvasnom, mint vesztegeti rá Manci nyájaskodásait,
44 15| Manci nyájaskodásait, s mint tesz mást, és nem engem,
45 15| nyújtom most ki karjaimat, mint egynehány nappal ezelőtt
46 18| szeret engem az az ember! mint érzi azt mind úgy, ami rajtam
47 18| akarod, úgy jársz vele, mint az érlelt gyümölccsel. A
48 19| mosolygással jött felém, mint Flóra, mikor a telelő holt
49 19| Képzeld el, hogy néztem azt; mint taszított valami, hogy keljek
50 20| szerettem, s úgy néztem őket, mint tulajdon véreimet; mert
51 20| olyan igazán szeretett, mint én Mancit, az mindent hidegen
52 20| ég éretted! Látnád csak, mint várja szívszakadva a levélhordót,
53 20| szívszakadva a levélhordót, mint veszi el maga tőle leveleidet,
54 20| el maga tőle leveleidet, mint hozza hozzám, hogy annál
55 21| Bácsmegyeym! - Ha elnézem Marosy, mint igyekezett minden boldogságomon;
56 21| igyekezett minden boldogságomon; mint örült vólna ez a jó öreg
57 21| öszvekelésünkön, s öröme mint lett vólna újabb forrása
58 21| az enyím, és az övé, - mint fognak boldogságunkon örömkönnyeket
59 21| Ha láttad vólna, Marosy, mint állottam előtte, - egynehányszor
60 21| igaz valóságában állott, mint egy hitszegett Lyány, előttem.
61 21| előttem. Annak elképzelése, mint szerettem ezt az állhatatlant,
62 21| szerettem ezt az állhatatlant, mint áldoztam fel néki mindenemet, -
63 21| tűntek el lelkem előtt, mint a szivárvány gyenge színei,
64 21| kínfokkal úgy rohantak rám, mint valamely gyilkos - mindez,
65 21| találtam tekinteni. Istenem! mint nem ijedtem el! Tovább tekintettem,
66 21| édességétől megrészegedve, mint dűltem el Mancinak karjai
67 21| el Mancinak karjai közt, mint csókoltam meg újra, s mint
68 21| mint csókoltam meg újra, s mint néztem azalatt a tükörbe,
69 21| azalatt a tükörbe, ő pedig mint mosolygott rám mint egy
70 21| pedig mint mosolygott rám mint egy angyal, s mind a ketten
71 21| angyal, s mind a ketten mint gyönyörködtünk a képen,
72 21| kiszaladtam, s úgy táncoltam, mint az eszeveszett. Egészen
73 22| vetettem azt el. Isten tudja, mint járok még! Amiben egyébkor
74 22| látok-é egyet, aki nékem, úgy mint te, kezet nyújtson, s a
75 23| jelenléte úgy üldöz engem, mint valami gonosz lélek. Ha
76 23| nézni! - jobban elragadott, mint a Dittelmáyerné* igaz actiója! - -
77 23| szenyvedek, s nem tudják, mint nevelik enyhítésekkel gyötrelmemet.
78 23| tudtunk egymásnak mondani, mint tetszett úgy, mintha száz
79 24| kanapéig váncorgani. Ó, mint ijedtem el, mikor engemet
80 24| táncolok? s elgondolhatod, mint borzadtam meg, mikor ruhájáról
81 24| mentünk együtt bálba, s én mint rabja utána rózsaláncokkal
82 24| vetette hátra fátyolát. - Ó, mint érzettem akkor! Ezt érzi
83 24| maradna meg lételednek, mint ezeknek a rózsáknak.~ ~
84 27| a város kicsíny; olyan, mint egy jó falu. Csak a kastély
85 28| Seumikóm, azt mondja Petrárcha, mint bán velem a szerelem, s
86 28| Manci lelke! aki engemet, mint Petrárchát Laura lelke,
87 29| lenni az olyan léleknél, mint a Theréz lelke. - Az ő társasága
88 29| nevetése engemet úgy csalogat, mint a barátság kiterjesztett
89 30| szempillantás! elmúlik előlem mint az árnyék, mikor tartóztatni
90 30| hogy a hold és a csillagok mint kerengnek felettem, s a
91 30| tavaszi szellő mindenfelől mint hozza rám a legkedvesebb
92 30| legkedvesebb illatot - ó, mint óhajtom olyankor, hogy egyszer
93 31| pedig - akit a szerelem, mint az árboc s vitorla nélkül
94 32| oda lettem ettől a névtől, mint a gyilkos a megölt nevétől.
95 32| egészen olyan szerencsétlen, mint gondolod; - én általad,
96 32| addresst forgatta, s nem tudta, mint szakassza fel. Én azt láttam,
97 32| láthatták vólna, hogy állottunk, mint valamely egymást szerető
98 32| öszveölelkezett karral ott, mint törölgettük egymás könnyeit,
99 34| oda kezd lenni! Elfogy az, mint a leszálló nap utolsó sugárai,
100 35| mikor ez a gondolat, mint a mindent öszvetördelő mennykő
101 35| vólna - Isten! te látod mint nyögök terhem súlya alatt;
102 35| nyögök terhem súlya alatt; mint fetrengek a földön mint
103 35| mint fetrengek a földön mint a széjjeltaposott féreg,
104 35| széjjeltaposott féreg, s mint kiáltok fel hozzád a halálért!~ ~
105 38| elibe. Úgy állottunk ott, mint a bálványok. - Theréz szakasztá
106 38| legtöbb virágzás csak olyan, mint az álomkép? kérdé tőllem.
107 38| Miért? felele. Nem látja-é, mint tépte le a szél azokat a
108 38| termést ígértek? nem látja-é, mint fújja el a tóba? mint nyílnak
109 38| látja-é, mint fújja el a tóba? mint nyílnak itt meg a habok?
110 38| nyílnak itt meg a habok? mint nyelik el, s nem hagyják
111 38| olyan homályosan lebegett, mint valami nehéz álom, lelkem
112 38| elhólt tompaságban ültem ott, mint az a férj, kinek felesége
113 38| vígasztatását. Theréz látta, mint küszködöm ezzel a gondolattal,
114 38| tavaszi virágok illatja, mint a kiöntött balsamom; s ez
115 39| gondolat, - nézd, kérlek, mint hembereg szívemben, érről
116 39| hembereg szívemben, érről érre, mint egy égő tűzpatak; mint égeti
117 39| mint egy égő tűzpatak; mint égeti meg minden ütköző
118 40| néked, s azt beszéllem el, mint vettem búcsút Theréztől.
119 40| úgy lobbant fel előttem, mint valami láng a setétben,
120 40| Elhallgattunk, s én láttam, mint küszködött magával. - Jöjjön,
121 40| ereklyéjét valamely martyrnak, mint Theréz az én portraitemet;
122 40| sokkal kedvesebbnek lenned, mint minden, amit esmerek. Elakadtak
123 42| igyekezetidnek egész épületit mint düjtögeti fel másoknak áskálódása,
124 43| ilyen estvéje lett volna, mint nékem ez a mai. Hadd fogjak
125 43| szeretem a muzsikát; s szívem mint olvad a legédesebb könnycseppekké,
126 43| aria hatja meg lelkemet; s mint forr, mint szikrázik minden
127 43| meg lelkemet; s mint forr, mint szikrázik minden bennem,
128 43| harsogó symfonia zúdúl meg, mint a kősziklákról szakadó patak.
129 43| egészen, s úgy néztem őtet, mint az engemet szerető kedves
130 43| szerencsésen találtam expressióját, mint olvad ennek a jószívű leánynak
131 43| édesebb jutalom vólt nékem, mint az a sok tapsoló kéz, az
132 43| hatja meg úgy szívemet, mint ő, s Isten tudja, mit nem
133 45| Sohasem szenyvedek többet, mint estvénként. Elképzelem ilyenkor,
134 46| ablakon utánam várakozik; - ah mint nyargaltam végig Pesten!
135 46| nyargaltam végig Pesten! mint rengett a híd alattam! s
136 46| rengett a híd alattam! s mint bosszankodtam, hogy a Várdombon
137 46| negligéejében kinézett, mint ágaskodott, mint ugrált
138 46| kinézett, mint ágaskodott, mint ugrált megsarkantyúzott
139 46| minden az ablakra szaladt; s mint lepte el homlokomat a férfiúi
140 46| mosolygással fogadta el - óh mint felejtettem el akkor mindent!
141 47| ideje úgy lebeg előttem, mint egy hosszan elnyúlt kedves
142 47| csendességében úgy hangzott, mint egy angyal szava; - meg
143 47| csillagok, nem olyan hidegen, mint mikor én magamban tekingettem. -
144 47| ablakban állottunk. Istenem! mint csalja meg az embert a képzelés.
145 47| mindenike teli szerelemmel, mint régenten. - A tiéd szegény
146 47| könnyebben érzem magam. Mint emelkednek a felhők, mintha
147 48| kedvesnek tartottam vólna, mint a Manci öleléseit; olyan
148 48| óhajtott lett vólna az nékem, mint az állhatatos hív szerelmesnek
149 48| jövendőm képe hirtelen, mint a fellobbant villám előttem
150 48| Isten, jó Isten, láttad, mint szakadtak könnyeim!~A Természettel
151 48| füvön. Gyönyörködve néztem, mint nyúlt végig a Dunán egy
152 48| Dunán egy fátyolforma köd, s mint borította Pestet, hogy csak
153 48| meg az egész Természetet! mint nem mozdult meg semmi egy
154 48| mindenre életet öntöttek, mint fogott a sok madár a szőlő
155 48| minden fűszál, minden termés, mint kőlt új színre! A kegyes
156 48| situatióban, amelyben vóltam, mint érdeklett meg, midőn azalatt,
157 48| vólna, én is elmentem vólna, mint ezek az érzéketlenek, a
158 48| aranytól ragyogó öltözetben, mint a kisgyermek a bábjában.
159 48| jelentő complimentekkel mint akarták elrejteni azokat
160 48| penyészesebb coloritom, mint ekkor. Elúnván ezt a haszontalan
161 48| mit mondjon. Láttad vólna, mint forgattak egy óldalról más
162 48| óldalra, s darabról darabra mint recenseálták minden részét
163 48| már nem úgy néztem őtet, mint a Szentpétery jegyesét,
164 48| Szentpétery jegyesét, hanem úgy, mint azt a szerelmes lyányt,
165 48| félbenszakasztottam táncomat. Mint törődtem ezen, a szegény
166 48| múlatásomra emlékeztetett. S óh, mint táncalt ő! - Öröm, víg kedv, -
167 48| ment. Én is hazajöttem; de mint értem haza, s mint feküdtem
168 48| hazajöttem; de mint értem haza, s mint feküdtem le, csak a Mindenható
169 48| bennünket bóldogabb lakás vár. Mint szélesedik ezzel az odavágyással
170 48| az odavágyással szívem! mint olvadnak minden kívánságaim,
171 50| megírhatom néked. Ne tudakozd, mint van szívem. Tudakozd meg
172 50| bizodalma füstté lesz, mint van? s meg fogod tudni,
173 50| van? s meg fogod tudni, mint vagyok.~ ~
174 52| szánakozva nézi, hogy a betegség mint fonnyasztott, mint sárgított
175 52| betegség mint fonnyasztott, mint sárgított meg, s nem bírván
176 53| állhatatlanságának maradékát mint hordozom, elijedne tőlem;
177 56| rosszabbul vagyok. Olyan vagyok, mint egy idegen climába általvitt
178 56| Óh édesem, ha látnád, mint viaskodom az ilyen képzelődésekkel!
179 56| elrothadjak - érzitek talám? Hah! mint szörbölöm fel ezt a gondolatot,
180 56| szörbölöm fel ezt a gondolatot, mint az élet italát, s mint mosolygok
181 56| mint az élet italát, s mint mosolygok néki, mintha a
182 57| becsültem annyira a házamat, mint most, mikor belőle végképpen
183 57| azok, ha gyermekiek is, mint az érettebb korok nagyobb
184 57| szintúgy elkedvetlenít, mint érettebb esztendeidben megcsalatkozott
185 61| keresztül szívemet. Ó Manci, mint változtattál te meg mindent
186 61| mindent életem ösvényén; mint hintettél oda árnyékot és
187 61| tiszta és víg napfény sütött; mint tépted ki ösvényem szélein
188 61| a virágokat, s helyettek mint hintettél bogáncs-kórót,
189 64| játéka vólt-é? úgy ragyogott, mint a legszebb színe a szivárványnak -
190 65| nyugodalom nélkül annyi, mint az árnyék világ nélkül,
191 67| elfakadtam sírva. - Gondold meg, mint jártam, midőn véletlen tekintetem
192 67| bodrocskákkal egészen olyan vólt, mint Manci. Elijedtem látásától,
193 68| nappal tovább múlattam itt, mint elejentén szándékoztam;
194 68| elvenni, csak pénze vólna. Mint indított meg ez a felelet,
195 68| esmertessen meg; - képzeld el, mint ütköztem meg, midőn benne
196 68| feleljen. Teli vólt szíve, mint az enyím. - Az Isten tegye
197 68| amellett a szerelem mellett mint gondolkozhatni olyan alacsonyan?
198 68| könnyen felejtette azt el, mint a gyermekek báblovokat,
199 69| szintúgy vannak kabalák, mint a fejedelem udvarában. Álmodozást
200 69| tökéletességig emberek-é ők, mint mi? Nékik is van bizonyos
201 69| öszve, akik kérdésemre, mint vannak? megtörlött szemmel
202 69| vólt szegény, úgy éltünk, mint az angyalok! - Az a könny,
203 69| kiragadja, hogy magához tér, mint valamely nehéz álom után -
204 69| felelni. Úgy mellőzöm azt el, mint egy megdobbant istentelen
205 71| nékem ő csinált, elment mint a Duna lefolyt vize, s soha
206 73| Rembrandt portraitjai előtt, mint valamely falusi óltár, s
207 74| szeretetre méltóbb leányt, mint ő. Ami belső characterét
208 74| Egy olyan derék gyermek, mint Theréz, egész szívet érdemel,
209 74| eszünk a gyermekséghez, mint mikor szeretünk?~Ne únszolj,
210 75| úgy öntjük ki lelkeinket, mint régi, meghitt barátok. De
211 75| álmodozom - olyan kívánság ez, mint minden más kívánságaink, -
212 75| minden más kívánságaink, - mint egy szappanbuborék, mely
213 81| Therézt, aki úgy reszketett, mint a kis bárány a hidegen.
214 81| úgy leskelődött utánam, mint az úton járó gyilkos. Theréz
215 81| nékem azok olyanok vóltak, mint a mardosó ír a véres sebben.
216 83| szintúgy ijedt el rajtam, mint én az ő elfogyott sápadt
217 84| tekintek, s mikor látom, mint sírnak magokban, egészen
218 89| semmi sem keserít el inkább, mint a pápista temetés. Mikor
219 89| a tömjén úgy emelkedik, mint valami felhő, egyszerre
220 89| Semmit sem útálok jobban, mint mikor valaki az isteni tisztelet
221 90| szüléitől megnyerhetné; de most mint cancellista, rá számot nem
222 90| alatt előtte úgy állottak, mint egy Szent előtt, s lyányoknak
223 90| Álmos vagyok, de nem úgy mint egyébkor; ma bizonyosan
224 90| szaladtam, s - elgondolhatod-é, mint ijedtem el, midőn a kocsiból
225 90| azt, s feleszmélkedett, mint valami mély álomból. Bácsmegyey
226 90| Én minden nap tudósítlak, mint van.~ ~ENDRÉDY MAROSYHOZ~
227 90| korában is olyan érzékeny, mint egyébkor. Lehozatta a várból
|